Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Trüffel
sponsored links
Csak így, semmi fakszni. Különben mikulásra készült... valóban jó régen volt. Hát, körülbelül ennyi idõm van blogolni, és a lustaság is nagy úr :) Meg különben is, mindig van mit csinálni. Decemberben például a feje tetején állt minden. Viki karácsonyi VKF-jére eredetileg mákos-aszalt áfonyás habcsókot akartam készíteni. De nem, nem, nem és nem ment. Felvásároltam a környék boltjainak teljes tojáskészletét, de hiábavaló volt minden. Szétfolyt, ragadt, túlsült, nem verõdött fel a hab, minden de minden elõjött, ami habcsókkészítésnél hibaként elõjöhet Murphy álmoskönyve szerint. Pedig amúgy tudok habcsókot készíteni, cserkészbecsszó.
A bevásárlásaim is rendre félrecsúsztak, dolgoztam mint a... mókus, közben szepyke last minute mézeseit sütöttem (éjjel 11-kor) munkahelyi ajándéknak, készültem nbk versenyére, részt akartam venni a gasztrotipp színes kiírásán, ja és még megrendeztem egy karácsonyi ajándékozós-vacsorázós estét is teljes háromfogásos menüvel (oké, nem mártírkodok, azt én forszíroztam :D), persze a kötelezõ kocsmaköröket sem lehetett kihagyni, szóval teljes volt a káosz. Hálistennek. Meg dekupázsoltam is. ;) Tiszta haszon, hogy nincs senkim, ebbe a programba már nem fért volna bele sehogysem :D Óh, és Párizst még meg sem említettem (azt talán majd késõbb).
Szóval a trüffel. Meg a mikulás. Meg a csomag. Mert megérdemlik. Mert olyan barátaim vannak, akik megeszik, akármit rakok eléjük. Az olyat is, amit nem kóstoltam. Még azt is, amit öcsém úgy aposztrofál, hogy "az ördög mûve". Mint a céklaleves, a spenótos-túrós lasagne, vagy a sütõtökkrémes süti. Meg kölcsönadják a szuper fotómasinájukat. Cserébe néha adok nekik gesztenyével töltött pulykát, csokis zabaglionét, vagy nutellás csigát. Na errõl majd késõbb. Megjegyz.: még hogy a férfiakat a gyomruknál fogva lehet megfogni... piha! Bezzeg Á. barátnõmnek minden jó, csak szotyola legyen :D
Még mindig a trüffel. Tulajdonképpen nem is recept. Meg éltemben az elsõ. És nem is lett szép, mert lyukacsos (azóta megtudtam, miért - mi a francnak elolvasni elõtte bármilyen útmutatót, mikor nekem megy magától is? ;) ). De legalább tudom, hogy a tenger gyümölcseit formázó belga pralinét nem kaptam hiába. Mert ha nem is látszik, ezek kérem csokikagylók és tengeri csikók ;) Vagy olyasmi.
Az alapot Cintia küldte a Konyhalistára, de én alakítottam rajta. Kénytelen voltam, mert megint vakon vásároltam, 30%-os tejszín helyett 20%-ost vettem. Például. Ezért a jó tanácsra hallgatva tettem bele egy picit több vajat. Jó lett, bár nem tökéletes. De van idõm kikísérletezni a hibátlant, ugyebár. Csak az a fránya fogyókúra ne lenne :D Amúgy mintha hatna o.O De lehet, ez csak az önszuggerálás hatása.
125 g 70%-os étcsokit (Lidlbõl, szerintem nincs mellékíze) összetörök, és felolvasztok 40 ml tejszínnel, ~ 3 dkg vajjal. Egész mogyorókat és mandulákat teszek a pralinéforma aljába, és belekanalazom-rásimítom a csokimasszát, majd megy be a hûtõbe. Tényleg csak ennyi. Ja, és egész sok lett belõle. Egyébiránt a trüffelszakirodalom kvintesszenciája például Okostojásnál.
Hm, zene... a héten olyan latin hangulatom volt (igen, Angra - de ez senkinek nem fog mondani semmit :D), szóval. Akkor legyen az egyik örök kedvenc Carmen. Csavarva rajta: Horgas Eszter és Al di Meola közös munkája. Nem tudom, ki volt, de nagyon nagy cuppanóst adott a homlokára annak a Múzsa, aki kitalálta, hogy együtt dolgozzanak. Szerintem, bár én tényleg nem értek a zenéhez, becsszó.