Vacsora a Leroyban
sponsored links
Leroy Café
West End City Center, 1062. Budapest, Váci út 1-3.
A minap kinéztünk egy mozit, ami este nyolckor kezdõdött, következésképpen tízkor lett vége. Mivel tudtuk, hogy még vacsorázni is szeretnénk, eleve úgy választottuk a helyszínt, hogy valami még nyitva tartson a környéken, így lett a befutó a WCC és (korábbi kellemes tapasztalataimra alapozva) a Leroy, amely igen pozitív módon (de. 11-tõl) éjfélig fogadja az éhezõket.
A környezet igen hangulatos, szépek a bútorok, a pult mutatós, a világítás barátságos, a székek nagyon kényelmesek. Ez így már jó kezdés, kellemes környezetben mindig jobban esik a falat.
Az étlap nem túl vastag, de nem is szegényes, pláne, hogy külön van borlap és koktéllap, rengetegféle itallal, amelyeknek nem csak az összetételét tudhatjuk meg, hanem mutatós képeken is megnézhetjük, hogy fog kinézni, amit választottunk. Sajnos koktélokra most nem került sor, de talán majd legközelebb.
Kezdésnek kértünk egy mentás-bodzás limonádét (5 dl és 3 dl), kár, hogy a mennyiséget csak utólag láttuk meg, mert az étlapon csak kicsiként és nagyként szerepelt. A látvány és az íz viszont tökéletesre sikerült, kiérezhetõ bodza, sok jég, sok mentalevél, és még egy koktélcseresznye is jutott a pohárba.
Az ezt követõ választás már nehezebbnek bizonyult, annyi mindent kipróbáltam volna, de sajnos véges a kapacitásom. Amit kinéztem magamnak, abból természetesen nem volt fél adag, a leveshez viszont ragaszkodtam, így maradtam annál, és Bee fél klubszendvicsénél. :)
A (valóban) hideg málnaleves mandulával és túrógombóccal igen jól is esett, és elég nagy adag is volt, de elsõre valamit nagyon furcsának találtam benne. Aztán rájöttem, hogy mi az. Mandulaíz. Intenzív. Valószínûleg aroma. Szerény véleményem szerint ez az, ami abszolút felesleges egy gyümölcslevesbe, volt a tetején pirított mandula, az pont elég lett volna, nem volt szükség erre az idegen ízre bele. Ennek ellenére nem volt rossz, a túrógombóckák kifejezetten illettek hozzá.
A Leroy Klubszendvics két hatalmas szendvicstornyot jelentett, csirkemellel, baconnel és sültkrumplival az étlap szerint, kár, hogy a salátát elfelejtették feltüntetni rajta, mert az is igen fontos alkotórészét adta a kompozíciónak: zöldsaláta, paradicsom, pesto. Kár, hogy Bee ezeket pont nem szereti, nem lett volna hátrány, ha elõre tudja, hogy mit kap. Persze ez volt az én szerencsém, ugyanis így nekem jutott a szendvics zöldebb része, pont annyi, amennyi belém fért.
A desszertként felszolgált citromtorta üdítõen könnyû volt, linzertésztán viszonylag vastag krém, citromos, de édeskés, a tetején egy fél citromkarikával, nem is kis darab, tökéletes zárása volt a vacsorának.
Sajnos, miután többször is úgy jártam, hogy vadul jegyzeteltem az étteremben, majd hazaérvén megállapítottam, hogy de hisz az étlap megnézhetõ az internetes oldalukon is, most hanyagoltam a könyvelést. Annál is inkább, mivel toll sem volt nálunk, de ez más kérdés. :) Viszont Murphynek ismét igaza lett: ennek az egy étteremnek nincs saját oldala (illetve van, de "feltöltés alatt," na igen), nincs letölthetõ étlapja. Az óbudainak van, de azon nem ugyanazok a fogások szerepelnek, így nem marad más hátra, legközelebb, ha arra járok, megnézem szépen az árakat ismét. Vagy szólok nekik, hogy dobjanak már fel két-három képet és egy étlapot a weboldalukra, ha lesz szabad tíz percük?
(Az ételfotók saját felvételek)
Étel:
Kiszolgálás:
Környezet:
Árak: