VKF! XXII. - Egytálételek - Poutine
sponsored links
Mikor elolvastam Zsuzsa kiírását, elõször nagyon megörültem neki. Egytálétel, remek, mi sem egyszerûbb és nagyszerûbb! Csakhogy mikor elkezdtem foglalkozni ténylegesen a dologgal, számomra egyértelmûvé vált, nem igazán tudom, mit tartsak egytálételnek. Egy jó sûrû csülkös bablevest, ami után még a palacsinta se csúszik le? Egy minden földi jóval megrakott szendvicset? Egy gazdag salátát? Egy tányér finom, ilyen-olyan szószos vagy zöldséges, húsos tésztát? Sós tortát? Egy "minden maradékot bele" rakottast? Nem igazán jutottabb közelebb a megoldáshoz, hisz a szememben mindegyik ugyanúgy lehet egytálétel. Egyébként valami klasszikust szerettem volna megfõzni (hagymás cobler vajas fánkkal), de nem kaptam marhahúst (ne kérdezd...), másból meg valahogy nem akaródzott. Aztán a Konyhalistára Samuka bekülde a poutine (ejtsd: putin) receptjét, és megmentette az életemet nevezésem.
A kanadai konyháról valahogy nem igazán hallunk. Pedig a kanadaiaknak is megvannak a maguk jellegzetességei. Történelmükbõl adódóan rengeteg hatás mutatható ki: a brit részen érthetõen a brit konyha, a francia kanadaiakét a francia hagyományok befolyásolták. De ezekkel és ezek mellett keveredett az õslakók és eszkimók, zsidók, ukránok, skandinávok, németek, lengyelek, kínaiak és még ki tudja, hányféle náció konyhakultúrája. A háziasszonyok tradicionális recepteket áthangolták a helyi viszonyokra és/vagy világ minden tájáról érkezõ alapanyagokra. A kanadaiak alapvetõen sok szezonális zöldséget, gyümölcsöt, halat, vadat esznek. Na és persze juharszirupot ;))
A poutine egyébként a világ egyik legegyszerûbb dolga, tulajdonképpen fast food. Úgy készül, hogy egy nagy adag sült krumplira rászórnak egy nagy marék cheese curdot, nyers sajtot. Ez a sózott és oltóval kicsapott tejbõl keletkezik, kisebb-nagyobb rögök, még nedvesen. További eljárás után lehet belõle túró vagy sajt. Itthon ilyesmi, azt hiszem, nem kapható, ha csak nem csinálunk magunk. Helyette bármilyen könnyen olvadó sajt használható. Ezt a sajtos sült krumplit pedig leöntik valamilyen forró szósszal. Ez bármilyen lehet: csípõs BBQ, húsos bolognai... A lényeg, hogy a sajt megolvadjon, s a szósszal együtt jól átjárja-átitatja az egészet. Nagyon nem diétás étel :), de aki nem szereti a bõ olajban sütést, csinálja tepsisburgonyával.
Mivel kies falumban nem kapható se cheese curd, se cottage cheese, de még mozzarella (!) se volt a nagyboltban (pedig máskor még mascarponét is kapni...), egy kis reszelt Pannóniával és parmezánnal segítettem magamon.
Öntetnek egy tonhalas-olajbogyós szószt készítettem, szintén rettentõen egyszerû. Egy fej vöröshagymát apróra vágunk, két evõkanál olívaolajon megpároljuk, hozzáadunk egy-két fej zúzott fokhagymát, majd egy doboz konzerv tonhalat olajostul. Néhány szem olajbogyót karikázunk bele. Keverünk hozzá annyi tejfölt, hogy jó folyós szószt kapjunk, és az olajbogyó levébõl teszünk hozzá pár kiskanállal. Ízesítjük fehérborssal, oregánóval és bazsalikommal, illetve még lehet sózni. (Sós lében eltett olajbogyót használtam, így nekem erre nem volt szükségem.) Összeforraljuk, és kész is van. Rámerjük a sült krumplira, és ennyi :) Még egy férfiembernek is elég ;)
A nagy izgalmakban, hogy el ne késsek, meg mert egy hete szét akar hasadni a fejem (bár megtenné legalább, ne csak ígérgesse :S), kimaradt a zene. Ha már Kanada, akkor legyen egy kis nosztalgiázós old bone, roppant vicces videó. Túl jólöltözöttek a R&R-hoz ;) Találd ki, kicsoda az amcsi nõ.