Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tudatos vásárló vagyok?
sponsored links
Már harmadik napja írom ezt a posztot. Részben idõhiány, részben géphiány az oka. Meg talán megint sokkal komolyabban veszem a témát, mint kellene...
A kérdést Bellytõl kaptam. Nagyon örültem neki! Ez volt az a kérdés, amit szinte szuggeráltam, hogy jöjjön hozzám is.
Olvastam többek posztját, bár korántsem mindenkiét. Mandy Tarragon számomra nagyon meggyõzõ.
Sok blogban olvastam, hogy az iskolának sokkal többet kellene tennie a tudatos fogyasztóvá nevelésért, valamint a környezetvédelemért. Ezen gondolkozom már néhány napja. Senkit nem szeretnék megbántani, de könyörgöm, hány bõrt húzzunk még le szegény iskoláról? Környezettudatos embereket nem lehet csak az iskolában nevelni. Hozzá lehet járulni, hogy kialakuljon ez a fajta tudatosság, de ezek a szokások azért alapvetõen a családban kellene, hogy kialakuljanak. Otthon kell látni, hogy válogatom a hulladékot, hogy nem veszem meg azt, amire nincs szükségem, hogy lekapcsolom a villanyt, hogy helyi termelõktõl vásárolok. Az iskola is gyûjtheti szelektíven a hulladékot. Szervezhet hulladékgyûjtést, lehet öko iskola, zöldszives iskola... Nem savanyú a szõlõ. A mi iskolánkban fejlett a környezeti nevelés. Szelektálunk, van papír és vasgyûjtés, komposztálunk majdnem minden telephelyen. Van zöldszives épületünk. Gondozzuk a suli udvarán és környékén a növényeket. Ezen kívül még számtalan rendezvényünk, vetélkedõnk van. Mégis azt mondom, hogy ehhez az iskola egyedül kevés.
Aztán ott van még a pénz kérdése is. Sajnos, ma Magyarországon nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy csak a környezettudatosság alapján vásároljanak. Akkor sem, ha szívük szerint ezt tennék...
Hogy tudatos vásárló vagyok-e? Igen, annak tartom magam. Nem valósul még meg minden tökéletesen, de azt hiszem nagyon jó úton haladunk. Itthon komposztálunk, részben szelektíven gyûjtjük a hulladékot. Részben, mert nem mindenre van lehetõségünk. Mégis, a kukát ritkán kell megtömni, az általunk megtermelt szemét általában kényelmesen elfér benne. Még soha nem kellett megvenni a szolgáltató saját szemeteszsákját. Nálunk ugyanis ha tele a kuka, nem lehet akármiben mellé tenni a többlet szemetet. Csak a saját zsákjukban kipakolt pluszt hajlandóak elvinni. Persze ezeknek a zsákoknak rendesen megkérik az árát.
Tárgyaimhoz, meglévõ dolgaimhoz ragaszkodom. A hûtõm, a mosógépem hamarosan nagykorú lesz. A maguk idejében energiatakarékosak voltak. Tudom, hogy most magasabb az energiafelhasználásuk, mint az AA kategóriás újaknak. De még így sem fizetek annyit, mintha három évente lecseréltem volna õket. A tûzhelyem is beléphet a tízen túliak társaságába. Amit lehet megjavíttatok. Csak a reménytelen esetek helyett veszünk újat. Sajnos a kenyérsütõ gépek, a gyümölcscentrifuga és a vasalók a javíthatatlan kategóriába tartoztak. Ezek közül csak a vasaló nélkülözhetetlen, ezt pótoljuk, szinte folyamatosan.
Mindenhol energiatakarékos izzókat használunk. A férjem mániákusan kapcsolja a villanyt, ha senki nincs a helyiségben. Amíg nincs igazán nagy hideg, addig fával (és egyéb éghetõ anyagokkal) tüzelünk. Ha már nem elég csak este begyújtani, akkor bekapcsoljuk a gázkazánt. De még ilyenkor is, hétvégén, illetve ha egész nap itthon vagyunk, akkor a kazánnal fûtünk.
Tavasztól õszig gyûjtjük az esõvizet, ezzel locsolunk a kertben. (Egy nagy hordó és egy régi bádogkád tölti be a vízgyûjtõ szerepét.) A használt ruhákat válogatom. Amit lehet családon belül adok tovább.
No, lássuk a pontokat!
