Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Sírkõ, mûkõ - spiritusz take 2.
sponsored links
Az NDK csodák a XI. kerületben címû sorozatunk második epizódjához érkeztünk, drága Feleim. Elõ kellett keressem a bagna caudá készítéséhez használt fluoreszcens éghetõ taknyot, mennyei illatokkal árasztandó el a bérleményt.
Bevallom, afféle kegyeleti aggályaim vannak, egyrészt mert aki az eszközt vásárolta, már nincs közöttünk, másrészt mert az eszköz meglehetõsen hasonlít egy síremlékre. Képzeljünk el egy 20x30-as csiszolt, fehéres színû márványtáblát. Szinte látom rajta az aranybetûket. Ehhez járul két spirituszégõ, ezek alá egy rozsdamentes acél tálca, illetve egy állvány, amely a sírkövet tartja.
Voltak kétségeim arra nézvést, hogy egy ilyen készség egyáltalán alkalmas-e kellõ mennyiségû hõ átadására illetve megtartására, ezért olyan alapanyagot terveztem választani hozzá, amire ha erõsebben, szigorúbban ránéz az ember, már elkészül. Nagy szívfájdalamaim egyike, hogy nem ehetek minden nap garnélát, elõször azzal akartam a sírkövet avatni, de nem kaptam jót, nyerset jártomban-keltemben, csarnokiránt menni aznap nem volt érkezésem, úgyhogy vettem fél kiló lazacot a Fény utcában.
Nagyon szép, nemes anyag, lehántottam a bõrét, és nagyobbacska falatokra vágtam. Három adagra osztottam, és háromféle pácot kapott egy, a Tabánban végrehajtott forraltboros nejlonszatyroncsúszkálás idejére, uszkve három órára. Az elsõ pác szójaszószból és mézbõl állt (vagyis valami teriyaki-szerûség, mûveletlenségem tiltja ennek a további kifejtését), a második kapros-borsos volt (a gravlax nevû, nyersen fogyasztott, ipari mennyiségû só által dehidratált, pácolt lazac szellemét - ha van neki - volt ez hivatott megidézni), a harmadik meg, hogy mára se maradjunk görögbuzulás nélkül, olívaolajat, citromlét, fokhagymát és oregánót tartalmazott. A citrom hatására a szép piros lazac a sütés elõtt kissé kifakult, kvázi elkezdett fõni a hûtõben.
A követ beteszi az ember a sütõbe, jól felforrósítja, majd felügyeskedi a tartókeretre valahogyan, és alágyújt a spirituszégõkkel. Kicsi meg kell kenni olajjal - olíva - némi sót is kell rá szórni a használati utasítás szerint, dögöljek meg, ha tudom, miért.
És mûködik. Komolyan.
Szép nõi kéz. Csúnya férfipulóver. Jóképû skandináv halak.
A lazacfalatok villámgyorsan elkészültek rajta, szépen sistergett az ebédlõasztal, a közremûködõk olykor visítva röhögtek egymás és saját maguk ügyetlenségén (pálcikával igyekeztünk idomítani a dolgot). Párszor sikerült túlsütni a falatokat - a lazac ezt nem nagyon tolerálja - ami igencsak levesz a cucc élvezeti értékébõl, dehát szakmányban bohóckodtunk, mentségünkre legyen mondva. Köretnek rizst, meg egy hirtelen összepakolt coleslaw salátát ettünk, ami kábé reszelt répa meg gyalult káposzta tejföl+majonéz keverékével felütve. Finom, de több szót nemigen érdemel, úgyis mindenki úgy csinálja az ilyesmit, ahogy éppen érzi (bors? fokhagyma? mustár? miegyéb?). A szójaszószos pácot találtuk a legjobbnak, a másik kettõ forma-forma volt.
A sírkõ tehát emberi fogyasztásra alkalmas étel elõállítására megfelelõnek mutatkozott, igaz, nem túl egyenletesen melegít, ezt onnan tudom, hogy a két égõ fölött keletkzett két nagy foltban kellett hosszan sikálnom a ráégett szójaszószos mézet a kõrõl némi áztatás után. Sebaj, két szték simán ráfér, max. véres marad.
