Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tojás
sponsored links
A tojásról még általános iskolában azt tanultam, hogy az a legnagyobb sejt.
Rengeteg vitamint, és fehérjét tartalmaz, tápláló, ízletes ételeket lehet belõle készíteni. Ha éppen nem ételkészítésre használnánk, hanem az anyaállat alatt hagynánk, akkor elõbb-utóbb hasonló élõlény bújna ki belõle, mint amilyen az anyaállat is. (A csokitojásból tehát húsvéti csokinyúl.)
A tojásokat rettenet nagy mûgonddal kell kiválogatni. Anyukám azt mondta nekem, hogy a piacon nem szabad tojást venni, mert bármilyen ártatlan arccal is árulják azokat az öreg nénik, attól még lehet az összes romlott, és záp.
Tojás vásárlás szempontjából a nagyobb áruházak tökéletesen megbízhatóak, mert ott átvétel elõtt ellenõrzik az összes frissességét, mert bizony félnek a polgári perektõl. Ennek ellenére nem árt, ha megnézzük a dobozon szereplõ dátumot, és azt is, hogy a tojások épek-e. Ezt úgy lehet a legegyszerûbben kideríteni, hogy kinyitjuk a dobozt, és egyenként kivesszük, megnézzük õket, hátha valamelyik repedt valahol. Ha repedt, akkor kinyitunk egy másik dobozt is, és kicseréljük egy épre.
Vásárlástól a felhasználásig kellõen hideg helyen kell õket tartani, mondjuk a hûtõszekrényben.
Felhasználás elõtt nem árt, ha megmossuk alaposan mindet mosószeres vízben (jól át is dörgölve a mosogatószivaccsal), nehogy valamilyen baktérium, vírus, vagy szennyezõdés maradjon rajta, mert ha marad, akkor nagyon csúnya és cifra betegségeket kaphatunk el.
A tojás héja vékony, és át tud rajta szivárogni a folyadék, ezért, ha rögtön vásárlás után mossuk meg õket, de még nem használjuk fel egyiket sem, akkor az említett mikroszkopikus lények bekerülhetnek a tojásba, ahol nagyon jól fogják érezni magukat, mert a tojás jó táptalaj nekik a fejlõdéshez, és szaporodáshoz, de a héján hajlamosak akár el is pusztulni.
Ha keményre fõzzük õket, akkor az eltarthatóságuk nagyjából egy héttel kitolódik. Természetesen ebben az esetben is ajánlatos a hûtõben tárolni.
Ha a készítendõ ételhez fel kell õket törni, akkor nem árt, ha nem egybõl a többi alapanyagra törjük õket, hanem elõbb egy pohárba, mert ha például egy is záp (avagy romlott), akkor nem kell az elõzõleg feltörteket is kidobni a többi alapanyaggal együtt, hanem csak az érintett tojást.
Ha héjában szeretnénk megfõzni, akkor a fõzõvízbe nem árt egy kis sót tenni (a sós víz forráspontja magasabban van, mint a sima vízé, így a sózott víz magasabb hõfokú lesz, mint száz celsius fok, ha forr), és némi ecetet (fertõtlenít)(mind a kettõbõl egy-egy kávéskanálnyit).
A záptojás azért zápul meg, mert túl sokat állt egy igen kis helyen bezárva (a saját héjában), tehát onnan ismerhetjük meg, hogy a sárgája csúnya zöldesen csillogó fekete színû, és igen intenzív kénes (kén-hidrogénes) szagot áraszt magából, magyarán büdös. De ezt csak feltörés után lehet észrevenni.
Ha még nem ennyire súlyos a helyzet, akkor a romlott tojás felismerhetõ a szagáról (enyhébb pokolbûz), a színérõl (zöldes, feketés, drappos, nagy foltok), feltöréskor odaragad a héjához, horrorisztikus esetekben vér is lehet a héjon belül (esetleg csibekezdemény, avagy zigóta).
Ha a jelek alapján nem egyértelmûen romlott, akkor egyéni megítélés dönt a felhasználásukban, mindenesetre, ha egy tojással szemben felmerül a gyanú, hogy esetleg nem teljesen friss, akkor semmiképpen sem szabad belõle olyan ételt készíteni, ami közben nem sül, vagy fõ át teljesen. Ellenkezõ esetben viszont gyomormosáshoz indikátornak kitûnõ.