Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Az ihletnek hiányárul, és más dolgokrul
sponsored links
Spenótos-fetás csirkemell paradicsomos rizottóval
Hosszú kínos csend honolt itt az elmúlt másfél hónapban, ami a szokásos téli depressziónak ihletszünetnek köszönhetõ. De, mint a lábadozó beteg, egyre többet gondolok kedves konyhanaplómra. Vannak közlendõim, is, általában mindig séta, vagy utazás, tehát mozgás közben jutnak eszembe a frappáns kezdõmondatok, tehát véletlenül sem akkor, mikor idõm millióinak tengerében ülök a gép elõtt. Ó, mondd, miért is nincs egy jó kis brain-drive-om, amire lementhetném hirtelen támadt ihletem gyümölcsét, mint egy virtuális jegyzetfüzetbe, aztán otthon szépen elõhívnám. Ó, kedves fõzõnaplóm, az élet bizony bonyolult. Reméljük a következõ esztendõ több szépet hoz majd, mert ez az év eléggé kaotikusra sikeredett, fõleg karrier szempontjából. A jövõ bezzeg ködbe vész, és bizonytalan, bár valami formát már kezd ölteni, de még nem lehet egyértelmûen kinézni, hogy mi az... Bizony mondom neked, minél többet rágódom ezeken a dolgokon, annál kevesebb jót tudok kihámozni belõle. Legjobb lesz, ha csak becsukom a szemem, és megyek szépen elõre.
Mint ahogyan mondottam mindig volt: az életben semmi sem biztos... de ha felverek két tojást két kanál cukorral és elkeverem két kanál liszttel, majd forró sütõbe helyezem, abból bizonyosan piskóta lesz... Hát így... ez a jó a fõzésben.
Ennyit sikerült most összekaparni abból a zagyva ötlethalmazból, amit közlekedés közben termelt az agyam. Nem túl sok, de szerencsére kiderült, hogy az egyik november óta várakozó recept elé már elkezdtem írni a bevezetõt. Igaz, kissé töredékes, de nekem segít, hogy újra rátérjek a blogolás rögös útjára, hátha ti is kedvetek lelitek benne, hát közzé teszem, úgy ahogyan rátaláltam. És a receptet is. Olvassátok szeretettel!
A spenót, szegénykém, eléggé ellentétes megítélésû dolog, pedig állítólag régen királyi ételnek minõsült. De aztán, mint annyi minden más esetében, jött a menza, meg a nagyi, meg a katonás anyuka... Ha már utóbbi kettõnek felnõve elnézi az ember, ne legyünk igazságtalanok, mondjuk ki: nem volt az a menza sem olyan rossz (kár, hogy azóta sem változott semmit a dolog, mióta mi elhagytuk az alma matert, de ez megint más téma). Tény, hogy nálunk a suliban különösen jól kifejlett konyhásnénik voltak. Kellett is az erõ, hiszen én biztos nem bírtam volna el azokat az óriási szatyrokat, amiket a munkaidõ végeztével cipeltek hazafelé. Tény, hogy ami egy kicsit is finom volt (lásd: hús, aranygaluska, vaníliakrém) azt mindig a hónuk alatt tartott tálból osztogatták. Ezzel szemben az úgynevezett érdektelen kajákat (lásd üres levesek, mindenféle fõzelék, paradicsomos káposzta) tonnaszám rakták ki az asztalra óriási tálakban. A kedvenc feltétem az üres hússzaft volt. Hogy hús eleve nem is volt benne, vagy gondos kezek félretették ínségesebb idõkre, akkoriban még nem foglalkoztatott. Bár néha zúgolódtunk, hogy aranygaluskából nincs repeta, mindig tisztelettudóan álltunk félre a zsibongóban, mikor a nehézatléta-felépítésû konyhásnénik fáradtan görnyedve a sok csomag alatt hazaindultak. Aztán átszaladtunk az egyik barátnõmmel az anyukájához, aki a szomszéd iskolában volt konyhás néni. Hogy-hogy nem, amikor benéztünk hozzá, mindig, de mindig fasírt volt az ebéd náluk. Illedelmesen ácsorogtunk pár percig a konyha lépcsõjén, majd nagyon elégedetten vettük az irányt haza a dupla adag és fõzelék nélkül szabadon elfogyasztható saját különbejáratú fasírtgolyónkkal, konstatálva, hogy a kapcsolatokon múlik minden. Csak a megfelelõ embert kell ismerni...
