Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Torkos szerda a Kriziában
sponsored links
Ristorante Krizia
Bp. 1066. Mozsár u. 12.
Nyitvatartás: hétfõtõl-szombatig 12-15-ig és 18.30-24-ig, a konyha 23-ig
Az étterem légkondícionált, nemdohányzó helyiséggel ellátott.
Az idei torkos csütörtökre már készültünk, több hely is felmerült, hogy hová mehetnénk, ahová átlag hétköznapokon azért nem járunk, de legjobban a Kriziába szerettünk volna eljutni. Fel is hívtam õket, de sajnos már csak este tízre lett volna idõpont. Már épp azon kezdtem volna gondolkodni, milyen módszerrel is vetek véget ilyetén módon értelmetlenné vált életemnek, mikor is a kedves hang a vonal másik felén megkérdezte, mit szólnánk esetleg egy nappal elõbböz, a várható sikerre való tekintettel ugyanazokkal a feltételekkel. No, hagyomány ide vagy oda, ezt a lehetõséget nem lehetett kihagyni, így lett az idei torkos csütörtökbõl számunkra torkos szerda.
Aki elõször jár az étteremben, annak nem árt figyelni, hogy egyáltalán észrevegye a kis utcában megbúvó aprócska táblával jelzett nem épp Bécsi kapu méretû bejáratot, de mi nagyon figyeltünk, így szinte elsõre megtaláltuk. :) A helyiség meglepõen kicsi, már ahhoz képest, amekkorára a hírébõl számítottunk, a képen láthatónál tán 2-3 asztallal van több, szépen elrendezve, nem egymásra zsúfolva, a borkínálat egy karnyújtásnyira tûlünk megtekinthetõ, és úgy amúgy is, minden olyan emberi léptékû, tényleg kellemes, barátságos környezetet sikerült kialakítaniuk.
Amint beléptünk (és lesétáltunk a lépcsõn), egy udvarias úr sietett a segítségünkre, és elhelyezte a kabátjainkat és egyéb motyónkat a fogasokon, majd leültetett minket a lefoglalt asztalunkhoz és felajánlotta a borlapot. Ebbõl ugyan csak egyet sikerült hoznia, de tegyük fel, hogy azt feltételezte, hogy majd a társaságban lévõ egyetlen férfiember mondja meg a tutit, különben nem értjük, miért spóroltak volna vele. Sikerült is megszavaznunk (naná, hogy nõi javaslatra :)) ) egy palack 2006-os Gere Weninger villányi Rosét (3500.-), ami a tevezett vacsorához igen jó választásnak bizonyult, laza, könnyû bor volt, pont amilyenre vágytunk.
Amíg az étlapot tanulmányoztuk, megajándékoztak minket egy kis étvágygerjesztõvel, bár a pincér valahol máshol járhatott, mert azt kérdezte, hozhat-e egy mini lasagnát, de a felszolgált ízelítõben mi határozottan egy parányi pizzát ismertünk fel, amely azonban határozottan megtette a dolgát. :)
Italból a szokásos ásványvíz mellett megkóstoltunk egy San Pellegrino Aranciata Rossát, ez egy vérnarancs alapú, gyümölcsös, ámde szénsavas üdítõ, nagyon finom, volt még egy-két másik gyümölcs is a sorozatból, de azt majd legközelebb.
Amíg megérkezett az étel, ropogtathattunk egy kis grissinit. Aztán B. (az egyetlen levesezõ) megkapta a vargányagomba-levesét vajastésztás kéregben (1490.-), hát nagy kár, hogy nem volt nálunk fényképezõgép, nagyon jópofa látványt nyújtott, egy talpas porcelánkehelyben illatos leves, lefedve felpúposodó vajas tésztával, mint egy valódi gomba, nagyon gusztusos volt. És az elfogyasztója szerint ehhez mérten finom is. (Kép: dessert.eu)
És akkor a fõételek: B. kacsamelllegyezõt kért 'csipkebogyó mustár szósszal' (bármit is jelentsen ez) (2890.-), a mellszeletek szépen, legyezõ alakban szétterítve a tányéron, rózsaszínre sütve, ahogy azt kell, a köret is a kérésnek megfelelõen, csak dicsérõ szavakat hallottam. Bee a sütõben sült báránylapockára szavazott, rozmaringos burgonyával (2890.-), mondván, hogy báránnyal csak jó helyen szabad próbálkozni, de ott aztán érdemes, és nem csalódott. Kókusz szolidan csak egy gratinírozott házi lasagnét kért erdei gombákkal és hegyi sajttal (1800.-), ha nem lenne jólnevelt kislány, biztos cuppogott volna is, így csak folyamatosan dicsérõ hangokat hallottunk a széke felõl. Az én választásom a borjúszûzérmékre esett libamájjal, fehér szõlõvel, 'vin santo' borral (4000.-), tökéletes húskarikák, tökéletes libamáj, tökéletes összhatás. Kevés ilyen finomat ettem életemben (azt nem állítom, hogy még semmit, a Csokizó kacsasteakje erõsen versenyben van, de ez az írás most nem róluk szól).
Nem mondom, hogy elsõ ránézésre nem találtuk úgymond 'szellõs elrendezésûnek' a tányérokat, pláne az eddig megszokott bõ-bõ-bõséges adagokkal traktáló helyek után, de persze számítottunk rá, mert ez az étterem - ahogy az 'jobb helyeken' szokás - nem a mennyiséggel, hanem a minõséggel csábít. Abban pedig nem volt hiba. Ahogy a kiszolgálásban sem, a pincér mindig ott volt, amikor kellett, sõt, leste, hogy mikor kellhet, ha látta, hogy fogy a pohárból a bor, ugrott, hogy tölthet-e, ha kérni szerettünk volna valamit, nem kellett rá vadászni, kedves volt, udvarias, segítõkész. Bár azt nem állta meg, hogy el ne mosolyodjon, amikor a desszertnél közöltük, hogy négy karamellizált palacsintát szeretnénk erdei gyümölcsökkel és mascarpone krémmel (1000.-), nem fejenként, hanem összesen.
A palacsinta nagyon-nagyon finom volt, erõsen gondolkoztunk, hogy kérjünk-e még egy kört, de aztán (hogy ne látsszunk mohónak, mint Micimackó), inkább csak egy kávét kértünk. Annak az ízérõl inkább nem nyilatkoznék az édes palacsinta után, de azért jól esett. A számla pedig az alkalomhoz hûen korrektül elosztva kettõvel.
A Krizia étterem Graziano Cattaneo tulajdonos chef, 30 éves szakácsként eltöltött szakmai tapasztalatszerzésének gyümölcse. A világ legjobb szállodáiban és éttermeiben az ízek világában gyûjtött tapasztalatok alapján, az étterem konyhája megpróbálja megmutatni a hamisítatlan, természetes, kreatív és hagyományos olasz konyhát, rusztikus családias légkörben, a tulajdonos állandó jelenlétében - írják az oldalukon. Nos, megmutatták.
Étel: 
Kiszolgálás:
Környezet:
Árak: 