Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
V Cafe
sponsored links
Minden utazónak van története titkos helyekrõl, eldugott vendéglõkrõl, éttermekrõl, ahová eltévedései során véletlenül esett be, és ott csudálatos dolgokat tapasztalt. Már ami a vendéglátást illeti. Ismerõs? Ahol a vendég: vendég, a vendéglátó: vendéglátó a szó legegyszerûbb értelmében. Nem szükségszerû külföldre utazni ( bár már az Isztrián is van minden becsületes falunak legalább egy ilyen helye), de itthon hosszas keresgélés után találhatnánk olyan fizetõs vendégvárót, mely nem csak szellemiségében, de megjelenésében is olyan érzést kelt, mintha az ember vendégségbe érkezett volna. Ahol nem bûn, sõt éppen elõny: a hiányos étlap, a közvetlen modor, a felszolgáló ártatlan bénázása (aki a tulaj lánya), mert a hangulat sajátos, és (legtöbb esetben) a tányéron a legjobbat kapja a vendég, családi recept alapján tálalva (a tulaj dédmamájának tanácsaival fûszereivel).
Városokban könnyebb kocsmát, kávézót találni a mûfaji jellegzetességekkel, sõt példát is könnyebb: ezek fellendülésére (Szimpla), és hanyatlására (Szimpla). Jó a retro, jó az urban, jó az ártos, de amikor a huszadik bölcsész saru tipos a jóember lábára, és nem lehet leülni a szétszórt szütyõktõl és tarisznyáktól, na akkor a legjobb hely is elveszti kezdeti varázsát és romantikáját.
Pécs azért nem Pest, és nem is fenyegeti a veszély, hogy nagyvárossá váljon (sõt!). Tehát másak a szabályok is, a belváros sokszor mûködik szûrõként. Amikor kitesz valaki egy mû-zöld táblát a Jókai tér közepére, ?V Cafe? felirattal a minimalizmus szellemében, vagy egy kortárs happening eseménytõl, vagy tüntetéstõl tarthatna az átlag. Utcafront-kirakat nincs, az üzletsor közepén nyíló szûk ajtón keresztül egy mûemlék jellegû társasház lépcsõházába jutunk. Zavartalan vágunk át a társasházi idillen, és nyitunk be a kávézóba (ami külsõre olyan, mint a többi lakás). Azt tudni kell, hogy egy-másfél-két éve volt már itt egy jó szándékkal is bátortalannak nevezhetõ próbálkozás egy szimpla(szerû) teázó bevezetésére a köztudatba, de a terv végül füstbe ment.
Az elõszobában épp egy kanapé fér el asztallal, és három gimnazista lánnyal suli utáni teával, arcul csapva ezzel a mellettük felállított Manuel Caffe vitrint, tetején a kristálytiszta vízben úszó aranyhallal. No de tovább is haladunk a nappaliba, ahol a pult is van: inkább amerikai-konyhás-garzonos, mint kávézós. A bútorok jópofa ikeás darabok, a székek támlája átölelik az asztal sarkait.
A Manuel Caffe jól kitalált üzletfilozófiával dolgozik, zavarba ejtõen széles kávé, tea, és forró csoki kínálattal. Szó nem érheti a házat, aki a három (kávé, tea, forró csoki) itallapról nem találja meg a kedvére valót, az csak kötekedni akar. Ember legyen a talpán, aki végigkóstolva a kínálatot megtalálja a kedvére valót, hiába: a bõség zavara, a számtalan lehetõség nem segít a döntésben, így nem kísérletezünk.
Maradunk a presszókávénál (250Ft), míg a kávégép duruzsol, a névválasztáson töprengünk. A felszolgáló lelkes amatõr (házigazda), nem hasonlít vérbosszúra lihegõ Guy Fawkes reinkarnálódásra. Asztalon a kávé, kérés nélkül a kristály-, a barnacukor, meg az édesítõ. Megnyugszunk: házigazdánk alapos, a kávé mellé, bár 5 centes pohárban, de ásványvíz érkezik. Nem kértük külön, és le is marad a tejszín a tálcáról, kérésre pótolják. Csalódni nem kell, a presszó tisztességes munka, nem spóroltak ki belõle semmit sem. Fizetéskor elcsábulunk, elvitelre kérünk hosszúkávét. Kár, hogy hosszú a forralóból ráöntött víztõl lesz, a gépet biztos nehéz átállítani, de az ízen nem változtat. A csendbõl kezünkben a kedvezmény kupont szorongatva lépünk ki a térre.
A V Cafe kedves családi munka, kicsit ügyetlen, de jó ízlésrõl árulkodik. A beválasztott Manuel kávéval pedig nem csak a környékbeli, fantáziátlan átlagkávés helyeket üti le, de felveszi a versenyt még a prémiumot kínálókkal is.
