Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Trátááám!
sponsored links
Jól eltûntem... Sokminden volt meg semmi sem. Fergeteges 10 napos nyaralásunkkal megjártuk Itáliát, mire hazaértünk megérkeztek a Tesómék Angliából és velük programozgattunk, a múlt héten pedig leköltözött a család apraja-nagyja két hétre a Balatonra.
De kezdjük csak az elején... Fogyikonyha itthon jelenleg takaréklángon, sõt nem túlzás ha azt mondom leállt és mindenféle egyéb alternatív megoldásokra kapcsolt. Vannak ennek praktikus és kényelmi okai is, de az elhatározás szent, szeptembertõl visszaáll a szigorú rend, addig nagyon hektikus lesz még az életünk... A jó hír hogy a -10-et tartom, a rossz hogy ezt tartom már 3 hónapja de legalább vissza nem fordult még. Pedig õszintén, alig mertem mérlegre állni, és hallgatásom oka is részben ez volt: mit fogok én most mondani a fogyikonyhán ha a topic aktualitását vesztni...? Addig is dumálok, és remélem mihamarabb képes leszek visszaállítani a rendet.
És akkor egy kisebb szösszenet a nyaralásunkról...
Én már idõtlen idõk óta nagy szerelmese vagyok Olaszországnak, de az igazi vonzalom konkrétan a 8 évvel ezelõtti Toszkánai körútamhoz köthetõ. Azóta gyakorlatilag függõségem van. Mert hogy havazzon, legyen kánikula vagy csak könnyed tavasz, ezeknél a fránya olaszoknál az ember mindig megtalálja a kedvére valót és azt is a legmagasabb szinten.
Az idei nyaralásunk apropója a tavalyi volt amit koppintottunk tulajdonképpen, annyiban változtattunk hogy idén nem társasággal hanem csak magunk, hármasban mentünk. Szuper kempinget mutattak az ismerõseink, namármost õk nagyon sportos emberek (csakúgy mint a férjecském) így nekik evindens a sátorozás. Hát, ha valaki nekem 5 évvel ezelõtt azt mondja hogy sátorral megyek nyaralni azt harsányan kiröhögöm, de mivel a szociális szellem vonzása erõsebb volt, mi is belevágtunk. Tavaly szépen beruháztunk a kempingcuccainkba, így van nekünk nagy és kényelmes családi sátrunk és idén már csak a komfortérzetünkhöz hiányzó dolgokat kellett pótolnunk, ami elenyészõ volt.
Maga a kemping fantasztikus, emlékszem tavaly napokig magamhoz sem tértem. Hatalmas terület, 1500 sátor és lakókocsi hely, plusz nem tudom hány száz bungalló, mobilház és telepített lakókocsi. Mindez közvetlenül a tengerparton és fantasztikus infrastruktúrával, 7 medencével, hatalmas játszótérrel, minigolf pályával, pingpong asztalokkal stb... Maximálisan a gyerekekre épít, minden a legkomfortosabb (a mosdókat folyamatosan takarították, mint a patyolat). Napközben és este is gyerekanimációs programok veszik le a szülõk válláról a terhet, mindez persze benne a kemping árában. De szerintem magáért beszél hogy ugyanoda tértünk vissza idén is...
Az idõjárással nagy szerencsénk volt, 28 fokok voltak végig ez pedig a sátorozásnak nagyon kedvez. Nem volt hõség, mégis folyamatosan strandoltunk, hol a tengerparton hol a medencéknél.
Kulináris igényeinknek kedvezve nem fogtuk vissza magunkat, de így is készültünk. Grilleztünk tintahalat, ettünk pizzát vagy háromszor, folyamatosan csipegettük a hajszálvékony, szájban olvadós sonkákat, szalámikat és csak hümmögtünk a mozarella buffaláknak meg a gorgonzolának. A pisztácia fagyikat pedig nem is említettem... Mennyei élmények kavalkádja.
A nyaralás közepére esett a születésnapom is, és éppen ezen a napon valahogy a nap is jobban maga elé húzta a felhõket így felkerekedtünk. Bár én már jártam Veronában, az Úr nem és mindenképpen szerettem volna hogy lássa, így ez volt a célirány. Sétáltunk nagyot, fagyiztunk, fotóztunk egy csomót, és szívtuk magunkba az olasz érzést, hmmm Verona édes kis város, valami megfogalmazhatatlan hangulata van a város közepén a Római kori arénával, a rengeteg kis utcácskával, a hatalmas és gyönyörû házak aljában meghúzódó luxus üzletekkel. Júlia erkélye és a köré kerített sztori mint túrista csalogató mindet kevésbé érdekelt, de még ebbe is sikerült belebotlanunk, véletlenül. Mindennek ellenére millió más dolog van ebben a városban ami kielégíti a túrista szemeket, csak figyelni kell.
Összefoglalva volt itt minden. töménytelen fürdõzés, kagyló keresés, evés, ivás, kultúra... Hatalmas kikapcsolódás volt mindannyiunknak. Kicsilány lehágva a nyelvi akadályokat újított egy olasz és egy dán barátnõt magának, így még az õ társasági igényei is kielégítésre találtak. És bár tartottam tõle hogy boldogulunk hármasban, egy percig sem unatkoztunk és most már tudom mennyire szükségünk volt erre is.
Ez volt hát a mi nyaralásunk dióhélyban. Mi most dolgozunk (illetve én éppen nem mert lógok és ide írok, pedig kellene...), a gyermek a nagyszülõkkel és unokatesókkal a Balatonon. Esténként én is leszaladok hozzájuk mert az ovi óta igen ragaszkodó és raplis lett a kisasszony, így aztán rohanós hetem lesz és elõre láthatólag nemigen fõzök, de igyekszem majd valami érdekességgel jelentkezni.
Addig is napszemüvegeket felvenni, hasakat behúzni, otthon ablakokat becsukni, redõnyöket leengedni, meleget kint hagyni. További jó nyarat mindenkinek!