Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
NAMST - Nagy Alkoholmentes Sör Teszt
sponsored links
Jó negyedszázados absztinencia után tavaly, egy negyven fokos nyári napon két választási lehetõségem volt; vagy iszok egy pohár frissen csapot Beck's sört, vagy iszok egy pohár kólát. Illetve hát a harmadik esély az volt, hogy menten szomjan halok. A kóla egész biztos szóba sem jöhetett, így aztán maradt a sör - merthogy szomjan halni mégsem akartam.
A sörrel kapcsolatos undorom elég régi. Még egyszer, régen, amikor tán még az anyukám is kislány volt, belekortyoltam az akkoriban igen elterjedt Kõbányai Világosba. Maga a sör nem is lett volna rossz, de azok a savanyú áporodott büfik amik utána kínoztak már nagyon nem tetszettek. Az a jellegzetes szag sem, ami a sört négyzetméterre fogysztó ismerõseimet jellemezte.
Szóval úgy értem meg a több mint negyven évemet, hogy azt hittem, a sör rossz.
De térjünk vissza a közelmúltra. Az a bizonyos frissen csapolt Beck's magas, karcsú, harmatos pohárbna érkezett és a nagy kánikulában szinte egy húzásra lecsorgott a torkomon. Gondoltam, minél hamarabb essek túl rajta. Jólesõ, kesernyés íz, a szénsav picit felszaladt az orromba, de az sem kellemetlen, sõt.
és hát ami a legjobban meglepett, hogy elmaradtak a várt savanyú, áporodott büfik. A szénsav egy pillanatra még visszaköszönt, de friss volt az is, semmi kellemetlen utóíz.
Hát így történt, hogy megszerettem a sört.
Egy baj van csak vele, mégpedig az alkohol.
Mert az rendben van, hgoy nyáron legurít az ember egy hûvös pohárral, vagy esetleg kettõvel. Hízlalani persze hízlal mint minden jó dolog, de az alkohol tényleg nem hiányzik. Egyrészt nem bírja a szívem, másrészt tényleg nem szabad naponta inni.
Hát így kötöttem ki az alkoholmentes söröknél.
Nem gyakran, mert tényleg rengeteg benne a kalória, de például mint most is, a juhtúrós galuskához, hát szóval elengedhetetlen. Vagy nyársaláshoz, hát olyan nincs, hogy az ember összefüstöli magát és nincs a hátizsákban egy üveg hûvös sör.
Az alkoholmentes sörök között ugyanakkora különbség van, mint a 'rendesek' között. Ez utóbbiak közül a kesernyésebbeket szeretem, Pilsner Urquell, Grösser, Beck's, Zlaty Bazant.
Logikus, hogy az alkoholmentesek közül is, ezt tehát érdemes figyelembe venni, amikor valaki olvassa ezt a tesztet. Én soha nem fogok jó pontot adni egy karamelles ízû sörnek ugyanis.
A teszt körülményeirõl:
6 féle üveges sört szereztem be, a szupermarketben kapható valamennyi fajtából egyet-egyet. És csak az üvegesekbõl, mert arra azért elég hamar rájöttem, hogy sörbõl a legjobb a frissen csapolt, aztán az üveges, és legfeljebb csak kiránduláshoz -hogy össze ne törjön- a dobozos.
Az sörök elválasztásához a már említett juhtúrós galuska néhány falatkáját alkalmaztam.
A mintákat másfél decis ürméretû, üveg kávéspohárba töltöttem. A gyomrom befogadóképessége miatt egy félébõl maximum egy decit tudok ugyanis egyszerre meginni, így a 6 üvegbõl a végére összeáll egy jó korsónyi. Az üvegpohárban pedig jól megfigyelhetõ a hab képzõdése és a nedü szine.
No lássuk:
Az értékelésnél a következõ szempontokra voltam figyelemmel:
HAB; SZÍN; ILLAT; ÍZ; UTÓÍZ és BÜFI (ha van)
Soproni Szûz 0,0%
HAB: elefántcsontszínû, nem túl kemény, hamar eltûnik
SZÍN: tiszta, áttetszõ borostyánárga
ILLAT: friss, normál sörszag
ÍZ: kellemesen kesernyés
UTÓÍZ, BÜFI: az alapíz elég sokáig megmarad a szájban és nem savanyodik meg, büfi nincs. Persze ez még az elsõ pohár, de úgy tûnik, jól fogadja a gyomrom.
