Orsolya Nagy-Galagonyás Kékfrankos 2005
sponsored links
Orsolya Nagy-Galagonyás Kékfrankos 2005
Második középkorú kékfrankosunkhoz könnyes-nosztalgikus szálak fûznek. Kicsit több, mint két éve már, hogy megjelent elsõ posztom a Mûvelt Alkoholistán, ami történetesen errõl a borról szólt. Szándékosan nem olvastam el saját korábbi leírásomat, hogy aztán mostani tapasztalataim lejegyzése után jólesõ örömmel nyugtázhassam, legalább én egyetértek magammal ? még ennyi idõ után is. A másik még ennél is nagyobb öröm pedig az volt, hogy milyen keveset öregedett a bor: kerekedett cseppet, mégis lendületes és fiatalos maradt. A savakra még mindig ráférne a csendesedés: kár, hogy kifogytam a készletbõl, így már nem tudom nyomon követni, lesz-e ilyen áldott állapot vagy az acidok túlélnek mindent.
Ettõl azonban még messze vagyunk, legalábbis a Nagy-Galagonyás most ezt mondta nekem. Pedig másfél évet töltött hordóban és már több, mint két és fél évet palackban. Nem fiatal, de mégis. Vagyis inkább az a típus, aki nem igazán akar megöregedni, nem látszik meg rajta a kor. (A nehéz évjáratok túlélõi van, hogy tovább bírják, mint a gazdag évek örömgyerekei.) Jólesõ érzés ilyen borokkal (és emberekkel) találkozni, egy pillanatig úgy érezhetjük, sikerült megállítani az idõt.
Opálos lilás bíbor színû, vékony átlátszó gyûrûvel. Illata nem mondható intenzívnek, szépnek viszont igen. Érett gyümölcsök és egy kis animalitás: kandírozott eper, friss, sûrû de nem agyoncukrozott málnaszörp, szilvás lepény és egy kis párolt marha. Gazdag, kedves és még csak nem is túl egyszerû. Kóstolva még négy évesen is nagyon élénk savai köszönnek ránk elõször. Intenzív ízében ott vannak az illatban felidézett piros gyümölcsök, a savak citrusosságával és egy jó adag rafinált sóssággal fûszerezve. Könnyed mégis feszes szerkezetû bor. Vékony, de egyáltalán nem törékeny: inkább tornászlány, mint balerina. A korty második felétõl mintha nyomokban tannint is tartalmazna, de meg sem közelíti az egészségügyi határértéket. Felbukkan aztán egy csepp kesernye is, ami engem egyáltalán nem zavar, de könnyen lehet, hogy nem mindenki ilyen elnézõ. Lecsengése nagyon intenzív, õszintén visszhangozza a bor erényeit és hiányosságait. Visszatekintve korábbi találkozásunkra: illatban többet érett és mutat most, mint ízben: akár még hagyhattam volna pihenni. A hat pontot továbbra is eléri nálam.