Nem szoktam cetlit írni. Ha nagy bevásárlást tartunk, akkor a férjem a fõnök. Én ugyanis képtelen vagyok koncentrálni egy bevásárló központban. Legtöbbször csak bámészkodom. Nem is mindig a polcokat, árukat nézem, sokszor csak másokat, ahogy vásárolnak. Cetli nélkül sem szoktunk felesleges dolgokat vásárolni. A napi bevásárlásokat viszont én intézem. Ott sincs cetli, legfeljebb többször megyek egy nap boltba. Viszonylag ritkán veszek olyasmit, amire nincs szükségünk. Az viszont gyakran elõfordul, hogy elfelejtek mindent megvenni, ami kell.
Menj piacra, vagy a helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitõl a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Sajnos nem nagyon tudok piacon vásárolni. Nálunk csak kedden és pénteken van piac. Olyankor én nem tudok kimenni. Vagy piacolok, vagy dolgozom. Persze az iskolai szünetekben ez nem akadály:)
Multiban csak a havi nagy bevásárlást intézzük. Liszt, cukor, olaj. Ha a helyi boltokban olcsóbb, akkor itthon vásároljuk ezeket is. Árérzékeny is vagyok, nem csak tudatos. Tehát ha a multinál ugyan az a termék jelentõsen olcsóbb, akkor ott veszem meg. De nem minden áron! Nem tartozom azok közé, akik fejbõl tudják, hogy melyik termék melyik boltban akciós, és nem utazok kilométereket azért, hogy 10 kg lisztet olcsóbban vásároljak. És vannak olyan olcsó termékek, amiket semmi pénzért nem vennék meg!
Vigyél magaddal szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belõle, ami terheli a környezetet, és te fizeted a szemétdíjat.
Legtöbbször van nálam szatyor, vagy kosár. Ha nincs, akkor a táskámba és a bicikli kosarába pakolok. Nagy bevásárláskor pedig az autó csomagtartójába.
Menj gyalog, vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges, és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezetedet, mintha autóval mennél, és jóval olcsóbb is.
Gyalogolok, kerékpározok és még tömegközlekedek is. Reggel másfél km biciklizés, felszállok a buszra, utazok 15 km-t. Leszállok a buszról, még kb. 1 km séta következik a munkahelyemig.
Ezenkívül a városban általában biciklivel járok mindenhova. Helyi tömegközlekedés nincs. Hosszabb távra autóval megyünk, mert sokkal gazdaságosabb négyünknek, mint akár busszal, akár vonattal. És kényelmesebb is. Van jogosítványom, és szeretek vezetni.
Vegyél helyi terméket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülõ dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlõdéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Tojást háznál veszek. Hízót évente 1-2 alkalommal ismerõstõl veszünk. Kacsát, csirkét sokszor helyben vásárolunk. Néhány zöldségfélét megtermelünk a kertben, de ez koránt sem elegendõ. A gyümölcsös még most kezd teremni. Mézet is termelõtõl veszünk. Tavaly házi sajthoz és tejhez is hozzájutottunk. Ez most még nem elérhetõ.
Másra nemigen van lehetõség.
Válaszd az egyszerû, környezetbarát csomagolást!
Ne dõlj be a szép külsõnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettõt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerû csomagolást.
Visszaváltható? Egyszerû? Környezetbarát? Na innen látszik, hogy ezek a pontok nem Magyarországon születtek!
Csak a csomagolásáért semmit nem veszek meg. Gyakran vásárolunk nagyobb tételben. (zsugor). Amit lehet újra hasznosítok. Az ásványvizes üveg kivalló tejesüveg, ha a bádogbocinál vesszük a tejet. A fél literes üvegekben hordják a gyerekek az iskolába a teát. Ilyen kis üveges valamiket pl. csak akkor veszünk, ha utazunk, vagy cserélni kell a teás üvegeket. Nem szoktunk 2 dl-es üdítõket venni. (Üdítõ, kóla is csak ritkán fordul meg nálunk.)
Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból elõállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek!
Kerülöm, de van amit nem tudok kikerülni. Félkész élelmiszereket nem, vagy csak nagyon ritkán veszek. Még a konzerveket is kerülöm. Befõttbõl, savanyúságból és a lekvárból is a házira szavazok.
Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt áruk jelentõs környezetszennyezést okoznak, és csak a szemnek szépek.
Általában nem veszek epret, dinnyét, szõlõt februárban. Jobban szeretem a hazai, ízes gyümölcsöket, zöldségeket. Télen a fagyasztott zöldségekre szavazok. A déli gyümölcsök (banán, narancs, kivi) jelentik csak a kivételt. És nem veszek darabonként árult almát a tél végén...
