Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
VKF VI. Komplementer ízek by Lorien
sponsored links
Nos hát igen, a határidõ már réges régen elmúlt, de Lorien, a hatodik kör házigazdája volt olyan rendes, és megengedte, hogy kicsit késve csatlakozzak a többiekhez. Az elmúlt hetekben alaposan megkóstoltam a kecskeméti borvárosban felvonult borok nagy többségét (el sem merem árulni, hány házikó képviselte tágabb és szûkebb hazánk borvidékeit; és akkor a pálinkákról még nem is beszéltem - no, majd legközelebb!); sõt, még egy villám-gyógyüdülésre is telt, nagyon rám is fért a lumpos hét után, meg úgy egyébként is. Ezért adódhatott az a szégyenteljes dolog, hogy a napok csak teltek, és nekem eszembe sem jutott szegény kis blogocskám és a közelgõ nagy-nagy VKF esemény. DE!
Amíg a finom meleg gyógyvízben áztattam a lábam, azon meditáltam, mi a csudát rejthetnek a komplementer ízek. Mert nekem kapásból a komplementer szó hallatán egy régi, jól betanult fogalom jutott eszembe (emlékeztek??):
"egy A esemény komplementere olyan esemény, amely akkor és csak akkor következik be, ha az A esemény nem következik be" - ám ezt az ízek világára nehezen tudtam átültetni. Nincs olyan íz, amikor csak akkor érzõdik, amikor egy másik nem (feltételezve, hogy a két íz egy ételben található meg).
Így tovább eveztem a tárgyi tudás tengerében, amíg eszembe nem jutott, hogy vannak komplementer színek is (pont, ahogy Lorien tolmácsolásában megtudhattuk az Ínyesmestertõl). Ezek "egymást fehér fénnyé kiegészítõ színek", vagy ellenkezõ árnyalatoknak is hívják õket. Szóval mégis valahol itt kell keresgélni az ételekkel kapcsolatban is. Legyenek az íz-körben egymással szemben elhelyezkedõek, okozzon együttes használatuk meghökkenést; mégis összeségében egészítsék ki egymást. Jó kis feladat, ugye? Már majdnem nem tudtam, mit is kellene itt felvonultatni, amíg eszembe nem jutott egyik klasszikus kedvencem, de idõ hiányában nem fõzõcskéztem, csak vettem a desszert alapanyagát, és azt párosítottam össze egy itallal, a borral (sajnos ez már önmagában sántít egy kicsit, csúnya allergia miatt a csokoládét általában már csak szagolgatom; de néha-néha, fõvesztés terhe mellett lecsúszik egy-egy harapásnyi).
Komplementer ízek - Csokoládé és a vörösbor házassága
Már annyi helyen zengenek ódákat errõl a párosításról, ami elsõ látásra azért meghökkentõ, valljuk be. Nem kívánom ragozni az elõttem szóló okosokat, miért is érdemes együtt kóstolni ezeket; de egy-két alapszabályra azért érdemes odafigyelni, hogy ne hajítsuk a sarokba a tábla csokit (vagy az üveg bort) morgolódva:
- ne legyen túl savas a bor, tanninjai lágyak és érettek legyenek
- a csokoládé pedig jó minõségû, magas kakaótartalmú (több, mint 55%), elsõsorban töltetlen fekete legyen, de számos töltött változathoz is remekül passzol egy-egy érett vörösbor.
És ha már rátaláltunk az összhangra, utána nyugodtan lehet csokoládés édességekkel is próbálkzni, de semmiképpen ne vigyük túlzásba a cukor használatát; maradjon meg a kesernyésen-édeskés jelleg.
Weninger Syrah Sopron 2004 vs Leysieffer borsos csokoládé
A bor csodálatos, már-már krémesen sûrû textúrájú, erdei gyümölcsökre emlékeztetõ ízzel, finom fûszerezettséggel, "pontelég" hordós felhanggal. A szõlõfajtát ismerhetjük még shiraz-ként is, bõven termõ, magas cserzõanyag tartalmú, kiválóan alkalmas a tölgyfahordós érlelésre (francia fajta, de manapság legtöbbször ausztrália jut eszünkbe róla, mint elsõdleges termõterület).
A csokoládé pedig érdekesen csípõs; meglepetés bors-darabokkal, amik akkor jönnek, amikor nem számít rá az ember; így kiegészíti a borban is meglevõ borsos aromákat.
A csokoládéért (és az újságért) köszönet Georg-nak! Vielen Dank, Georg! Es hat geschmeckt!