Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Paradoxon
sponsored links
A múlt éjszakai feladvány egy kis gondolatkifejtésre szorul:
Tegnap hosszú idõ után lehetõségem volt városi környezetben régi barátokkal görbíteni az estét. Ezt többek között az tette lehetõvé, hogy a kecskenevelés kezd eredményt hozni. A segitségem, Gabi, bevállalta, hogy ellátja péntek este és ma reggel az állatokat. A tejhozam is szépen fejlõdött az utóbi két hét során, valamint sikerült jónéhány dolgot megcsinálni, ami szükséges egyrészt a lehetséges állománybõvítéshez (keresek fejõs anyát még 1-2-t, hogy el tudjam látni a környezetem igényeit), valamint készülök kõkeményen préselt sajtot gyártani :). A nagy szénaszezon is egy kicsit alább hagyott, valamint túlvagyok egy igen komoly telefon alközponti rendszer átadásán, amivel sikerült egy megyei lap címlapjára is felkerülni.
A hét második felében már volt egy kis szabadidõm, de ezt tökéletesen lefoglalta az internetes adathalászat. Valahogy sikerült elkeveredni a kecskesajttól és a nemespenész kultúra keresgéléstõl egy aktuális eseményig: kikötöttem olajos blogján, ami a kommentekkel együtt nem kis olvasmány. Innen sikerült továbbjutni egy másik oldalra, ami egy 2000/2001-ben megjelent folytatásos "kisregényt" tartalmaz az említett témáról. Még az utolsó pillanatban elolvastam egy szintén kapcsolódó cikket. Ezek után következett a tegnap esti baráti beszélgetés, amin sikerült rendesen felhúznom magam. A sokak (mindannyiunk?) által ismert frusztráló érzés jött rám: a kisemberre "ráérnek" a hatóságok, hatékonybbak, mint egy japán üzem, addig sok-sok milliárdos ügyek vannak körülöttünk, amiken egy darabig elcsámcsog a bulvársajtó - növelve az eladott példányszámot - és minden marad úgy ahogy volt.
Így eljutottam addig, hogy úgyis csak akkor mûködik egy társadalom jól, ha elõszõr mindenki a saját udvarát söpri ki rendesen, így ma reggel enyhe fejfájással gazdagítva folytatom gazdag társaséletem kis falucskánkban a kecskéimmel. Ahoj!
Tegnap hosszú idõ után lehetõségem volt városi környezetben régi barátokkal görbíteni az estét. Ezt többek között az tette lehetõvé, hogy a kecskenevelés kezd eredményt hozni. A segitségem, Gabi, bevállalta, hogy ellátja péntek este és ma reggel az állatokat. A tejhozam is szépen fejlõdött az utóbi két hét során, valamint sikerült jónéhány dolgot megcsinálni, ami szükséges egyrészt a lehetséges állománybõvítéshez (keresek fejõs anyát még 1-2-t, hogy el tudjam látni a környezetem igényeit), valamint készülök kõkeményen préselt sajtot gyártani :). A nagy szénaszezon is egy kicsit alább hagyott, valamint túlvagyok egy igen komoly telefon alközponti rendszer átadásán, amivel sikerült egy megyei lap címlapjára is felkerülni.
A hét második felében már volt egy kis szabadidõm, de ezt tökéletesen lefoglalta az internetes adathalászat. Valahogy sikerült elkeveredni a kecskesajttól és a nemespenész kultúra keresgéléstõl egy aktuális eseményig: kikötöttem olajos blogján, ami a kommentekkel együtt nem kis olvasmány. Innen sikerült továbbjutni egy másik oldalra, ami egy 2000/2001-ben megjelent folytatásos "kisregényt" tartalmaz az említett témáról. Még az utolsó pillanatban elolvastam egy szintén kapcsolódó cikket. Ezek után következett a tegnap esti baráti beszélgetés, amin sikerült rendesen felhúznom magam. A sokak (mindannyiunk?) által ismert frusztráló érzés jött rám: a kisemberre "ráérnek" a hatóságok, hatékonybbak, mint egy japán üzem, addig sok-sok milliárdos ügyek vannak körülöttünk, amiken egy darabig elcsámcsog a bulvársajtó - növelve az eladott példányszámot - és minden marad úgy ahogy volt.
Így eljutottam addig, hogy úgyis csak akkor mûködik egy társadalom jól, ha elõszõr mindenki a saját udvarát söpri ki rendesen, így ma reggel enyhe fejfájással gazdagítva folytatom gazdag társaséletem kis falucskánkban a kecskéimmel. Ahoj!
