Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pannon táj Malya ecsettel
sponsored links
Nyakashegy Budai Kadarka 2006
Mintha dolgozna Budapest közelében, az etyeki dombokon egy borász, aki legalábbis figyelemre méltó következetességgel készíti borait. Jó, nem szabadkézzel festi, Malya Ernõ ecsetje mellett mindig kéznél van a vonalzó, a körzõ, a patikamérleg (meg mikroszkóp, kémcsõ, pipetta, Bunzen-égõ). Nincs improvizálás. Szigorú tervezés van ? ahogy azt Malya Ernõ (nem mellesleg Év Bortermelõje 2002 és egyben a magyar borászat élõ történelemkönyve, akinek keze alatt megfordult jó néhány borászgeneráció Szigetcsépén, a Kertészeti Egyetemnek a ma már az igencsak kétes hírnevû Szigetvin tulajdonában álló egykori tangazdaságában) megtanulta és tanította. Talán nem is véletlen, hogy amikor a Töki Egyetértés Tsz. romjain a tsz. egykori vezetõi hatékonyan megprivatizálták a melléküzemágként mûködõ borászatot, és megalapították a Nyakashegy Kft.-t, az akkor már nyugdíjas Malya Ernõt reaktiválták: felkérték, hogy vállalja el a pincészet szakmai irányítását.
(Ernõ bácsi a magyar borászat élõ lexikonja: mindenkit ismert, aki a szõlész-borász szakmában a második világháború után még maradandót alkotott, ott volt minden fontosabb kísérletnél, bábáskodott a reduktív borkészítési eljárások elsõ hazai kísérletei körül ? és minderrõl nagy kedvvel mesél is.)
A Nyakas Pince borai egytõl egyig magukon viselik a fõborász egyik fontos alaptulajdonságát, a mértékletességet. Gyanítom, ezt a mértékletességet kell keresni a pince viszonylag gyors sikerei mögött is. Nincsenek bûvészmutatványok, nyaktörõ akrobatikus elemek, meg mûvészkedés sincs. Malya Ernõ bácsi dolgozik, pontosan annyit, amennyit kell ? nem erejét végsõkig megfeszítve, hanem tempósan, de folyamatosan; ezt tanulta tótkomlósi õseitõl. Terméskorlátozás? Igen, biztosan fontos. Kemikáliák visszafogott használata? Valószínûleg az is. Barrique hordók? No persze... Csakhogy Ernõ bácsi a döntés elõtt kezébe veszi a kalkulátorát (bár a logarléc talán adekvátabb eszköz lenne a kezében ? tudja még valaki, hogyan kell használni?), oszt-szoroz, négyzetre emel, köböt von, és a végén kijön, hogy mit és mennyit... Ez a szemlélet meghatározó a pincészetnél; ha sok a sav, elvesznek belõle, ha kevés, hozzátesznek; és persze valószínûleg a mustjavítástól sem idegenkedne Ernõ bácsi (persze szigorúan sûrítménnyel, aminek persze azonnal felismerné a technológiai kockázatát is). Még a trendi barikolásról is lemondanak; mindössze néhány barrique hordója van a Nyakas Pincének, hogy a Chardonnay legjobb évjárataiból egy válogatásra elegendõ mennyiséget néhány hónapig megjárathassanak benne ? az eredmény ennek megfelelõ is.
Az ilyesféle hozzáállásnak megvan az eredmény is: aki ismeri a Nyakas Sauvignon Blanc-ját, tudja, mirõl beszélek.
Éppen ezért lepõdtem meg, amikor jött a hír: a Nyakas Pince kadarkát dobott piacra. Nem követem nyomon Nyakasék kísérleteit, mert nem kísérleteznek. A hír már csak azért is meglepett, mert a pincészet teljes mértékben a fehérborok készítésére rendezkedett be; az meg köztudott, hogy a vörösbor némileg eltérõ technológiát követel. Persze tisztában vagyok, mit követel a haza meg az üzlet: a vásárlók igenis elvárják, hogy egy jó nevû pincészetnél a fehérek mellett legalább egy vörös is legyen ? már ha az illetõ pincészet nem Tokaj-Hegyalján mûködik. Nem a Nyakas Pince az egyetlen, amely ráfanyalodik, hogy legyõzze ellenérzését, és vörösborral is foglalkozzon (írtam is errõl Juhász Tibi kapcsán); bár vannak merész vállalkozók, akik nagy fantáziát látnak például egy etyeki Pinot-ban.
A Budai Kadarka elsõ évjárata (születésnapi ajándék a 2006-ban a hetvenedik életévét betöltött mesternek) amúgy abszolút kuriózum, errõl részletesen írt a fentebb belinkelt postjában Kezdõszõlész kolléga, az Etyek-Budai Borvidék egyik legjobb ismerõje. A szõlõ feldolgozása is kalandos körülmények között történt a reduktív fehérborok készítésére felkészült pincészetben. Mi tagadás, a boron is érzõdnek ezek a kényszermegoldások (hogy ne mondjam: izzadságszagú). Nyakasék fajtaválasztása ugyanakkor érthetõ: a kadarka viszonylag jól tûri a reduktív feldolgozási technológiát, és alkalmas élénk savú, gyümölcsös, elegáns bor készítésére. Ráadásul magyar fajta (vagy majdnem az).
A bor színe világos, inkább egy olyan silleré, amit a borász kicsit tovább felejtettek héjon. Az illata is friss, sokkal inkább rozéra mint vörösborra emlékeztet ? ebben még a vékonyabb burgundi típusú boroktól is messze elmarad ?, és csak haloványan emlékeztet a kadarkára. Illatában a gyümölcsösség (eper, sõt eperdzsem) erõteljes, nagyon kellemes, sokat ígérõ, a fûszeresség azonban nagyon visszafogott.
Ízvilága sem az a kimondott kadarkás. A savai élénkek, viszik a bort, de inkább csak lendületbõl, vázat adnak a bornak, de a vázhoz nem tapad elegendõ hús. Alapvetõen kiegyeznék egy kezdõ anorexiás kamaszlánnyal is (sõt! ? persze szigorúan tizenhat éve felett!) A savaktól ráadásul nagyon elválik a domináns íz: málnaszörp némi citrompótlóval ízesítve, amihez a száj különbözõ kanyarulataiban némi karamelles erigon íz is társul (ez utóbbi kifejezetten zavar). Az összkép nem rossz, csak nem ezt várnám egy bortól; ha málnaszörpre vágyom, felugrom nagyanyámhoz, õ ebben a mûfajban maradandóbbat alkot. A borban enyhe szénsav is van, ami szintén nem válik elõnyére.
A gerinc azonban megvan, lehet(ne) rá építeni. Ez az 1,1 hektáros kadarka ültetvény szûztermése. Van tehát még mélység, ahová a szõlõ gyökerei lefúrhatnak értékes, a szõlõt ? és végsõ soron a bort ? gazdagító ásványokért. A szõlõ pedig elõbb-utóbb meghálálja a jó talajadottságokat, a modern ültetési módot és a gondoskodást.
Néhány nap elmúltával ? hûtõben tárolva, ledugaszolva ? eléggé szétesik, dédnagyapám jobb sillerjeire emlékezet. Az is szõlõbõl készült.
Lokálpatriótáknak kötelezõ, másoknak érdekesség. 1200 forintot kérnek érte a pince borboltjában []; nem luxus megkóstolni. És nem tanulság nélkül való.