Nem ide tartozik, de most jutott eszembe, hogy mennyi mindent utaztatnak még a fél világon keresztül - feleslegesen. Olvastátok már a samponok, tusfürdõk összetevõit? Bizony jelentõs részük sima csapvíz.
Kerüld az egyszer használatos felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos, majd feleslegessé vált dolgok elõállítása majd kidobása felesleges környezetterheléssel, és energiapazarlással jár.
Egyszer használatos dolgaim a papírzsebkendõ, a wc papír... Nem tartom õket feleslegesnek. A konyhában azonban textil konyharuhát tartok, kézmosás után törölközõt használok. Tudom, hogy a mosás is terheli a környezetet, de korántsem annyira, mint a sok kidobott papír. Még akkor is, ha a papír viszonylag gyorsan lebomlik...
Nincs túl sok "kütyüm", ami van, azt rendszeresen használom. Nem egyszer. Az elemeket már régen lecseréltük újratölthetõ aksira. A gyerekek pedig - szerencsére - már kinõttek abból a korból, hogy mindenki villogó, szirénázó csoda játékokkal akarja õket ellátni:)
Olvasd el a címkéket!
Nézd meg honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hova kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehetõ legjobbat! Az vagy, amit megeszel!
Most már ez is megvan. Erre a férjem nevelt rá. Döbbenetes felfedezéseket lehet ám tenni. Sosem felejtem el, mikor az egyik croissan csomagolásán, az összetevõk között ezt olvastam: alkohol! (Egy gyerek hozott minden nap tízóraira croissant.)
Azért sem felesleges a címkék olvasása, mert nagyon sok pénzt lehet megspórolni. Wise Lady is írt errõl: "Nagyon gyakori, hogy az áruházak sajátmárkás termékei egyébként forgalomban vannak a gyártó termékneve alatt is, ezért a saját márka sokszor megbízható gyártó kiváló minõségû termékét jelenti, lényegesen olcsóbb áron." Én a Bonduelle és a Coop kukorica konzervét tudom erre példának felhozni. (Igen, kukorica konzervet szoktam venni. Meg sûrített paradicsomot is.)
Azt hiszem ennyi. Még lenne mondanivalóm a témában, de ha mindent leírok, akkor még napokig írom ezt a posztot.
Kíváncsi vagyok, hogy Zsuzsi és Renáta mennyire környezettudatos. Valamint szívesen olvasnám Oximoron véleményét is.
A kérdést Bellytõl kaptam. Nagyon örültem neki! Ez volt az a kérdés, amit szinte szuggeráltam, hogy jöjjön hozzám is.
Olvastam többek posztját, bár korántsem mindenkiét. Mandy Tarragon számomra nagyon meggyõzõ.
Sok blogban olvastam, hogy az iskolának sokkal többet kellene tennie a tudatos fogyasztóvá nevelésért, valamint a környezetvédelemért. Ezen gondolkozom már néhány napja. Senkit nem szeretnék megbántani, de könyörgöm, hány bõrt húzzunk még le szegény iskoláról? Környezettudatos embereket nem lehet csak az iskolában nevelni. Hozzá lehet járulni, hogy kialakuljon ez a fajta tudatosság, de ezek a szokások azért alapvetõen a családban kellene, hogy kialakuljanak. Otthon kell látni, hogy válogatom a hulladékot, hogy nem veszem meg azt, amire nincs szükségem, hogy lekapcsolom a villanyt, hogy helyi termelõktõl vásárolok. Az iskola is gyûjtheti szelektíven a hulladékot. Szervezhet hulladékgyûjtést, lehet öko iskola, zöldszives iskola... Nem savanyú a szõlõ. A mi iskolánkban fejlett a környezeti nevelés. Szelektálunk, van papír és vasgyûjtés, komposztálunk majdnem minden telephelyen. Van zöldszives épületünk. Gondozzuk a suli udvarán és környékén a növényeket. Ezen kívül még számtalan rendezvényünk, vetélkedõnk van. Mégis azt mondom, hogy ehhez az iskola egyedül kevés.
Aztán ott van még a pénz kérdése is. Sajnos, ma Magyarországon nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy csak a környezettudatosság alapján vásároljanak. Akkor sem, ha szívük szerint ezt tennék...
