Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Olcsón, finomat a város közepén
sponsored links
Kék Rózsa
1077. Budapest, Wesselényi u. 9.
A Deák tértõl és az Astoriától pár percre, a Zsinagóga mellett
Éttermünk egy hagyományos II. osztályú magyar vendéglõ, az egyik legolcsóbb belvárosi hely - írják a honlapjukon, és tapasztalataim szerint ez így is van. Egyszer valamelyik internetes társaság szervezett oda topiktalálkozót, az ételekkel is és az árral is nagyon meg voltam elégedve, egyetlen dolog volt, ami zavart, a pincérek hozzáállása (Ételeink többségébõl tudunk fél adagot is készíteni - a fél adag ételeket 60 %-os áron számoljuk - de konyhánk csak este 9-ig van nyitva.), záróra elõtt fél órával már látványosan húzták a szájukat, hogy miért nem megyünk már haza.
Ezután sokáig nem jártam náluk, ám valamelyik nap a sors úgy hozta, hogy arrafelé akadt dolgom, és mit tesz isten, azaz: hogy - hogy nem, elvtársak (? by Hofi), pont ebédidõben. Gondoltam, kipróbálom a napi ajánlatot, mert sokaktól hallottam, hogy jó és olcsó [árak: 350.- (tojásos galuska) és 1100.- (roston sült fogas filé tzatzikivel, petrezselymes burgonyával) közt, menük: fél adag étel levessel vagy édességgel 7-800 Ft.], ám addig nézegettem az étlapot, míg végül nem tudtam ellenállni a csábításnak.
Kértem hát egy roston sült bélszínt Gourmand módra (bélszín steak libamájjal, gombával és sajttal, 2.700.-) párolt gyümölcsökkel (350.-), a húst közepesen átsütve, tudom, hogy ez a legnehezebb, de korábbi jó tapasztalataimra alapozva bíztam benne, hogy most is eltalálják. A pincérlány ugyan kissé furcsán nézett rám, de megnyugtattam, hogy tisztában vagyok vele, hogy ehhez az ételhez nem pont ezt a köretet javasolná, de higgye el, nekem így lesz jó. És igazam lett, a bélszín tökéletesen közepesre sütve érkezett, alatta vékony pirítós, hozzá illõ méretû, átsült gombafejekkel, libamájjal és sajttal, pompás ízharmónia. A gyümölcsök (a legtöbbjük friss, csak az ananász tûnt konzervnek, de én ezt nem tartom hibának) szépen összepárolódtak, de nem annyira, hogy szottyosak legyenek, pont olyanok voltak, amilyennek lenniük kellett. Szódavizet kértem hozzá (3 dl 60.-), hideg volt, kellõen buborékos, és citromkarikát is tettek bele. Nagyon elégedetten távoztam. És nem csak a szódavíz miatt. :)
Érdekes dolog ez, van olyan, hogy az ember évekig nem kerül kapcsolatba valakivel/valamivel aztán egymás után hirtelen többször is. Most is ez történt, pár nap múlva ismét erre a helyre szervezõdött egy topiktalálkozó. Jó sokan voltunk, foglaltunk helyet is elõre, biztos, ami biztos. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy elvárt fogyasztással riogattak, annak ellenére, hogy vállalható összeg volt, nem szeretem az ilyet. Odamegy egy csomó ember, eszik-iszik, Nyilván elég sokat, ne kelljen már azon görcsölni, hogy összejön-e a kötelezõ fogyasztás. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor a telefonáló hümmögött, hogy akkor ezt még meg kell beszélnie a többiekkel, mert mások nevében nem szívesen vállal be semmit, akkor rögtön az volt a válasz, hogy akkor csak jöjjenek. Csak tudnám, akkor minek kellettek a tiszteletkörök?
Persze kötelezettségtõl függetlenül fogyasztottunk sok mindent, én például egy Kék Rózsa menüt (3600.-), azaz húslevest maceszgombóccal, roston sült libamájat rántott hagymakarikával és burgonyapürével, és desszertnek (ez is a "menü" része) egy Kék Rózsa palacsintát rumos, meggyes, diós töltelékkel és tejszínhabbal. A leves - meglepetésemre - nem csészében, hanem hatalmas tányérban érkezett, nem is ettem meg az egészet, hogy maradjon még hely a többi fogásnak. Forró volt, ízes, remek maceszgombóccal, bár én ebben nem vagyok túl otthon, a nálam szakértõbbek is így ítélték. A libamáj hibátlan, a krumplipüré elment, a hagymakarika meg olyan sok volt, hogy az én kapacitásomat meg is haladta. A palacsinta kifejezetten finom volt, a tejszínhabot sem éreztem mûnek.
A többiek is mind dicsérték a saját választásukat, a csésze gulyásleves marhahússal (400.-) valójában jó nagy tányér volt, sok hússal, bár, sajnos, kenyér és csípõs kiegészítõ nélkül érkezett, a roston csirkemellet édes gyümölcsmártásban (1.000.-) igen gusztusosnak találtam, A "Krajcár kedvence" (somlói galuska meggyel, 500.-) szintén csábítóan nézett ki, a jegeskávé fagylalttal és tejszínhabbal (500.-) pedig olyan mutatós volt, hogy ha nem lettem volna már így is pukkadásig, biztos nem hagytam volna ki én sem.
A pincérekkel ezúttal nem volt semmi baj, kedvesen szolgáltak ki, igaz, jóval záróra elõtt távoztunk, annál is inkább, mert a helyünkre már pályázott egy újabb, harmincfõs társaság, de elég nagy vircsaftot csaptunk, gyerekekkel, mindennel. És tetszett a számozás is, mindegyikünk kapott egy számot (bár sajnos, a 17-ig nem jutottunk el, hogy mindenki megkaphassa a saját kedvencét), és bármit kért, ehhez írták fel, így a végén semmi gond nem volt a (külön) fizetéssel.
Gyanítom, lesz még itt topiktalálkozó. :)
Étel: 
Kiszolgálás:
Környezet: 
Árak: menü: 
, menün kívül: 