Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zabpelyhes sütemény meggyel
sponsored links
Ez a süti egy igazi kedvencem. Azt viszont már nem mondanám, hogy gyakran készítem, mert sajnos fennáll a veszélye, hogy pillanatok alatt elfogy:) Ez persze nem baj, sõt, de utána mégis én vagyok rosszul (na jó, csak a pocakom lesz tele, de nagyon) és érzem úgy, hogy én akkor már soha többé nem is eszem semmit. Eteti magát, és a tudat, hogy egészséges hozzávalókból készül, csak bátorít abban, hogy azonnal befaljam - egy nagyobbacska részét.
Még a múlt héten, mikor otthon voltam a szülõknél, szombaton csaptunk egy kisebb grillezést a barátokkal. Bár nem olyanra sikeredett, mint amilyennek én kigondoltam, vagy amilyen egyébként lenni szokott, így is jó kis este kerekedett belõle. A szeszélyes, esõs, viharos idõre való tekintettel apukám már délután háromkor elkezte sütni a husikat (amiket aztán késõbb a vacsorához felmelegítettünk), mi meg anyukámmal a konyhában "gyártottuk" a sütiket. Vagyis én ugráltam össze-vissza, õ meg ott volt velem, mert az õ repertoárja már korábban tálcákra került.
A vendégekre való tekintettel készültek hagyományos édességek is, de hogy nekem se' legyen hiányom a vacsora utáni desszertekbõl, gyorsan összehoztam ezt a meggyes "valamit".
Az alapötlet még a TV Paprika nevû csatorna egyik remek szakácsától, Bede Róberttõl származik. Õ más módon készítette, mint ahogyan én szoktam, de, az alapokat, illetve az arányokat tõle lestem el. Ha jól emlékszem, azon a nyáron (2005-ben) legalább hatszor láttam a sütési módot a Süssünk valamit! címû rovatban, de a kis papírfecnimre, amit gyorsan kerítettem, csak ennyit írtam le: 250 g zabpehely, 1 l tej, négy tojás, cukor vagy édesítõ. Õ talán még margarint is kevert a masszába, erre már nem emlékszem, de azt tudom, hogy utána napokon belül elkészült a saját változatom.
A különbség talán csak annyi volt, hogy én édesítõt tettem a tejbe a cukor helyett, és a margarint, ha kellett is egyáltalán bele, kihagytam.
Hozzávalók:
250 g zabpehely
1 l tej
4 db tojás
édesítõ ízlés szerint
1 kg magozott meggy
A tejet összekeverem a zabpehellyel és hozzáadok annyi édesítõt, hogy kellemesen édes íze legyen. Ez egyéni ízlés kérdése, én nagyon édesen szeretem így kerül bele legalább 60 db. Lassú tûzön szép sûrûre fõzöm, ez általában 20-25 percet vesz igénybe. Közben állandóan kevergetem, ehhez szerintem a legegyszerûbb kézi habverõt használni, aminek a továbbiakban lesz még egy kis szerepe.
Ha a kása elkészült, félreteszem hûlni. Ha már kellemesen langyos, egyesével belekeverem a tojásokat a habverõvel.
Sütõpapírral bélelt tepsibe öntöm a massza felét, majd a jól kinyomkodott meggyet eloszlatom rajta, aztán beborítom a tészta maradékával. Lassú tûzön addig sütöm, még a teteje szépen pirulni nem kezd.
Szeletelni csak hidegen érdemes.
Ehhez a süteményhez hagyományos édesítõtablettát szoktam, használni, általában a Pötyi nevût, vagy a Süssinát. Ezek melegítés hatására sem veszítik el az édesítõtulajdonságukat, és nem utolsó sorban picit talán kevesebbe is kerülnek, mint a Xylitol.
A meggy édesítése a fajtájától függ, de szerintem sokkal finomabb a végeredmény, ha a gyümölcshöz nem keverünk semmit, hiszen a tészta már eleve édes.
Megjegyzés: úgy ették a vendégek, hogy csak na. Azt nem mondom, hogy leesett az álluk, hogy valami diétásabb is került az asztalra, hiszen tudják, hogy én csak ilyeneket eszem, de hogy még finom is legyen! Ilyenkor csak azt szoktam mondani: Hát bolond vagyok én, hogy olyan dolgokat faljak, amiknek nincsen jó ízük? Alternatívák, kérem és kísérletezés.
Egyébként négy kocka maradt másnapra belõle, a többit módszeresen pusztítottuk...