Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Spenótos pite (quiche, hahh)
sponsored links
Gondoltam, hogy a szomszédok már megint nem bírnak magukkal, és egyre csak találgatják, találgatják, hogy minek lehet ilyen isteni illata nálunk, könnyítek hát terheiken, és leírom, így azt is megláthatják, hogy a vegetáriánusok is esznek néha normálisat, véleményükkel ellentétben, és nem csak tésztát meg mûzlit, mint ahogy azt egyszer kifejtették a vékonyfalú fürdõszobájukban.
Már régóta akartam quiche-t sütni, olvasgattam is a különbözõ gasztroblogokon, hogy hogy kell, egészen extrém verziókkal is találkoztam, ebbõl például a tésztát úgy ahogy van kihagyták. Még a hozzávalóknál sem szerepel, mint itt, ahol csak az nem derül ki, mit kell a mélyhûtött levelessel csinálni. Persze rendes receptek is akadnak bõven, engem fõleg Lila Füge és Zsófi inspirált.
Hozzávalók az én verziómhoz:
A tésztához:
- 10 evõkanál liszt (még a nagymamám mondta, hogy egy evõkanál 2 deka, és mivel mérlegem nincs, kénytelen voltam rá hagyatkozni)
- egy darab vaj (a legtöb receptben 15-20 dkg-ot írnak ennyi liszthez, én mindig spórolok a vajjal, úgyhogy szerintem olyan 12 dekát ha tettem bele)
- hideg víz
- csipet só
A töltelékhez
- egy adag fonnyasztott spenót
- egy közepes méretû piroshúsú kaliforniaia paprika
- hagyma és újhagyma
- két gyufásdoboznyi méretû fetasajt (10 dkg?)
- 3 sovány gerezd fokhagyma
- 3 tojás
- egy doboz tejszín (lejárt is jó, igazából nem fogjuk felhasználni, ez csak azért kell, hogy elkezdjük. Hogy azt gondoljuk, minden hozzávalónk megvan.)
- fél doboz (még nem lejárt) rikotta (12,5 deka)
- valamennyi tej
- parmezán
- szerecsendió
- friss kakukkfû
- só
- fehérbors
Elkészítés:
Én úgy csináltam, hogy elõre megfonnyasztottam egy zacskó spenótot - a friss levelek 250 grammot nyomtak asszem. Meg elõre begyúrtam a tésztát. Szerencsére olyan hideg van a lakásunkban - normális fûtés meg nincs - hogy nem okozott gondot a vaj hidegen tartása a gyúrás közben. A kész masszát bevágtam a hûtõbe. Ekkor még nem tudtam, hogy pontosan mit fogok velük kezdeni. Aztán észrevettem a zöldségeskartonban kornyadozó paprikát, és gondoltam, hogy nem hagyom haszontalaul elpusztulni. Felvágtam apróra, mellé aprítottam egy közepes méretû vöröshagymát is. Serpenyõben vajat és olajat melegítettem, ebbe dobtam aztán a hagymát meg a paprikát, és míg sistergett, felvágtam 5 szál újhagymát (ezek is kezdtek már fonnyadni) és felaprítottam a fokhagymákat is. Mikor a hagymán és a paprikán már látszott a melegítés, beledobtam az újhagymát is és további pár percig kevergettem a hõ fölött. Aztán úgy döntöttem, hogy kész, és lehúztam. Következõ lépésként kibéleltem a tortaformát a tésztával. Ezt úgy csináltam, hogy a hideg tésztagolyót vékony szeletekre vágtam, melyeket lefektettem a kapcsos tortaformám (csak ilyenem van) aljára, és oldalára, és ujjaimmal ügyesen összenyomkodtam a széleiket. Ezután visszatettem a hûtõbe, mert állítólag attól lesz omlós, hogy hidegen megy a forróba.
Egy mozdulattal elõ is vettem a hûtõbõl a fonnyasztott spenótot, és egy nagyobbfajta tálban összekevertem a fokhagymával. Aztán tanakodtam magamban kicsit, hogy tejszínt és tejet tegyek-e a masszába, esetleg csak tejszínt, vagy fetasajtot és tejszínt, rikotátát és tejszínt, vagy mindezeket inkább tejjel-e. Közben felbontottam a tejszínt, és a dobozból áradó tömény savanyú szag hatására megállapítottam, hogy romlott. Ez véget is vetett elõbbi tanakodási folyamataimnak, nem maradt más választásom, mint a fetasajt, rikotta, tej kombó. Elõször a fetasajtot kevertem el a spenóttal, aztán felvertem egy másik tálban 3 tojást, és azt meg elkevertem a rikottával. Eddigre már kihûlt a paprikás hagymás keverék is, úgyhogy azt is hozzáadtam a spenóthoz, aztán összekevertem a tojásossal, meg öntöttem bele egy pici tejet. Egy fél decit kb., nem többet. Biztosan más sorrendben is tökéletesen megfelelõ, csak arra kell szerintem ügyelni, hogy forró dolgokat ne keverjünk a tojással közvetlenül, nehogy rántotta legyen a vége.
Újra elõvettem a tésztát, és betettem a közben elõmelegített sütõbe sülni. Mindenki úgy írja, hogy nehezékkel, de mivel nekem se lencsém, se babom nem volt itthon éppen, nehezék nélkül voltam kénytelen megpróbálni. Nem volt neki gond, szépen megsült, és szépen laposan ott is maradt a tepsi alján. Egyszer elkezdett púposodni, de akkor a villámmal megszurkálva jobb belátásra térítettem. Kb. addig sütöttem elõ, míg el nem kezdett színesedni.
Míg erre vártam, sóval, fehérborssal, szerecsendióval, és a hûtõben talált friss kakukkfûvel befûszereztem a tojásos masszát. Mikor már színes volt a tészta, beelöntöttem a masszát, parmezánt reszeltem a tetejére, és aztán addig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. Elõször felpúposodott középen egy csöppet, na nem nagyon, csak úgy mutatósan, de aztán visszaesett és összeráncosodott, mikor hûlni kezdett. Persze azért nagyon szép lett. Meg nagyon finom. Utólag úgy látom, a feta és a kakukkfû dobta meg különösen az ízeit.
A szomszédok azóta is biztos ezen gondolkoznak, hogy mit ehettünk. Mer' nyilván nem is ismerik a blogomat.
