Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tonhal. Steak?
sponsored links
Be kell vallanom, nem rajongok a tengeri herkentyûkért. Alföldi leányzó létemre nem sûrûn találkoztam gyerekkoromban hallal (leszámítva a karácsonyi kötelezõ halászlevet); sós vízben élõvel még ritkábban. Így megkésve próbálom magam hozzászoktatni a gondolathoz, a szép színes Némó hal és rokonai is a tányéron végzik egyszer...
S bár a próbálkozó szellem bennem lakik, a másik, és inkább jellemzõ problémám, hogy nagyon kevés helyen lehet errefelé friss jószágból, jól elkészített tengeri halas fogásokhoz jutni. Ergo, hiányik egy, a gasztro-filmekben oly sûrûn mutogatott halpiac a környékrõl (ami azért nem is csoda, ne várjuk már, hogy a homoktengeren megél a sügér... - no, csak a rím kedvéért).
Nemrég azonban voltam olyan szerencsés, hogy nagyon jó minõségû tonhal filéhez jutottam, igaz, fagyasztott állapotban; de már látszatra is bíztató volt. Felütöttem hát a nagy konyhalexikont (internet), mit mutat: a legszimpatikusabb receptek mind-mind steak-ként emlegették a tonhalat (legalább 4 cm vastagra szelve). Így hát nálam is elkészült a tonhalsteak ruccolás rizzsel és édesburgonya-chips-szel (a körítés "mivanahûtõbenmég" elv alapján született).
A recept
A körethez megpároltam a rizst (kb. 2 maroknyit); majd amikor már majdnem készen volt, sóval, borssal, egy kevés borecettel ízesítettem; belekevertem 3 evõkanál apróra vágott ruccolát, és a gõzben hagytam 10 percig.
Elõkészítettem a salátát: apróra tépkedett salátalevelet és vékonyra vágott, hámozott uborkaszeleteket összeforgattam egy egyszerû salátaöntettel: egyenlõ rész olíva olaj és citromlé, só, bors ízlés szerint.
Az édesburgonya chipshez burgonyahámozóval vágtam vékony karikákra a burgonyát; bõ forró olajban hirtelen kisütöttem (vigyázni kell, mert nagyon hirtelen megég).
Tálalás elõtt közvetlenül kezdtem csak a halat sütni forró serpenyõben, kevés olívaolajon. Amikor az egyik oldala már szép színt kapott, átfordítottam; megsóztam (de csak módjával, hiszen a hal húsa már így is sós); és egy fél citrom levét rácsavartam. Amikor a másik oldala is megsült (színt kaptott), már lehet is tálalni.
Ha megfogadtok egy tanácsot tõlem: ne süssétek agyon a halat. Én egy kicsit tovább hagytam sülni, ennek eredményeképp a hal húsa kicsit kiszáradt, nem maradt szaftos. Azt mondják az okosok, a tonhalsteak is úgy finom, ha még belül kicsit rózsaszín marad.
Ja, és az egész vacsora 30 perc alatt készen volt. Nem elhanyagolandó szempont!