Étrend hidrogén kilégzési teszthez
sponsored links
Júliusban csendben voltam, nem volt kedvem pötyörészni, de azért történtek ám dolgok a konyhában! Példának okáért végigcsináltam a címben nevezett vizsgálatot, ami az esetleges tejcukor-érzékenységet hivatott kimutatni. Nos, nincs laktóz intoleranciám (gondolom most mindenki boldog megkönnyebbülésben oldódott fel), ennek ellenére úgy hiszem, a teszt során szerzett tapasztalataimnak helye van ezen a blogon, legalábbis azok számára, akik hasonló vizsgálat elé néznek és történetesen még idõben idetévednek.
Az eljárás lényege ugyanis az, hogy a kétnapos tesztet (esetemben: hétfõ, kedd) megelõzõ két napon (szombat-vasárnap), valamint a teszt elsõ napján (hétfõ) is rostszegény étrendet kellett tartani. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy CSAK burgonyát, tököt, karfiolt, sóskát és spenótot (leszárazva), almát /tesztet megelõzõ nap (vas., hétfõ) csak kompót formájában/, fehér rizst és fehér lisztbõl készült termékeket, továbbá tojást lehetett ennem. Semmi egyéb zöldség, gyümölcs, olajos magvak, rostos ételek vagy rostos üdítõk, vagy vaníliát tartalmazó eledelek nem jöhettek szóba. Elvileg fogyasztható pépes hús és tejtermék is, de nekem nem ajánlották, így kiesett a tök-, sóska- és spenótfõzelék, mert ezeket tejföllel ill. tejjel szeretem. A vizsgálatot megelõzõ nap (vas., hétfõ) már kávé sem iható, a vizsgálat reggelén (hétfõ, kedd) sem inni, sem enni nem szabad, valamint fogkrém, rúzs használata is tilos.
Na de akkor mit ettem? Igyekeztem a kreatív, kihívás-oldaláról megfogni a feladatot, így a következõ fogások jutottak eszembe:
reggelinek:
tükörtojás pirítóssal, de lehetett volna bundás kenyér is
ebédnek, vacsorának:
karfiolpörkölt hagyma nélkül (jól jött volna egy kis asa foetida, mint a hagyma ízét pótló fûszer, de már késõn kaptam észbe ahhoz, hogy beszerezzem, és végül is nem volt annyira kiáltó a hiánya) - recept ITT
focaccia (a Szakácsok könyve és Dolce Vita receptjét gyúrtam össze a saját ötletemmel, így langyosítottam 3 dl vizet, amibe belefõztem pár ág rozmaringot (így az ízét átvette, de ? mint rostgyanús elemet, nem kellett belerakni), pár evõkanálnyi víz segítségével 1 zacskó szárított élesztõbõl és 1 tk cukorból kovászt futtattam, hozzáöntöttem 50 dkg BL 80-as liszthez, erre jött 1 csapott ek só, a maradék víz, 3 ek olivaolaj és frissen õrölt bors. Megkelesztettem, átgyúrtam, ketté vettem, a felét olajozott sütõlemezen kilapogattam, ujjaimmal benyomkodtam, aztán megkenegettem olívaolajjal. (Hogy kis ízt vigyek a dologba, az olajban korábban egész fokhagymát és rozmaringot hevítettem, majd hagytam kihûlni, szépen átvette az ízét, illatát, majd leszûrtem.) Végül megszórtam durva szemû sóval és kevéske vizet spricceltem rá. A lepénykét kelni hagytam addig, amíg a sütõ 220 C-ra nem melegedett, majd 15 percig sütöttem, aztán levettem a hõmérsékletet 200 C-ra, és még adtam neki 15 percet (nem kell légkeveréses, hanem hagyományos üzemmód, a sütõ alsó harmadán, hogy ne száradjon ki). Finom puha lett, mindamellett a szélét lehet kevés olívaolajba mártogatni (vaj helyett, jobb híján). A nyers tészta másik fele felhasználásig várakozhat a hûtõben.
rántott karfiol (vagy tök) majonézzel, fûszeres, tepsis burgonyával (leírását lásd a brassóinál, ITT)
csinálhattam volna krumplis tésztát is, de arra már nem került sor
mikor már úgy éreztem, kezdek belefulladni a szénhidrátba, üdítõleg hatott az almakompót (hámozott, magozott, cikkekre vágott almát kevés citromlével meglocsoltam, annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepte, jött bele némi cukor és méz, egész fahéj és szegfûszeg, aztán közepes lángon addig fõztem, amíg az alma meg nem puhult ? ez most tényleg fontos! ? és langyosan, illetve jól behûtve fogyasztottam
Ja, a párolt almából csinálhattam volna sorbet-t is, kár, hogy csak most jutott eszembe!