Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Szezámmagos csirkefalatok joghurtos (sajt)szósszal
sponsored links
Idén a Fertõ-tó mellett töltöttük a szabadságunkat, édes-kettesben a párommal. Annak ellenére, hogy (a táj szépsége mellett) a turizmust a sportkedvelõkre (biciklisek, szörfösök, stb.) szeretnék építeni, a környék gasztronómiai felhozatalát alapvetõen továbbra sem sikerült elszakítani a (pacal)pörkölt-halászlé-túróscsusza kínálattól - így meglehetõsen nehéz volt könnyû ebédet találni biciklizés közben.
A visszás állapotot jól tükrözi az is, hogy a magyar oldalon - az osztrák rész külön történet, majd egyszer elmesélem a grillezett kecskesajt-saláta kombo osztrákos verzióját - a legjobb ebédeket (fõleg, ha az ár-érték arányt is figyelembe vesszük) egy fertõrákosi kis panzióban ettük, nem pedig a "híres" és "nagy" éttermekben, ahol pl. tejföllel "felturbózott" besamell mártást akartak tejszínes öntetként a kedves vendég elé tálalni (mivel nem a reklám vagy antireklám helye, nevek nélkül).
Bár csak 3 leves és 8-10 féle fõfogás volt az étlapon, mégis négyszer-ötször visszamentünk, mert azt a pár ételt szívvel, lélekkel készítve, odafigyeléssel és némi érzéket is mutatva készítették. Nem, nem a francia konyha magasiskolája, semmi faxni vagy nehezebben beszerezhetõ alapanyagok, de valahogy akkor is jó volt. (Nem nagy szám, nem is a gasztronómia csúcsa, de azért mindig díjazom, ha egy olyan egyszerû ételt, mint a túrós palacsinta sem "csak úgy összedobnak" jó sok cukorral és nyakonöntik valami szósszal.)
Nos, ebben a kis panzióban ettünk szezámmagos csirkemellett sajtszósszal és rizzsel. Persze ez sem valami nagyon extra kaja - de néha a jól eltalált ízek is elegendõek. El is határoztuk, hogy felkerül az otthoni menüsorra a téma, azért némi átalakítással. Nyaralásból hazaérve váratlanul kiderült, hogy a tervezettnél egy hónappal korábban költözhetünk, ami minden erõnket lefoglalta, így a kérdés lekerült a napirendrõl....Aztán tegnap a nyakamba szakadt egy jelentõsebb adag csirkemell - úgyhogy eljött az idõ.
(A fénykép nem lett túl jó, nem adja vissza a színeket és az állagot.)
Hozzávalók kb. 4 adaghoz:
2 szép nagy csirkemell
só
fehér bors
olivaolaj
kevés fehérbor (lehetõleg száraz)
egy kis fokhagymás chiliszósz
szezámmag
olivaolaj a sütéshez
A szószhoz:
1 dl fehérbor
3 dl húsleves
egy kevés étkezési keményítõ
szerecsendió
valami jófajta, kicsit karakteresebb ízû sajtból 10-15 dkg (most éppen Hollandiából származó, érett eidami, de szerintem lehet parmezán, sõt valami kékpenészes is)
egy pohár natúr joghurt
A csirkemellet ujjnyi vastag, kb. 5 cm hosszú csíkokra vagdaltam, kevés sóval, borssal megszórva nyakonöntöttem egy adag olivaolajjal, chiliszósszal és fehérborral, hozzáadtam a szezámmagot, aztán jól összekevertem. Vélhetõen használt volna neki, ha fél óránál többet áll így összekutyulva, de most ennyire volt idõm.
Forró serpenyõben nagyon kicsi adagokban kisütöttem és melegen tartottam.
A husik után egy adag frissen reszelt szerecsendió került a serpenyõbe, épp csak megpirítva, aztán felöntöttem a borral és a húslevessel. (Tudom, egy sajtszószhoz tejes vagy tejszínes alap dukálna, de hát egy természetgyógyász tanácsára elhagytuk a "hagyományos" rántásokat, besamell mártást, a tejszínt és még jópár dolgot. Tejet sem kellene ennünk/innunk, ahol lehet, ki is hagyom.)
Amikor már egy ideje forrt és veszített a mennyiségbõl, belekevertem a vízben feloldott keményítõt. Amikor besûrûsödött, belekevertem a reszelt sajtot, kevergetve megvártam, amíg felolvadt, majd tûzrõl levéve hozzáadtam a joghurtot is. (Persze tejszínnel vagy szójatejszínnel egyszerûbb az élet.)
