Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita
sponsored links
Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját.
A megfelelõ pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.
Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus?
Szeretem az egyszerû recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen ? talán említenem sem kell ? hogy semmilyen ?oda nem illõ?, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül ? s amúgy is nagyon gyorsan ? készül. Ugyanis a sütõnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül mûködött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhetõ lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.
Könnyû, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítõen édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk?
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)
A receptet ? bár az eredeti e szempontból is tök oké ? kissé reformosítottam, s nálam így készült.
Ricottatorta
Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam ? Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szõlõlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bõ) evõkanál bio nádporcukor
Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a ? 2 doboz ? ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a ?hagyományos? finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hûtõbe kell tenni. Én elõzõ este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.
Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés ?beütése?, ami a ricottakrémen is érezhetõ. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minõségû ? ideális esetben házi ? narancslekvárt vagy ? ahogyan Dolce Vita is írja ? egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.
A megfelelõ pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.
Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus?
Szeretem az egyszerû recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen ? talán említenem sem kell ? hogy semmilyen ?oda nem illõ?, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül ? s amúgy is nagyon gyorsan ? készül. Ugyanis a sütõnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül mûködött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhetõ lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.
Könnyû, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítõen édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk?
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)
A receptet ? bár az eredeti e szempontból is tök oké ? kissé reformosítottam, s nálam így készült.
Ricottatorta
Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam ? Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szõlõlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bõ) evõkanál bio nádporcukor
Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a ? 2 doboz ? ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a ?hagyományos? finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hûtõbe kell tenni. Én elõzõ este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.
Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés ?beütése?, ami a ricottakrémen is érezhetõ. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minõségû ? ideális esetben házi ? narancslekvárt vagy ? ahogyan Dolce Vita is írja ? egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.