Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Nagypénteken hal
sponsored links
Töprengtem egy ideje, mi legyen a mai ebéd. Halnak kell lennie, nem vitás, de megint jön a kérdés, hogyan készítsem el? Elkedzdem a neten és a szakácskönyveimben kutakodni, mindenre nyitott voltam, nem ragaszkodtam magyar ételhez (bár itt azért bevallom, egy kis halászlé nem lett volna ellenemre. De mibõl csináljam? Tonhalból? Tõkehalból? A gondolat is nevetséges).
Még szerencse, hogy itt vannak nekem az angoljaim, akiket aztán vég nélkül lehet faggatni mindenrõl, de fõként az ételeikrõl. Mert engem igazából ez érdekel. Hogy milyen alapanyagokat használnak, miket fõznek vacsorára, mivel fûszereznek (ha fûszereznek egyáltalán) És ha látják, hogy nagy az érdeklõdés, még el is hiszik, hogy ehetõ a fõztjük. Ami - valljuk be - így is van. Az angol ételek finomak. Csak meg kell találni õket. De kivételek mindig akadnak, íme egy példa:
Legborzasztóbb emlékem egy báránylevesnek nevezett löttyel kapcsolatos. Lényegében bárányfaggyú, sárgarépa és rengeteg rozmaring osszefõzve. Iszonyatos, pedig szeretem a bárányhusit. Csak nem a tömény faggyút. Simán elment volna mosogatólének, de keményen tartottam magam a tizedik kanálig. Aztán szépen megköszöntem a vacsorát és csendben ültem pár másodpercig. Észrevették, hogy valami nincsen rendben, így megkérdezték, ennék-e egy kis sonkát. Még szép! Ez annál az angol családnál történt, ahol egy évig dolgoztam. De szerencsére ez volt az egyetlen negatív élményem az ételeiket illetõen.
Bármilyen nemzet konyhájáról légyen is szó, nem zárkózom el semmitõl, szívesen kipróbálok mindent. Elõfordul persze, hogy bizonyos ételeket aztán többet ne tudnék megenni, de erre nincs is igazán pálda. Inkább arra törekszem, hogy a fûszerezést a saját szájízem szerint alakítsam így viszont szinte soha sem ér cslódás, a végeredményt (majdnem) tökéletesnek mondanám.
Sheryle nevû kolléganõm még az õsszel megkérdezte, mi a hobbim. Mit lehet erre mondani? Õ rögtön rávágta, hogy képeslapokat készít. Na jó, gondoltam, én meg fõzök ,vagy sütök. Lényeg, hogy a konyhában alkotok. Válaszoltam. Neki se' kellett több, olyan szóáradatot zúdított rám, hogy gyõztem követni. Percek alatt kiderült, mik a férje kedvencei (õ maga mindent megeszik, alakját tekintve a mennyiség sem akadály), hogy kedvence a görög, az olasz és a spanyol konyha és hogy ugyanabba az üzletbe (Morrisons) járunk vásárolni (én azért még pár másik boltot és a helyi piacot is szívesen látogatom, de ezt egy átlag angol, aki oda jár a betevõ falatért, ami a lakásához a legközelebb van, úgysem értené meg). Hozzáfûzte még, hogy aznap egyébként halas pitét készül feltálalni vacsorára. Halas pitét? Ez alatt mit értsek? Melyik pitét? Az omlóstésztást, vagy a pürével borítottat? Érdeklõdõ arckifejezésemre a részletes recept volt a válasz, ami annyira egyszerûnek tûnt, hogy szinte már hihetetlen volt. Nem is volt kérdés, hogy én is kipróbálom. Ráadásul erõsen élt bennem a gyanú, hogy ez alkalommal semmit sem kell változtatnom a recepten.
Szeptember óta többször is elkészítettem ezt a fogást, mert bizony nagyon ízlik, ezért úgy döntöttem, ma is ez a halétel lesz az ebéd.
Hozzávalók 4 fõre:
350 g lazac fõzve és villával összertörve (a konzerv is éppen olyan jó)
150 g zöldborsó
150 g kukorica (én ezúttal bébikukoricát használtam)
3 szál újhagyma vagy póré
4-5 ek majonéz
só, bors
A püréhez:
500 g vegyes gyökérzöldség (sárgarépa, paszternák, zellergumó, karórépa)
kevés só
1 tk vaj
A zöldségek tisztításával és aprításával kezdtem. A mai alkalommal sárgarépából és paszternákból készítettem a pürét, de bármelyik felsorolttal helyettesíthetõ. Sõt, az eredeti recept burgonyát ír, de én azt valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem szeretem (nem értem, miért), így minden receptemben gyökérzöldségekkel helyettesítem és merem állítani, sokkal ízletesebbek így az ételek. Szóval a répa és a paszternák úgy negyed órán keresztül lobogó sós vízben fõtt, majd leszûrtem, hozzáadtam a vajat, s végü botmixerrel pürésítettem.
Ezek után összekevertem a halat a majonézzel és az aprított hagymával. Hozzáadtam a borsót és a kukoricát, ez lehet friss, konzerv, vagy fagyasztott. Ha frisset használunk, nem árt pár percig elõfõzni, ha fagyasztottat, megvárni, még kiolvad. Ízlés szerint mehet bele só és egy kevés bors.
Ezt a halas keveréket elsimítottam egy hõálló edény aljában, ezt beborította a püré, majd bõ fél órán keresztül hevült a forró (kb 200 fokos) sütõben. Az utolsó pár percben meg lehet szórni reszelt sajttal, ajánlom ehhez a cheddart.