Most fussilivel került terítékre és rizzsel is kiváló, de gyanítom, hogy finom lenne zöldséges kuszkusszal is....
A visszás állapotot jól tükrözi az is, hogy a magyar oldalon - az osztrák rész külön történet, majd egyszer elmesélem a grillezett kecskesajt-saláta kombo osztrákos verzióját - a legjobb ebédeket (fõleg, ha az ár-érték arányt is figyelembe vesszük) egy fertõrákosi kis panzióban ettük, nem pedig a "híres" és "nagy" éttermekben, ahol pl. tejföllel "felturbózott" besamell mártást akartak tejszínes öntetként a kedves vendég elé tálalni (mivel nem a reklám vagy antireklám helye, nevek nélkül).
Bár csak 3 leves és 8-10 féle fõfogás volt az étlapon, mégis négyszer-ötször visszamentünk, mert azt a pár ételt szívvel, lélekkel készítve, odafigyeléssel és némi érzéket is mutatva készítették. Nem, nem a francia konyha magasiskolája, semmi faxni vagy nehezebben beszerezhetõ alapanyagok, de valahogy akkor is jó volt. (Nem nagy szám, nem is a gasztronómia csúcsa, de azért mindig díjazom, ha egy olyan egyszerû ételt, mint a túrós palacsinta sem "csak úgy összedobnak" jó sok cukorral és nyakonöntik valami szósszal.)
Nos, ebben a kis panzióban ettünk szezámmagos csirkemellett sajtszósszal és rizzsel. Persze ez sem valami nagyon extra kaja - de néha a jól eltalált ízek is elegendõek. El is határoztuk, hogy felkerül az otthoni menüsorra a téma, azért némi átalakítással. Nyaralásból hazaérve váratlanul kiderült, hogy a tervezettnél egy hónappal korábban költözhetünk, ami minden erõnket lefoglalta, így a kérdés lekerült a napirendrõl....Aztán tegnap a nyakamba szakadt egy jelentõsebb adag csirkemell - úgyhogy eljött az idõ.
(A fénykép nem lett túl jó, nem adja vissza a színeket és az állagot.)
Hozzávalók kb. 4 adaghoz:
2 szép nagy csirkemell
só
fehér bors
olivaolaj
kevés fehérbor (lehetõleg száraz)
egy kis fokhagymás chiliszósz
szezámmag
olivaolaj a sütéshez
A szószhoz:
1 dl fehérbor
3 dl húsleves
egy kevés étkezési keményítõ
szerecsendió
valami jófajta, kicsit karakteresebb ízû sajtból 10-15 dkg (most éppen Hollandiából származó, érett eidami, de szerintem lehet parmezán, sõt valami kékpenészes is)
egy pohár natúr joghurt
A csirkemellet ujjnyi vastag, kb. 5 cm hosszú csíkokra vagdaltam, kevés sóval, borssal megszórva nyakonöntöttem egy adag olivaolajjal, chiliszósszal és fehérborral, hozzáadtam a szezámmagot, aztán jól összekevertem. Vélhetõen használt volna neki, ha fél óránál többet áll így összekutyulva, de most ennyire volt idõm.
Forró serpenyõben nagyon kicsi adagokban kisütöttem és melegen tartottam.
A husik után egy adag frissen reszelt szerecsendió került a serpenyõbe, épp csak megpirítva, aztán felöntöttem a borral és a húslevessel. (Tudom, egy sajtszószhoz tejes vagy tejszínes alap dukálna, de hát egy természetgyógyász tanácsára elhagytuk a "hagyományos" rántásokat, besamell mártást, a tejszínt és még jópár dolgot. Tejet sem kellene ennünk/innunk, ahol lehet, ki is hagyom.)
Amikor már egy ideje forrt és veszített a mennyiségbõl, belekevertem a vízben feloldott keményítõt. Amikor besûrûsödött, belekevertem a reszelt sajtot, kevergetve megvártam, amíg felolvadt, majd tûzrõl levéve hozzáadtam a joghurtot is. (Persze tejszínnel vagy szójatejszínnel egyszerûbb az élet.)
Most fussilivel került terítékre és rizzsel is kiváló, de gyanítom, hogy finom lenne zöldséges kuszkusszal is....