Buckler non-alcoholic
HAB: sárgásfehér, nem túl kemény
SZÍN: áttetszõ, borostyánsárga
ILLAT: frissen sepert gabonatároló szag
ÍZ: édeskés búzacsíra íze van
UTÓÍZ, BÜFI: az illatban jelentkezõ poros gabonaillat még határozottabban jelentkezik az utóízben.
Dreher alkoholmentes
HAB: éppencsakhogy van
SZÍN: borostyánsárga, áttetszõ
ILLAT: az édeskés malátaszagot egy elég agresszív keserûség szúrja át
ÍZ: kinines, éles keserûség próbálja elfedni az oda nem illõ édeskésséget
UTÓÍZ, BÜFI: az agresszív kinines íz helyét lassan átveszi valami mûmalátás édeskésség. Nem esik jól, egyáltalán nem esik jól.
Arany Ászok alkoholmentes
HAB: vékonyka, szürkés
SZÍN: nagyon szép, áttetszõ borostyánsárga
ILLAT: frissen hipózott söröshordó
ÍZ: savanykás kesernyés
UTÓÍZ, BÜFI: egy csípõs sav íze maradt vissza. Erre még egy falat szalonnát is kell enni.
Borsodi Póló Alkoholmentes
HAB: fehér, nem túl dús
SZÍN: hát ezt a ki is hagyhatnám, mert ez is szép, tiszta
ILLAT: normál sörszag, kellemes
ÍZ: az illatához képest meglepõen édes
UTÓÍZ, BÜFI: nem csak hogy édes, egyenesen szacharinos
Schlossgold Bier 0,0%
HAB: dús, kõkemény hab, ami azonban ahogy esik össze, ronda cafrangokat hagy a poháron. Nagyon csúnya.
SZÍN: Ezt már nem is mondom, gusztusos, tiszta borostyánsárga
ILLAT: vizes, híg sörszag, kicsit tán túl karamelles
ÍZ: édeskés gabonaíz, mintha inkább árpatea mint sör akarna lenni
UTÓÍZ, BÜFI: határozottan melaszos, a sörökre jellemzõ keserûség csak nyomokban, a második, harmadik szusszanásra jelenik meg és hamar eltûnik, marad az édeskésség.
ÖSSZEGZÉS:
hülye vagyok, mert az egyes tulajdonságokat pontozni kellett volna, nem csak szövegesen értékelni. Na majd legközelebb.
Ami viszont biztos, hogy így egymás után fogyasztva a legkellemesebbnek és a leginkább valódi sörre emlékeztetõnek a Soproni Szûz tûnik.
A sörrel kapcsolatos undorom elég régi. Még egyszer, régen, amikor tán még az anyukám is kislány volt, belekortyoltam az akkoriban igen elterjedt Kõbányai Világosba. Maga a sör nem is lett volna rossz, de azok a savanyú áporodott büfik amik utána kínoztak már nagyon nem tetszettek. Az a jellegzetes szag sem, ami a sört négyzetméterre fogysztó ismerõseimet jellemezte.
Szóval úgy értem meg a több mint negyven évemet, hogy azt hittem, a sör rossz.
De térjünk vissza a közelmúltra. Az a bizonyos frissen csapolt Beck's magas, karcsú, harmatos pohárbna érkezett és a nagy kánikulában szinte egy húzásra lecsorgott a torkomon. Gondoltam, minél hamarabb essek túl rajta. Jólesõ, kesernyés íz, a szénsav picit felszaladt az orromba, de az sem kellemetlen, sõt.
és hát ami a legjobban meglepett, hogy elmaradtak a várt savanyú, áporodott büfik. A szénsav egy pillanatra még visszaköszönt, de friss volt az is, semmi kellemetlen utóíz.
Hát így történt, hogy megszerettem a sört.
Egy baj van csak vele, mégpedig az alkohol.
Mert az rendben van, hgoy nyáron legurít az ember egy hûvös pohárral, vagy esetleg kettõvel. Hízlalani persze hízlal mint minden jó dolog, de az alkohol tényleg nem hiányzik. Egyrészt nem bírja a szívem, másrészt tényleg nem szabad naponta inni.
Hát így kötöttem ki az alkoholmentes söröknél.
Nem gyakran, mert tényleg rengeteg benne a kalória, de például mint most is, a juhtúrós galuskához, hát szóval elengedhetetlen. Vagy nyársaláshoz, hát olyan nincs, hogy az ember összefüstöli magát és nincs a hátizsákban egy üveg hûvös sör.
