Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
VKF! XXIV - Cukkinikrém
sponsored links
Ez az egész bejegyzés egy hatalmas nagy, megkönnyebbült sóhajjal kezdõdik. (De azért ne kiabáljuk még el, ugyebár...) Szóval. Lassan át kell térni a VKF-ek számozásánál a római számok helyett az arabokra, hogy kiférjen a címsorba :D Mindegy, ezzel is csak odázni akarom a dolgot. Még egyszer. Szóval. Ezzel a fordulóval is majdnem az utolsó (utáni) pillanatban készültem el, mégpedig azért, mert "saját levében" alaposan feladta a leckét, mi több, újfent megingott amúgy is törékeny hitem gasztrobloggeri mivoltomban, de errõl nem a fentebb nevezett önzetlen hölgy tehet. Ugyanis míg mindenki ujjongott a kiírásnál, addig én kaptam három kisebb infarktust egymás után, mivel egyáltalán nem jutott eszembe olyan tárgy, amirõl írhatnék, de nem ám, egy sem. Fõleg Fehérváron nem. Nem mintha nem szeretném pl. a Micimackós bögrémet, amit Irene vett nekem, mert véletlenül eltörte azt, amit én vittem ki, és a füle rendszeresen letörik, nade mit fõzzek egy óriási, törött fülû Micimackós bögrébe(n)?! Érted. Úgyhogy hagytam is a fenébe a dolgot, illetve kisviragot fárasztottam, aki egy idõ után, azt hiszem, azt próbálta kifejezni zord virtuális hallgatásával, hogy igenis viseljem férfi módjára az élet kegyetlen sorscsapásait. Khmm.
Aztán ahogy kezdtek megjelenni a kedves bloggertársak írásai, s kicsi szivemrõl tonnányi kõtömbök gördültek le, mivel többen is hivatkoztak kezdeti ihlettelenségre. (Már bocsánat.) A bloggerek másik fele pedig láthatóan abba a csoportba sorolandó, aki
valami nagyitól kapott/örökölt felszerelését kamatoztatta. Életöröm a köbön, fiesta: nincs minden veszve, lehetek még gasztroblogger attól, hogy nincs egy hiperszuperkedvenc ókori/ultramodern konyhai tárgyam! Nekiestem tehát a témának újfent, s hajánál madzagjánál fogva elõrángattam a kenyérpirítót. Mégpedig azért, mert a nagymamámtól hoztam el, mint az itteni konyhafelszerelésem nagy részét (úgyismint fakanál, kés, desszertesvilla... hmm, na tessék, még az is jó lett volna.) Így álltam be én is szürke eminenciásnak mindkét sorba, pedig hogy szeretek különcködni, hajjajh! (Amilyen konformista vagyok...na ezen menjen el valaki, még én sem értem. Egy picológus wanted dead or alive.)
Nem mintha ennek a szegény régi, mindazonáltal kitûnõen funkcionáló pirítónak lenne története. Legalábbis nem tudok róla. NDK gyártmány, sehová sem passzoló csatlakozó... imádnivaló. Régen, mikor mamánál nyaraltunk, sokszor készített nekünk ezzel pirítóst vacsorára. Kint állt egy hokedlin az elõszobában, mert csak oda tudtuk bedugni, mama szaladgált ki-be a kész pirítósokkal és a váltás kenyérrel, mi meg mackósajttal ettünk, míg láttuk. Teával. Az aranyszélû bögrébõl, amin mindig összevesztünk tesómmal és unokatesóimmal. Most itt van nálam, ha kapok pillecukrot, majd fõzök bele Deluxe forrócsokit :)
Az étel pedig a cukkinikrém... hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, amit pirítósra tehetnék :D Én kérek elnézést. Egyébként szerintem -és barátnõm szerint is- finom lett. (Mert volna mást mondani... ;) ) További elõnye, hogy gyorsan kész van.
Kell hozzá (2 személyre): 1 kisebb salátacukkni (megnéztem a zacskót, 28 dkg volt :D ), fél citrom leve, egy evõkanál friss pesto, ízlés szerint só, bors, egy kis fej hagyma, két gerezd fokhagyma, néhány kanál olaj a sütéshez.
A cukkinit megmostam, de nem hámoztam meg. Felszeletetlem, egy kicsit lesóztam. Addig a hagymát finomra vágtam, olaj és víz keverékén megpároltam, mikor már majdnem jó volt, belenyomtam két gerezd fokhagymát. Kiszedtem, félretettem. A cukkniket átsütöttem. A kis kézi aprítómmal amennyire tudtam, összeturmixoltam a cukknit és a hagymákat. Utána kis adagokban belekevertem még egy kis citromlevet (szerintem érdemes így csinálni, és mindig kóstolni, nehogy túl savanyú legyen), sót, borsot és egy kis friss pestót. Utána pár szelet kenyér a kenyérpirítóból, egy kis paradicsom, és kész a finom reggeli ;)
A jó idõ örömére pedig egy kis happy punk. Egy-két alkalommal még biztos, hogy a Toy Dolls lesz terítéken. Nem kell megijedni, nem fog fájni senkinek :) Eddigi elsõ és egyetlen SZINemen voltak fellépõk, addig nem ismertem a bandát, M. barátom kommentálta õket lelkesen. És tényleg jók :)) Punkzenekaroktól viszonylag szokatlan módon nagyon jól játszanak, ahogy M. mondta, "beb*szva is halál pontosak" :) Pedig egyáltalán nem mai gyerekek, és a frontembert Olgának hívják, mi kell még több? :D Talán csak egy elefánt...