Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Áfium Gasztropince
sponsored links
Megnyitása óta sokáig a belváros, sõt némi túlzással a város színfoltjának, gasztronómiai különlegeségnek számító Áfium Gasztropince színvonalának esésérõl, és a hely ellaposodásáról az utóbbi idõben sokat hallani. Hétköznap kora este térünk be, hogy bebizonyítsuk a rossz nyelvek elhamarkodott ítélkezését. Nyugtázzuk, a tágas pincehelyiség nem változott, néhány öreg bútordarabot kárpitoztak csak át. Az Áfiumban egy estébe sûrûsödik össze a múlt század elsõ hetven éve: ódon piánó, antik hatású székek és asztalok, Lenin és Rákosi a falakon, Biedermeier csecsebecsékkel körítve. A környezet kiváltja a várt hatást, az asztaloknál belépésünkkor unatkozó szakácsokról tudomást sem véve ülünk le egy bordó huzatos kanapéra. Az esti forgalom még túlórázik, nem bánjuk, mert a pincérnõ figyelmén csak egy pizzázó anyával és gyerekével kell osztoznunk. Az étlapon hangzatos ételnevek, bár az idegen nyelvû leírásban ?Géza bá? madara? ?pulyka paradicsommal és zöldséggel?-re változik.
Nem bírunk várni, francia hagymalevest (490) és húslevest rendelünk gazdagon (530). A felszolgált levesek ecetesek, ízben megszólalásig egyformák. A húslevesben rágós a hús, a lé olyan zavaros, mint a Balaton déli partján a víz fõszezonban. Rejtély, hogy a hagymaleves mitõl francia, mert a kísérõ egy darab pirítóstól és sajttól biztosan nem. Igyekszünk elfelejteni a baklövést, és komolyabb étellel kárpótolni magunkat. A hagymás rostélyos (1480) bátortalan próbálkozás, az ízléses tálalást elrontja a szintén ecetízû bazsalikomos-kapros burgonya, és a rágós hús. Nem adjuk fel, rendelünk még csevapcsicsát (1260) és juhsajttal töltött pljeskavicát (1340). Eme remek szerb ételek látványa már visszaadja a reményt szívünkbe, hát még a köretnek dukáló ajvár és frissen sütött kifli. A hús jól átsütve, az ízek összeérve. A kifli felemelve már meg sem lepõdünk, amikor tócsába gyûlt ecetet találunk alatta, az ajvárban pedig hiába keressük a padlizsánt. Kár, hogy a juhsajt is csak mutatóba kerül a pljeskavicába, ellenben a tetejét vastagon borító trappistával. Végül kávét rendelünk abban bízva, hogy javítunk az összhatáson. A Piazza D?oro név alatt kiérkezõ kávé (220) azonban valami egészen más, íztelen és erõtlen. A csészében maradó zacc pedig ahhoz kevés, hogy török kávé legyen, ahhoz viszont túl sok, hogy figyelmen kívül hagyjuk.
Hangulata miatt az Áfium még mindig vonzó hely lehet. Csak ?a különleges étterem, ahol inni is lehet? üzletpolitikát le kell cserélni ?a kocsma, ahol a pia mellé adunk valamit enni? hozzáállásra.
