Ras-el Hanout, sertés és az elmaradhatatlan zöldségeim
sponsored links
Mivel kezdjem? Természetesen azzal, hogy ehhez az ebédhez az ötletet az egyik új szakácskönyvem adta. Megharcolok én kérem mindenért, ezzel a gyûjteménnyel is így volt.
Még április elején járhattunk, mikor aktuális szombati anyagbeszerzõkörutamat róttam - volna. Alízra (egy barátnõ) vártam és "véletlenül" betévedtem egy könyvesboltba. Hogy miért éppen a cookery section felé indultam meg? Hát hogy örömet szerezzek magamnak! Találtam is egy remek kiadványt, de a súlya (1670 g, ezt most mértem le) visszatartott, mert aznap rengeteg dolgot akartam venni - vettem is, hogy kocsival kellett értem jönni a városba. A vétel így elmaradt, gondoltam, majd késõbb.
Következõ héten, csütörtökön talán, ismét ott álltam a polc elõtt, de a könyv szõrén-szálán eltûnt. Tegyem hozzá, hogy szombaton is az utolsó darabot lapozgattam? Én balga meg szépen visszaraktam a helyére, hogy majd máskor...
Na jó, van még egy másik abból a könyvesboltból a városban, irány akkor oda. Ott sem volt. De akkor már remegtem, nekem kell az a könyv, amilyen hamar csak lehet. Addig nyúztam egy eladót, míg a végén "szupermegrendelte", ami állítólag azt jelenti, hogy másnap megkapom. Remek. Elégedetten indultam haza.
Másnap délután jött is az sms, hogy itt van a könyv, mehetek érete. Az örömtõl elõször felültem, majd rögtön zuhantam is vissza a kanapéra, hogy majd "holnap". Nagypéntek volt ugyanis, ami Angliában munkaszüneti nap. De én meg vagyok olyan bolond, hogy nem tudok nemet mondani, így aznap reggel még bementem túlórázni, mert be kellett fejezni egy sürgõs munkát. Csoda hát, hogy csak heverészni volt kedvem?
Szombaton aztán meglett a könyv, futottam is vele haza, hogy elolvassam. Vagyis, hogy átnézzem, olvasgassak belõle és elhatározzam, ha egyeszer elmegyek Marokkóba, rengeteg fûszert fogok ott venni:)
Presze nem bírtam magammal, még aznap este kellett készítenem belõle valamit. A választásom végül egy fûszerkeverékre esett, mert ahhoz szerencsére minden volt itthon.
Elsõre azért óvatos voltam, nem akartam elpocsékolni a hozzávalókat, így csak fél adagot készítettem. Azonnal kipróbáltam, de a posztolás elmaradt, meg szerintem valahogy az íze nem volt az igazi, de ez a tegnapi dolog, ami a fûszerkeverékbõl sikeredett... na ilyen eredményre még én sem számítottam.
A recept csupa õrölt dolgot nevez meg hozzávalójának, viszont nekem "egész" dolgok is voltak itthon, így én a sima összekeverés helyett a mozsaras megoldást választottam.
Ras-el Hanout
'Top of the shop', így fordítják angolra. A kereskedés különlegességét jelenti. Ez a keverék legalább 26 féle õrölt fûszert és fûszernövényt tartalmazhat a tulajdonos hozzáértésétõl függõen. A variációk száma így a vágtelen felé nyúlik, magába foglalva olyan hozzávalókat is amik Marokkón kivül nem kaphatók.
Íme az alapváltozat kiegészítve pár általam használt fûszerrel(nálam ezeknek a fele):
fél tk õrölt szegfûszeg
fél tk õrölt cayenne bors
2 tk õrölt szegfûbors
2 tk õrölt római kömény
2 tk õrölt gyömbér
2 tk õrölt kurkuma
2 tk õrölt feketebors
2 tk õrölt kardamom
3 tk õrölt fahéj
3 tk õrölt koriander
6 tk õrölt szerecsendió (ha egész, akkor 2 db reszelve)
Ehhez az alapkeverékhez, én még adtam hozzá ezekbõl ennyit:
1 tk kakukkfû
1 tk levendulavirág
1 tk szömörce
Szegfûszegbõl, római köménybõl és feketeborsból egész szemeket használtam, így ezeket a mozsaramban törtem össze. Nem egy finom õrlemény lett a végeredmény, de frissen eszméletlen illata volt. Aztán egy nagyobb tálba öntöttem a kimért többi hozzávalóval egyetetmben, alaposan elkevertem, majd átkanalanztam egy jól záródó üvegbe.
Szeretem a kebab-jellegû dolgokat, akkor is, ha a színhúsról beszélünk, akkor is, ha a darálthúsos változatról. Így nem tudom, mennyire autentikus ez a mostani étel, amit készítettem, de jobb ötletem elsõre nem volt. Mivel több helyen is utánanáztem a fûszerkeveréknek és nem volt kijelentve, hogy csak ilyen, vagy olyan módon alkalmazható, nyugodtan merem ezt a receptet közzétenni.
A húspogácsához kellett 200 g darált sertés, két teáskanálnyi ras-el hanout, és ízlés szerint tengeri só. Alaposan összedolgoztam, majd rövid ideig állni hagytam, hogy az ízek átjárják a húst. Igazi grill hiányában serpenyõben kevés olívaolajon sültek ki a tenyérnyi darabok. Ebbõl az adagból három darab lett. Ez nekem pont elég volt, Fiúnak sajnos nem szíve csücske az arab konyha.
Köretként sült padlizsános saláta szolgált az alábbi módon:
Egy nagyobb darab padlizsánt felkockáztam, egy kevés sóval és olívaolajjal megpirítottam. Közben feldaraboltam egy lila hagymát, egy paradicsomot, kevés uborkát és szórtam rá bõven aprított petrezselymet. Sóval és mentával fûszereztem, majd kapott még egy löttyintésnyi frissen facsart narancslevet (fél narancsét). A kész padlizsánt összekevertem a kockázott zöldségekkel és dobáltam rá olajbogyót. Elég egyszerû, de nagyon finom lett:)
A szömörce (sumac) nincs a felsorolt fûszerek között, de annyira szeretem az ízét, hogy kellett bele tennem.
Ebbõl a könyvbõl származik az ötlet, a szerzõ Tess Mallos