Tojásos gévagomba leves
sponsored links
Hóhahóóó, az ártéri erdõben megjelentek az elsõ sárga gévagombák. Még nagyon kicsik, de zsengék, puhák, lédúsak, isteni tojásos gévagomba leves készíthetõ belõlük.
Ezt
a laktató, enyhén savanykás levest kivételesen nem én találtam ki,
hanem egy barátnõm. Méghozzá egy olyan barátnõm, akinek a
szakácstudománya a csiberopogós megsütésén és a zacskós, fõzés nélkül
készíthetõ krémleves forró vízzel való felengedésén kívül a gombás
tojás és a rántott leves készítéséig terjed - azt isa csak olyankor fõzi (mármint a rántott levest), ha beteg . Ezt csak azért mondom,
hogy látszódjon; nem kell különösebb szakácstudomány ahhoz, hogy valaki
alkosson egy egyszerû, de ízletes ételt.
A
gévagombáról annyit mondanék el, hogy egy igen jellegzetes, nagy
tömegben termõ gombáról van szó amit nagyon könnyû gyûjteni. Nem kell
hozzá más mint egy kés és egy kosár. Két hullámban terem, kora
tavasszal és nyár végén, kora õsszel is. Én úgy tapasztaltam, hogy az
õszi gombák íze nem olyan jó mint a tavasziaké, ezért én csak ilyenkor
szedem.
A gombát ügyesen le kell vágni a fatörzsrõl úgy, hogy
lehetõleg ne maradjanak benne kéregdarabok. Otthon megmossuk és vékony,
fél-egy centis szeletekre vágjuk és jó bõ hideg vízbe beáztatjuk egy
órácskára. Leöntjöük róla a fehéressé vált vizet, a gombát leöblítjük
és még egyszer beáztatjuk. Egy óra múlva ezt az áztatóvizet is
leöntjük, a gombát leöblítjük és elõkészítjük a fõzéshez. Ha rántani
akarjuk, akkor hagyjuk szeletben, ha levesnek (vagy "szalontüdõnek", de
errõl majd máskor) , akkor keskeny csíkokra vágjuk.
4
személyre kell egy nagy tenyérnyi, áztatott és elõkészített gévagomba,
2 tojás, 3 gerezd fokhagyma, két evõkanál olaj, egy evõkanál liszt, két
teáskanál vegeta, egy teáskanál paprika, csipetnyi (ha van, õrölt, de
szemes is jó) kömény, egy babérlevél, ízlés szerint alma- vagy borecet,
leheletnyi csili és jó sok petrezselyem.
Kicsit nagyobb
lábosban mint ami szükséges (a rántásos levesek szeretnek "kifutni",
hagyjunk helyet a rántás habjának) felmelegítjük az olajat és amikor
forró, rádobjuk a zúzott fokhagymát. Egyet keverünk csak rajta és
azonal rászórjuk lisztet. Zsemleszínû rántást készítünk és amikor kész,
ráborítjuk az áztatóvízbõl lecsepegtetett, laskára vágott gombát és a
fûszereket. Mivel vegetával készül, én ezt a levest sózni nem szoktam,
de ez persze ízlés kérdése. Néhány vékony szeletke csípõs paprika is
jót tesz neki. Nem kell csípõsnek lennie, de valamiért jobb az íze ha
megmutatunk neki egy leheletnyi csípõset. Átkeverjük, a lángot
minimumra vesszük, felöntjük egy liter vízzel és leülünk blogot írni.
Már persze csak akkor, ha megfogadtuk a tanácsomat és jó nagy lábosban
készítettük fel, amibõl nem tud kifutni. 20 percig fõ a gombaleves, ha
kész, felütjük a két tojást, villával felverjük és lassan a forró
levesbe csurgatjuk. Elzárjuk a lángot és lefedjük, hagyjuk pihenni egy
negyed órát, ez alatt a tojás megszilárdul.
Tálalás elõtt ízlés szerint almaecettel ízesítjük és jó bõven megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.