Hogy tudatos vásárló vagyok-e? Igen, annak tartom magam. Nem valósul még meg minden tökéletesen, de azt hiszem nagyon jó úton haladunk. Itthon komposztálunk, részben szelektíven gyûjtjük a hulladékot. Részben, mert nem mindenre van lehetõségünk. Mégis, a kukát ritkán kell megtömni, az általunk megtermelt szemét általában kényelmesen elfér benne. Még soha nem kellett megvenni a szolgáltató saját szemeteszsákját. Nálunk ugyanis ha tele a kuka, nem lehet akármiben mellé tenni a többlet szemetet. Csak a saját zsákjukban kipakolt pluszt hajlandóak elvinni. Persze ezeknek a zsákoknak rendesen megkérik az árát.
Tárgyaimhoz, meglévõ dolgaimhoz ragaszkodom. A hûtõm, a mosógépem hamarosan nagykorú lesz. A maguk idejében energiatakarékosak voltak. Tudom, hogy most magasabb az energiafelhasználásuk, mint az AA kategóriás újaknak. De még így sem fizetek annyit, mintha három évente lecseréltem volna õket. A tûzhelyem is beléphet a tízen túliak társaságába. Amit lehet megjavíttatok. Csak a reménytelen esetek helyett veszünk újat. Sajnos a kenyérsütõ gépek, a gyümölcscentrifuga és a vasalók a javíthatatlan kategóriába tartoztak. Ezek közül csak a vasaló nélkülözhetetlen, ezt pótoljuk, szinte folyamatosan.
Mindenhol energiatakarékos izzókat használunk. A férjem mániákusan kapcsolja a villanyt, ha senki nincs a helyiségben. Amíg nincs igazán nagy hideg, addig fával (és egyéb éghetõ anyagokkal) tüzelünk. Ha már nem elég csak este begyújtani, akkor bekapcsoljuk a gázkazánt. De még ilyenkor is, hétvégén, illetve ha egész nap itthon vagyunk, akkor a kazánnal fûtünk.
Tavasztól õszig gyûjtjük az esõvizet, ezzel locsolunk a kertben. (Egy nagy hordó és egy régi bádogkád tölti be a vízgyûjtõ szerepét.) A használt ruhákat válogatom. Amit lehet családon belül adok tovább.
No, lássuk a pontokat!
Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.Nem szoktam cetlit írni. Ha nagy bevásárlást tartunk, akkor a férjem a fõnök. Én ugyanis képtelen vagyok koncentrálni egy bevásárló központban. Legtöbbször csak bámészkodom. Nem is mindig a polcokat, árukat nézem, sokszor csak másokat, ahogy vásárolnak. Cetli nélkül sem szoktunk felesleges dolgokat vásárolni. A napi bevásárlásokat viszont én intézem. Ott sincs cetli, legfeljebb többször megyek egy nap boltba. Viszonylag ritkán veszek olyasmit, amire nincs szükségünk. Az viszont gyakran elõfordul, hogy elfelejtek mindent megvenni, ami kell.
Menj piacra, vagy a helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitõl a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Sajnos nem nagyon tudok piacon vásárolni. Nálunk csak kedden és pénteken van piac. Olyankor én nem tudok kimenni. Vagy piacolok, vagy dolgozom. Persze az iskolai szünetekben ez nem akadály:)
Multiban csak a havi nagy bevásárlást intézzük. Liszt, cukor, olaj. Ha a helyi boltokban olcsóbb, akkor itthon vásároljuk ezeket is. Árérzékeny is vagyok, nem csak tudatos. Tehát ha a multinál ugyan az a termék jelentõsen olcsóbb, akkor ott veszem meg. De nem minden áron! Nem tartozom azok közé, akik fejbõl tudják, hogy melyik termék melyik boltban akciós, és nem utazok kilométereket azért, hogy 10 kg lisztet olcsóbban vásároljak. És vannak olyan olcsó termékek, amiket semmi pénzért nem vennék meg!
Vigyél magaddal szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belõle, ami terheli a környezetet, és te fizeted a szemétdíjat.
Legtöbbször van nálam szatyor, vagy kosár. Ha nincs, akkor a táskámba és a bicikli kosarába pakolok. Nagy bevásárláskor pedig az autó csomagtartójába.
Menj gyalog, vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges, és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezetedet, mintha autóval mennél, és jóval olcsóbb is.
Gyalogolok, kerékpározok és még tömegközlekedek is. Reggel másfél km biciklizés, felszállok a buszra, utazok 15 km-t. Leszállok a buszról, még kb. 1 km séta következik a munkahelyemig.
Ezenkívül a városban általában biciklivel járok mindenhova. Helyi tömegközlekedés nincs. Hosszabb távra autóval megyünk, mert sokkal gazdaságosabb négyünknek, mint akár busszal, akár vonattal. És kényelmesebb is. Van jogosítványom, és szeretek vezetni.
