Vaskezû reggeli
sponsored links
Vashiány. Vérszegénység. Legtöbbször ezt mondja az orvos, amikor ránéz a vérképünkre. Sajnos alig eszünk vasban gazdag zöldségeket, ételeket, céklát vagy spenótot pedig szinte egyáltalán. Pedig mindkettõ finom, ráadásul mindkettõ tele van vassal és segíti megelõzni a vérszegénység kialakulását.
Mielõtt azonban végképp áttérnénk a fenti két zöldség gyógyászati alkalmazására, inkább az ételek felé veszem az irányt: kezdjük egy spenótos reggelivel.
Bár van jó néhány magas vastartalmú étel, amit mindenképp érdemes a rendszeres, napi menünkbe beépíteni (például: rizs, krumpli, búzacsíra, paradicsom, tojássárgája, hal, osztriga, mandula, mogyoró), most egy zöld levelû zöldséggel a gyerekkorunkban mindenki által utált spenótral fogunk foglalkozni.
A spenót bárhol kinõ. Olyan, mint a gyom. Emlékszem nagyanyám kertjében, miután ?felszámolta? a tyúkólat és tyúkkertet, egyik hétrõl a másikra elkezdett burjánzani. Hatalmasra nõttek, irdatlan nagy levelekkel, gyönyörû friss spenótunk volt mindig. Igaz, akkor én utáltam. De nagyon ám. nem is értettem, hogy lehet megenni.
Ha nincs kertünk amiben spenót nõ, akkor vegyünk valamelyik nagyobb áruházban. Amennyire én tudom elõre csomagolva (is?) lehet kapni.
Hozzávalók:
(1 személyre)
- 2 szelet teljes kiõrlésû kenyér
- 2 marék spenót levél
- 15 dkg apró, csiperke gomba
- 2 gerezd fokhagyma
- vaj
- só
- bors
Elkészítési idõ: 15 perc
A gombákat alaposan mossuk meg és végjuk félbe. Egy kis serpenyõben, kevés vajon, fedõvel lefedve pároljuk puhára, majd dobjuk hozzá a megmosott spenótleveleket és egy fél fokhagymagerezdet. Picit (éppen hogy) sózzuk. Fonnyasszuk meg a spenótot, de nehogy túlfõzzük, különben az összes értékes vitamin elszáll, mintha soha nem is lettek volna.
Pirítsunk meg két szelet kenyeret, dörzsöljük be õket fokhagymával, kenjük meg vékonyan vajjal, és halmozzuk rá a gombás-spenótot.
Ízlés szerint még fûszerezhetjük, én inkább anélkül szeretem.
?és gurítsunk le mellé egy pohár narancslevet!
(A fotó hiány annak tudható be, hogy tegnap, miután elkészítettem, tálaltam és megettem, jutott eszembe, hogy tulajdonképpen hova is szánom én ezt az új ?receptet? ?de ekkor már mindegy volt?)
***