Az alkoholmentes sörök között ugyanakkora különbség van, mint a 'rendesek' között. Ez utóbbiak közül a kesernyésebbeket szeretem, Pilsner Urquell, Grösser, Beck's, Zlaty Bazant.
Logikus, hogy az alkoholmentesek közül is, ezt tehát érdemes figyelembe venni, amikor valaki olvassa ezt a tesztet. Én soha nem fogok jó pontot adni egy karamelles ízû sörnek ugyanis.
A teszt körülményeirõl:
6 féle üveges sört szereztem be, a szupermarketben kapható valamennyi fajtából egyet-egyet. És csak az üvegesekbõl, mert arra azért elég hamar rájöttem, hogy sörbõl a legjobb a frissen csapolt, aztán az üveges, és legfeljebb csak kiránduláshoz -hogy össze ne törjön- a dobozos.
Az sörök elválasztásához a már említett juhtúrós galuska néhány falatkáját alkalmaztam.
A mintákat másfél decis ürméretû, üveg kávéspohárba töltöttem. A gyomrom befogadóképessége miatt egy félébõl maximum egy decit tudok ugyanis egyszerre meginni, így a 6 üvegbõl a végére összeáll egy jó korsónyi. Az üvegpohárban pedig jól megfigyelhetõ a hab képzõdése és a nedü szine.
No lássuk:
Az értékelésnél a következõ szempontokra voltam figyelemmel:
HAB; SZÍN; ILLAT; ÍZ; UTÓÍZ és BÜFI (ha van)
Soproni Szûz 0,0%
HAB: elefántcsontszínû, nem túl kemény, hamar eltûnik
SZÍN: tiszta, áttetszõ borostyánárga
ILLAT: friss, normál sörszag
ÍZ: kellemesen kesernyés
UTÓÍZ, BÜFI: az alapíz elég sokáig megmarad a szájban és nem savanyodik meg, büfi nincs. Persze ez még az elsõ pohár, de úgy tûnik, jól fogadja a gyomrom.
Buckler non-alcoholic
HAB: sárgásfehér, nem túl kemény
SZÍN: áttetszõ, borostyánsárga
ILLAT: frissen sepert gabonatároló szag
ÍZ: édeskés búzacsíra íze van
UTÓÍZ, BÜFI: az illatban jelentkezõ poros gabonaillat még határozottabban jelentkezik az utóízben.
Dreher alkoholmentes
HAB: éppencsakhogy van
SZÍN: borostyánsárga, áttetszõ
ILLAT: az édeskés malátaszagot egy elég agresszív keserûség szúrja át
ÍZ: kinines, éles keserûség próbálja elfedni az oda nem illõ édeskésséget
UTÓÍZ, BÜFI: az agresszív kinines íz helyét lassan átveszi valami mûmalátás édeskésség. Nem esik jól, egyáltalán nem esik jól.
Arany Ászok alkoholmentes
HAB: vékonyka, szürkés
SZÍN: nagyon szép, áttetszõ borostyánsárga
ILLAT: frissen hipózott söröshordó
ÍZ: savanykás kesernyés
UTÓÍZ, BÜFI: egy csípõs sav íze maradt vissza. Erre még egy falat szalonnát is kell enni.
Borsodi Póló Alkoholmentes
HAB: fehér, nem túl dús
SZÍN: hát ezt a ki is hagyhatnám, mert ez is szép, tiszta
ILLAT: normál sörszag, kellemes
ÍZ: az illatához képest meglepõen édes
UTÓÍZ, BÜFI: nem csak hogy édes, egyenesen szacharinos
Schlossgold Bier 0,0%
HAB: dús, kõkemény hab, ami azonban ahogy esik össze, ronda cafrangokat hagy a poháron. Nagyon csúnya.
SZÍN: Ezt már nem is mondom, gusztusos, tiszta borostyánsárga
ILLAT: vizes, híg sörszag, kicsit tán túl karamelles
ÍZ: édeskés gabonaíz, mintha inkább árpatea mint sör akarna lenni
UTÓÍZ, BÜFI: határozottan melaszos, a sörökre jellemzõ keserûség csak nyomokban, a második, harmadik szusszanásra jelenik meg és hamar eltûnik, marad az édeskésség.
ÖSSZEGZÉS:
hülye vagyok, mert az egyes tulajdonságokat pontozni kellett volna, nem csak szövegesen értékelni. Na majd legközelebb.
Ami viszont biztos, hogy így egymás után fogyasztva a legkellemesebbnek és a leginkább valódi sörre emlékeztetõnek a Soproni Szûz tûnik.