Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zámoly, de nem az, ami mindenkinek eszébe jut róla
sponsored links
Pedro sörözõ
8081. Zámoly, Kossuth u. 28.
Ha már Pákozdon járunk, muszáj elugranunk Zámolyra, van ott egy remek étterem, mikor próbáljátok ki, ha nem most? - tette fel a kérdést társaságunk egyik tagja, minket pedig nem kellett sokáig nógatni, már rá is voltunk beszélve.
Útközben persze mindenkiben felmerült a gondolat, hogy vajon milyen lehet ez a hely, amelyrõl mindenkinek Strasbourg és a "zámolyi romák" jutnak eszébe, nem épp pozitív gondolatokat idézve. Nos, meg kell mondjam, érdekes. Ahol az autóból kiszálltunk, olyan romos kis épületek sorakoztak, hogy az egyik lány a társaságból fel is szisszent, hogy ugye, itt nem laknak? Pedig, gyanítom, nagyon is laktak, legalábbis az ablakban lengedezõ függönybõl és az ajtóban kuporgó macskából ítélve. Aztán néhány lépéssel arrébb kacsalábon forgó paloták, olyanok, hogy az állunk is leesett. A pincérlány elmondása szerint (megkérdeztük, naná), a kisebbségbõl már nincsenek túl sokan, akik vannak, azokkal meg nincs semmi baj. Hát, igen... Lehetne errõl tovább elmélkedni, de mivel ez egy éttermes blog, ennyi környezetismertetõ bevezetés után lássuk inkábbb a lényeget: az éttermet magát.
A parkolóban sorakozó jónéhány autót megpillantva elõször kicsit aggódtunk, hogy fogunk még tizenketten beférni, ha már most is ennyien vannak, de amikor beléptünk, megnyugodtunk. A viszonylag szerény bejárat ugyanis egy hatalmas épületet rejt, balra a nemdohányzó rész, jobbra a sörözõ (mondjuk ki nyugodtan: kocsma) pulttal és néhány plusz asztallal, hátul pedig a dohányzó és a kerthelyiség, ahol épp zártkörû rendezvény folyt, így sajnos nem ülhettünk ki oda. Viszont az autók tulajdonosai valószínûleg mind ott mulatoztak, mert a helyiség többi része szinte üres volt.
Az étlapot áttanulmányozva nem nagyon értettem, hogy a külföldi csengésû név vajon mire utal, a kínálatot leginkább magyarosnak jellemezném, semmi olasz vagy spanyol beütés, na de ilyen apróságon nem akadunk fenn, ugyebár. (Hm, jobban megnézve az étlapot, van pizzájuk is. Ez valahogy nem tûnt fel. :) )
Az árak szerintem egy falusi étteremhez képest kicsit magasak, ám az adagok - ezt el kell ismerni - bõven kompenzáltak.
A felszolgálás nagyon készséges volt, szó nélkül összetolták az asztalokat, a velünk lévõ pici gyereknek hoztak gyereketetõ széket, mikor megkérdeztük, hogy lehet-e családonként külön könyvelni a rendeléseket, a pincérlány nem húzta a száját, és a kért fogások is szépen, rendben megérkeztek, mindig annak, aki kérte.
Elsõ körben hideg õszibaracklevest kértem, különösebb konyhabravúrnak nem mondanám, õszibarackbefõtt felkockázva, tejszínnel, tejszínhabrózsával a tetején, de valóban hideg volt, és tulajdonképpen ízlett. A csontlevest tojással É. korrektnek mondta, de a legjobb választásnak egyértelmûen a bográcsban érkezõ tárkonyos szarvasraguleves bizonyult: rengeteg hús, sûrû, ízes, tûzforró lében, hatalmas adag. (Az ételfotók saját felvételek.)
Fõételbõl többfélét kértünk, nézzük sorban, amire emékszem:
A konyhafõnök ajánlatából az ördöglángos (húsos ragu krumplitócsniba töltve) többeknek szimpatikus lett, és csak dicsérõ szavakat hallottam róla. A rántott pulykamell krumplipürével már nem talált ilyen pozitív fogadtatásra, a hússal ugyan nem volt gond, de a krumplipüré darabosnak és ízetlennek bizonyult. Jobban járt, aki kukoricás rizzsel kérte, bár az adagok akkorák voltak, hogy a nem túl nagyétkûek tányérján a köret nagy része amúgy is ott maradt. A gyerekeknek kért fél adag párizsi szeletet hasábburgonyával (jó, hogy van féladagos kínálat, de sajnos csak bizonyos ételekbõl) pedig leginkább ki sem kellett volna hozni, a hús olyan mócsingos volt, hogy szinte az egész ment is vissza. Még szerencse, hogy a két kislány a levessel és a krumplival tulajdonképpen már jóllakott. És kicsit hiányoltam a sûrû bocsánatkérést (netán kompezálást), mikor a barátnõm ezt szóvá is tette a pincérnek.
Az én választásom a barackkal töltött pulykára esett áfonyamártással és krokettel. A díszítés a szív alakú paprikával jópofára sikerült, de én egy gyümöcsös, édes fogáshoz nem feltétlen zöldséget tennék dísznek... Sebaj, leszedtem a tetejérõl. Alatta két formás hústekercs lapult, amiket felvágva elõbukkantak a barackok is. Aszalt gyümölcs, jó sok, egy kicsit még túl töménynek is találtam ezt a mennyiséget. Nagyon kellett hozzá a krokett, ami kifogástalan volt, és a szósz is illett hozzá, bár abban a gyümölcsöt nem nagyon fedeztem fel (kár), és az áfonya jellegzetes ízét is kicsit elnyomták valami barnamártásszerû alappal. Ennek ellenére sajnálom, hogy az elcsomagolt fél adagomba egy csepp sem jutott belõle.
A desszertkínálat nagy fantáziáról nem tanúskodik (gesztenyepüré, somlói, palacsinták, gyümölcs), de ez nem is feltétlenül baj egy hagyományos étterem esetében. Nekem már nem volt kapacitásom édességre, így a gesztenyepüré milyenségérõl nem tudok nyilatkozni, a tálalás mindenesetre gusztusosra sikerült.
A cappuccino pedig feltette az i-re a pontot, kávéízt ugyan nem sokat éreztem, tejhabot sem igazán látott, viszont isteni kakaós volt, és sok tejszínhabot nyomtak a tetejére. Elárulhatnák, melyik cappucinopor volt a tettes, azonnal rohannék venni én is. :))
Étel: 
Kiszolgálás: 
Környezet: 
Árak: 