Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Ékszíjtõl a bodzáig, avagy Tokaj rozéja
sponsored links
Egy zárlatos akkumulátor és némi ékszíj cseréjét követõen mi másra vágyhat a ember (miután ízesen kikáromkodta magát), mint egy finom vacsorára. Meghatódom: ma Õ fõz, citromos, lazacos, fekete olivás, tejszínnel lágyított tagliatellét (flancolunk, nem bírják az olaszok kimondani "hosz-szú-me-télt"... ).
A csajom fõz, én meg hõsként vadászom elõ a méltó bort a lakás legideálisabb klimatikus adottságokkal bíró szegletébõl: a gardrób szekrény parkettázott aljáról. A kisebb jövedéki bûncselekmény tényét kimerítõ nagyságú borkészletbõl végül két palack kerül elõ:
1. Majoros Laci Tokaji Muscat Ottonellje szigorúan száraz, 2006-ból,
2. És a Zwack szekszárdi Merlot rozéja, Solamen családból, duplaárnyékbábos címkéjével szintén 2006-ból.
Eltekintenék attól, hogy a Drágám arckifejezését ecseteljem, ugyanis ehhez a két palackhoz az egész szekrényt ki kellett pakolni... Na mindegy. Istennõ a csajom, veszekedés helyett megfõzte a vacsorát, én meg jól kibontottam a két palackot (boncsadtõccsed).
1. Indulunk a Majoros féle Ottonell muskotállyal. Orrbavág az illat, annyira intenzív. Árad belõle a citrusos jelleg, aztán mintha friss bodzába szagolnánk...(ez a bodzás jelleg egyébként klasszikusan jellemzõ a halborokra). Könnyed a bor, fürgén pörög a pohárban, ugyanakkor megvan benne a kellõ test, a tarcali savak és mineralitás (ilyenkor lehet ecsetelni a vulkáni tufa ízét a borban, garantáltan tátva marad a nõ szája).
2. Jön a rozénk a löszrõl (Szekszárd dombjainak ez többnyire az altalaja), ez lágyságot ígér a szájban. Megpörgetjük a pohárban, jól esõ mosollyal nézzük mély rózsaszínes árnyalatát, feltapad a pohár falára: van teste a bornak, lehet még jó a tej színéhez. Gyümölcsorgiával nyit az orrban, kerek kiegyensúlyozott íz a szájban, gyönyörû könnyed, gyümölcsös zamat. A tészta olajbogyója és intenzív citromja sandán néz a szekszárdi gyümölcsös ízjegyekre, viszont a lazac határozottan szereti. A Kedvesemnek csípi a nyelvét (Maci, ez nem annyira fini), aztán megmagyarázom neki, hogy ennek alapvetõen örülünk: a jó rozéhoz illõn, üdítõen szénsavas, egészen kicsit "pezseg" ékes bizonyítéka a levegõtõl elzárt technológiának.
A rozékról még annyit, hogy a rozé 1 éves bor! Addig meg kell inni (Hajaj, micsoda mártíromság). Már most a piacon van a primõr évjárat, de a tejszín dússágához, jól áll az a több mint fél éve palackos érlelés.
És a konklúzió: szerintem Tokaj rozéja (Majoros Laci hívja így ezt az Ottonel muskotályt) szebb kísérõje a citromos, lazacos, fekete olivás, tejszínes tagliatellének.