Vegyél helyi terméket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülõ dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlõdéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Tojást háznál veszek. Hízót évente 1-2 alkalommal ismerõstõl veszünk. Kacsát, csirkét sokszor helyben vásárolunk. Néhány zöldségfélét megtermelünk a kertben, de ez koránt sem elegendõ. A gyümölcsös még most kezd teremni. Mézet is termelõtõl veszünk. Tavaly házi sajthoz és tejhez is hozzájutottunk. Ez most még nem elérhetõ.
Másra nemigen van lehetõség.
Válaszd az egyszerû, környezetbarát csomagolást!
Ne dõlj be a szép külsõnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettõt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerû csomagolást.
Visszaváltható? Egyszerû? Környezetbarát? Na innen látszik, hogy ezek a pontok nem Magyarországon születtek!
Csak a csomagolásáért semmit nem veszek meg. Gyakran vásárolunk nagyobb tételben. (zsugor). Amit lehet újra hasznosítok. Az ásványvizes üveg kivalló tejesüveg, ha a bádogbocinál vesszük a tejet. A fél literes üvegekben hordják a gyerekek az iskolába a teát. Ilyen kis üveges valamiket pl. csak akkor veszünk, ha utazunk, vagy cserélni kell a teás üvegeket. Nem szoktunk 2 dl-es üdítõket venni. (Üdítõ, kóla is csak ritkán fordul meg nálunk.)
Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból elõállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek!
Kerülöm, de van amit nem tudok kikerülni. Félkész élelmiszereket nem, vagy csak nagyon ritkán veszek. Még a konzerveket is kerülöm. Befõttbõl, savanyúságból és a lekvárból is a házira szavazok.
Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt áruk jelentõs környezetszennyezést okoznak, és csak a szemnek szépek.
Általában nem veszek epret, dinnyét, szõlõt februárban. Jobban szeretem a hazai, ízes gyümölcsöket, zöldségeket. Télen a fagyasztott zöldségekre szavazok. A déli gyümölcsök (banán, narancs, kivi) jelentik csak a kivételt. És nem veszek darabonként árult almát a tél végén...
Nem ide tartozik, de most jutott eszembe, hogy mennyi mindent utaztatnak még a fél világon keresztül - feleslegesen. Olvastátok már a samponok, tusfürdõk összetevõit? Bizony jelentõs részük sima csapvíz.
Kerüld az egyszer használatos felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos, majd feleslegessé vált dolgok elõállítása majd kidobása felesleges környezetterheléssel, és energiapazarlással jár.
Egyszer használatos dolgaim a papírzsebkendõ, a wc papír... Nem tartom õket feleslegesnek. A konyhában azonban textil konyharuhát tartok, kézmosás után törölközõt használok. Tudom, hogy a mosás is terheli a környezetet, de korántsem annyira, mint a sok kidobott papír. Még akkor is, ha a papír viszonylag gyorsan lebomlik...
Nincs túl sok "kütyüm", ami van, azt rendszeresen használom. Nem egyszer. Az elemeket már régen lecseréltük újratölthetõ aksira. A gyerekek pedig - szerencsére - már kinõttek abból a korból, hogy mindenki villogó, szirénázó csoda játékokkal akarja õket ellátni:)
Olvasd el a címkéket!
Nézd meg honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hova kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehetõ legjobbat! Az vagy, amit megeszel!
Most már ez is megvan. Erre a férjem nevelt rá. Döbbenetes felfedezéseket lehet ám tenni. Sosem felejtem el, mikor az egyik croissan csomagolásán, az összetevõk között ezt olvastam: alkohol! (Egy gyerek hozott minden nap tízóraira croissant.)
Azért sem felesleges a címkék olvasása, mert nagyon sok pénzt lehet megspórolni. Wise Lady is írt errõl: "Nagyon gyakori, hogy az áruházak sajátmárkás termékei egyébként forgalomban vannak a gyártó termékneve alatt is, ezért a saját márka sokszor megbízható gyártó kiváló minõségû termékét jelenti, lényegesen olcsóbb áron." Én a Bonduelle és a Coop kukorica konzervét tudom erre példának felhozni. (Igen, kukorica konzervet szoktam venni. Meg sûrített paradicsomot is.)
Azt hiszem ennyi. Még lenne mondanivalóm a témában, de ha mindent leírok, akkor még napokig írom ezt a posztot.
Kíváncsi vagyok, hogy Zsuzsi és Renáta mennyire környezettudatos. Valamint szívesen olvasnám Oximoron véleményét is.
