New York Lounge Café
sponsored links
Láss csodát: a tél elsõ valamire való próbálkozása havazás terén elsõre kiütötte a várost, az embereket, meg a hókotrókat. Olyannyira, hogy a koraesti híradás hatását még a némileg ötletesebb Orson Welles is megirigyelte volna (meg a hókatasztrófa azért reálisabb, mint az ûrlényattack). Mi csak azért is kidugjuk az orrunkat egy péntek esti vacsorára, a foltokban megmaradt jégpáncél rejtette veszélyekkel mit sem törõdve, és rezignáltan gondolunk arra, hogy dacára a belvárosnak, egy hókotró monstrumot sem láttunk a környéken. Jó kedvünk azonban hamar bosszúsra vált, mikor a becélzott étterem zártkörû rendezvénye miatt a hidegben ragadunk.
Dacosan ballagunk haza, nem marad más hátra, mint (Andor rosszalló tekintetétõl kísérve) pizzát rendelni. De balszerencsénk csak növekszik, a harmadik házhoz szállító kikapcsolt telefonja után már igazán nem értjük a dolgot, de a hiba nem a mi készülékünkben van, ugyanis a negyedik pizzéria (amúgy esetlen és egyébként értetlen) kólgörlje üzenetrögzítõn magyarázza a meg a szituációt: t.i.: ?Az idõjárási helyzet miatt nem áll módunkban házhoz szállítani, amíg hó van az utakon.? Lelkiekben felkészülünk a három hónapos túlélésre, de konzervfelhalmozás helyett sítalpat kötünk lábunkra, nagymama kötötte sapkát húzunk fejünkre, és elindulunk abba a városba, ahol a hó szintén társadalmi tényezõ. NYC. No igen, a mi nemrégiben megnyílt New York Lounge Cafénk névadó városának mondjuk Manhattan részében is elférne, pécsi viszonylatban már nem elõkelõ helyen, jóval a kirakatutcák után, (azért még nem Bronxban) a Búza téren van. Azért a környék rehabilitálása már folyamatban van, új lakóház-irodaház, valószínûleg a New York fix vendégköre.
Mert hogy öltönyös helyre érkezünk, felszolgálónkat elõször vendégnek hisszük, fiatalságának megfelelõ sebességgel kapunk étlapot, helyfoglalásunk után a pult mögött várja óhajunkat. Borra vágyunk, de az import sör kínálat oly csábító, hogy barna Krusovice (540Ft) mellett döntünk. Hálásak vagyunk a fél tízkor mûködõ konyháért, meg az elegáns-minimál berendezésért, az óriási ablakokon kinézve már barátságos a hóesés, meg a hidegben rekedtek fagyoskodása. Tengerentúli ételekre számítunk, az étlapon azonban (túlnyomórészt) olasz származású saláták, tészták, és nagy pizza választék vár minket, amerikánus kínálatot nem találunk. A NYC hangulatért plazmatévé felel, legalább a magyar szappanopera, vagy focimeccs helyett fényképek pörögnek Amerika második fõvárosáról. A carbonara szarvasgombás olívaolajjal (1150 Ft) fekete mélyített tányérban érkezik, bár a szervírozás feldobja (mélyített fekete), a fantáziánkat hajtó motort nem löki be, könnyû étel estére, vagy ha van idõnk hétköznap ebédre.
Lapozunk a NYC Klasszikusok oldalra, ahol a szárnyas húsok közül kiabál a csevapcsicsa (rontja az összhangot), mi mégis roston sütött pulykamellet rendelünk mézes-chilis mártogatóval, spanyolrizssel (1150). Öltönyös-elfoglalt üzletember, naponta-kozmetikushoz járó cicalány ételre (tehát végtelenül unalmas, izgalmas név és ár alatt futó átlagra) számítunk, ehelyett (szintén) fekete, négyzet alakú tányéron kiérkezõ hús már az elsõ ránézésre is biztató (visszafogottan, de elegánsan szervírozva). A roston sült pulykamellbõl kihozták a maximumot, nem bízták az ízesítés dolgát a külön kistálban érkezõ mézes-chilis öntetre. Mi öntetre vágyunk, némi kísérletezgetés után a helyes arányt is eltaláljuk a mártogatásnál, az izgalmas kalandozás után úgy érezzük, hogy egy NYC-beli étteremben is valami hasonlót kapnánk.
A New York Lounge Café végül igazolta a nevét, hazafele menet reméljük, hogy következõ látogatásunkkor az NYC hangulat nem merül ki a külcsínben, és a ?littleitaly?-s kínálatban. Bátran bevállalhatóak a komolyabb játékok is- addig remek elõjáték bárbarátoknak, éheseknek, elsõ randizóknak.