Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Savanyúleves
sponsored links
Zajlik az élet kéremszépen, már amennyire ezt az én esetemben mondani lehet ;) Na jó, annyira nem is. Különben nagyon fáradékony vagyok mostanság, így történhetett meg, hogy szegény savanyúleves még csak most került fel. A fotó még a múltkori disznóvágás után készült, de azóta már volt még egy... de már a közeljövõben nem tervezünk újabbat, annál is inkább, hogy az összes cocánk elköltözött a mélyhûtõbe, vagy egészen új, fejlett, minõségi dimenziójába lépett a disznó-létnek, úgyis mint sonka, kolbász, májas...
Szóval a leves. Ahány ház, annyi szokás. Mi csak a vesét és a velõt (magyarán: disznóagyat) tesszük bele, de van, ahol a nyelvét ésvagy tüdejét ésvagy máját is, de a miénk csak ilyen kis parasztos ;) Mondjuk én ebbõl is csak a vesét eszem meg, a velõt gondosan átkanalazom valaki másnak :) Nem szeretem, na.
Kell hozzá: 1 velõ (vagy több) - 1 pár vese (vagy több) - babérlevél, só, bors - 1-2 ek vörösborecet - 1 ek étolaj - pirospaprika - 1 ek liszt - tálaláshoz tejföl
Tehát: A velõt forró víz alá tartjuk és leszedjük róla a hártyát, félretesszük. A vesét szintén forró víz alá tartjuk, lehártyázzuk. Hosszában félbevágjuk, a belsõ fehér részt kioperáljuk. Akinek ezzel a résszel gondja van, olvassa el Dibbuknál szepygab kommentjét.
Innentõl kezdve roppant egyszerû a dolgunk: a vesét kis darabokra vágjuk (olyan falatnyira), és bõ vízben a velõvel együtt feltesszük fõni. Egy nagyobb vagy két kisebb babérlevelet dobunk a vízbe, sózni csak a vége felé szoktuk, szintén akkor teszünk bele egy evõkanálnyi gyenge vörösborecetet. Hagyni kell lassan forrni, a keletkezõ habot pedig szedjük le. Ha a vese már puha, megcsináljuk a rántást: egy kevés olajat felhevítünk, beleszórjuk a lisztet, megpiritjuk és õrölt paprikát adunk hozzá. Gyorsan átkeverjük, hogy ne égjen le a paprika, mert akkor keserû lesz, és már mehet is a levesbe. Még egyet forralunk rajta és tálalhatunk. Aki szereti, tejföllel egye ;)
Akkor a mai zenénk. Haladjunk tovább a klasszikusokkal, úgyis megint a Dream Theater-re vagyok rákattanva. Mert az nálam úgy van, hogy megkívánok valami zenét/elõadót, (jajj nem, nem úúúgy :) ) és akkor egy ideig (pár nap, pár hét, pár hónap...) kb. csak azt hallgatom. Volt, hogy egy hétig csak Ray Charles két száma szólt. Mindenki másnak az idegeire ment :D Szóval Dream Theater. Van aki nem szereti, mondván szerinte üres, akármilyen cirkalmas is. Szerintem meg néha jólesik az önmagáért való szépség ;)