Mit is akartam ebbõl kihozni? Jaigen, a spenót, hogy valójában nagyon is jóféle az. Hogy még inkább segítsük a menübe való problémamentes beilleszkedését, pozitív diszkriminációban részesítve fetával házasíthatjuk, csirkemellbe tölthetjük, mellé paradicsommal fõtt rizottót adhatunk. Ez is egy bõ félórás vacsora, míg a hús sül, eltöltjük az idõt a rizzsel, minden egyszerre lesz kész. Akinek furcsa a paradicsom és a spenót együtt, az próbálja ki elõször a fetás spenótos gombócot paradicsomszósszal - ennél a kajánál bizonyosodtam meg róla, hogy a piros meg a zöld fokhagymával, fetával összekapcsolva igazi álom
Nos, ennyit sikerült összeszorgoskodnom mára irodalmilag, most pedig a fizikai alkotáson a sor, amennyiben szilveszteri harapnivalókat szükséges fabrikálnom. Ígérem, legközelébb hamarabb jelentkezem ízletes gondolataimmal!
Hozzávalók( 4-5 személyre):
1 pár nagyobb csirkemellfilé (kb. 50 dkg)
25 dkg spenótlevél
15 dkg feta
4-6 baconcsík
2 gerezd fokhagyma
só
1 dl fehérbor
Paradicsomos rizottó:
25 dkg rizs (arborio)
1 dl fehérbor
ha van, 2-3 dl húsalaplé (elhagyható)
1 kis fej vöröshagyma
1 csík bacon (vagy kis darabka húsos szalonna)
1 doboz darabolt konzervparadicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kis maréknyi bazsalikomlevél
1 dl tejszín
só
1 ek. olívaolaj
1. Elõször a csirkét készítsd elõ, míg sül, kényelmesen kikeverheted a rizottót. A spenótot mosd meg, ha nem elég zsenge, szárazd le. Egy kanál vajon, nagy lángon kevergetve süsd, míg teljesen össze nem esik. Gyengén sózd meg, és tedd félre.A fetát vágd közepes kockákra. A spenótot és a sajtot össze is keverheted, ha úgy tartja kedved, de külön-külön is beletöltheted a húsba. A spenótot mindenesetre, ha már hûlt egy kicsit, kissé nyomkodd ki.
2. A csirkemelleket hegyes késsel a vastagabbik oldaluk mentén szúrd fel, és odabenn vágj egy akkora zsebet, amekkorát csak lehetséges, anélkül, hogy valahol is kilyukasztanád. Sózd meg õket, de ne nagyon, mert a feta és a spenót, és a baconburok is sós.
3. A spenót-feta duót egyszerre, vagy egymás után töltsd bele a mellekbe, feszesen, hogy a csirkemellek szinte henger alakúak legyenek. 2-3 baconcsíkot tekerj körbe a húshengeren, hogy legalább a vágott nyílás teljesen fedve legyen. Tedd egy sütõedénybe, öntsd alá a fehérbort, és 175 fokos sütõben bõ félórát adj neki, vagy míg a hús átsül. Nem fontos letakarni, a bacon megvédi.
4. Míg a hús sül, foglalkozz a rizottóval. Ehhez készíts mindent a kezed ügyébe. Vágd vékony csíkokra a bacont vagy a szalonnát, aprítsd finomra a hagymát, bontsd fel a paradicsomkonzervet, és hígítsd fel egy kis vízzel a dobozában.
5. Az olívaolajat forrósítsd meg egy serpenyõben (én a vastag aljú serpenyõmben szeretek rizottót fõzni), dobd mellé a szalonnát és a hagymát, dinszteld együtt õket, ne pirítsd. Amikor a hagyma üveges, szórd hozzá a rizst, és figyelmesen kevergesd, most már nagyobb lángon. A rizsszemek forrósodjanak át, váljanak üvegessé, de ne barnuljanak. Ha ez megvan, öntsd rá a bort, kevergesd. Mikor elfõtte (ez most csak pár másodperc), dobj rá két gerezd zúzott fokhagymát és azonnal kezdd el használni a paradicsomot. Apránként öntögesd a rizsre, mindig épp csak annyit, hogy ellepje, és folyamatosan kevergesd. Kb. 25 perces munkára készülhetsz. ha elfogyott a paradicsomkonzerved, átállhatsz húsalaplére, de ez esetben, amikor a paradicsom a fõszereplõ, akár vízzel is öntözgetheted tovább. Ha a rizs már majdnem tökéletesen puha és szétesõ (de legyen leveses, ne szívja fel az összes folyadékot sose), nyomd rá a maradék gerezd fokhagymát, az apróra vágott bazsalikomot, és öntsd rá a tejszínt. Gyorsan keverd össze, fedd le, és zárd el a lángot. Hagyd magára tíz percre. Sózni lehet a fõzés közben is, de a végsõ fázisban kóstolással mindenképp ellenõrizz és igazíts.
5. Amikor a hús elkészült, vágódeszkán pihentesd még pár percig, majd ferdén vágd centis szeletekre. Ellenõrizd még egyszer a rizst, sós-e, szaftos-e eléggé. Végül tálald a rizottó-ágyáson a hússzeleteket. Frissen a legfinomabb.
