Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Málé hegy szelíd motorosa
sponsored links
Juhász Tibor; Juhász Borászati Kft., Bicske
Rókusfalvi Pál ugyan sokat tesz azért, hogy ismertté tegye az Etyektõl a Velencei-tó északi partjáig lenyúló, 1600 hektáros Etyek-Budai borvidéket, valójában a borszeretõk legfeljebb a nagy pincészetek (Törley, Hungarovin, Nyakas) és egy-két kisebb birtok (Gombai, Hernyák Laci, Etyeki Kúria, Haraszthy Vallejo Pincészet) nevét ismerik. Azt is sokan tudják, hogy a környék talaja, mikroklímája hasonlatos Champagne-éhoz, azaz ideális a pezsgõalapborok készítéséhez, megy hogy a 19. század végén Törley József jóvoltából futott fel itt a szõlõtermelés. Pedig az etyeki rendezvények (tavasszal Pincefesztivál, kora õsszel Kezes-lábos) évrõl évre egyre több embert vonzanak Budapestrõl.
Kétségtelen persze, hogy a borvidéken készített borok minõsége nem egyszer hagy maga után kívánnivalót; ám egyre több korrekten elkészített, reduktív iskolázású bort találunk az egyelõre a nagyközönség elõtt még ismeretlen pincészetekben is. Ha valaki friss savú, gyümölcsös, illatos borokra vágyik ? ? la Malya Ernõ ?, egyre bõségesebb kínálatból választhat szép tételeket sokszor megdöbbentõen kedvezõ áron. Ráadásul Etyek közelsége miatt akár egy hétvégi biciklitúra keretében is körbe lehet látogatni néhány jobb pincét. (Érdemes tájékozódni Kezdõszõlész blogján, ahol szórakoztató beszámolókat olvashatunk Kezdõszõlész alakuló töki törpebirtokáról, és sok hasznos infót, linket találunk a borvidékrõl.)
Bicske ugyan kicsit messzebb van, de Juhász Tiborért érdemes Etyeken túlra is elmenni. Juhász Tibi érdekes személyiség, aki tényleg emberfeletti munkát vitt végbe. Harminckét évébõl mindössze az utolsó hat évét töltötte szõlõmûveléssel és borkészítéssel ? mivelhogy azonban tõsgyökeres bicskei polgár, szüleitõl, nagyszüleitõl eredõen nem volt idegen tõle a szõlõ. A Bicske határában, a formás pincesor szegélyezte 100-as út mellett, a Galagonyás dûlõben áll Juhász Tibi majd' két évszázados, kétszintes, ízléssel felújított pincéje is, amit belül a tulajdonos korábbi vadászéletének trófeái és régi szerszámok díszítenek. A pince a körülötte álló, racionálisan-ügyesen berendezett épületetekkel egy 16 hektáros kis birtok központja. A fõépület hosszú boltíves pincéjében fahordók sorakoznak, bennük némi blauburger érik, de az érdekességek a gazdasági épületek hûthetõ kóracél tartályaiban várják, hogy palackba kerüljenek.
Önmagában is elismerést érdemlõ teljesítmény, ahogy Juhász Tibi ? a családi segítséggel megtett elsõ lépések után, saját erejébõl eljutott a jelenlegi birtokméretig, amihez megteremtette a feldolgozó kapacitást is ? banki hitel nélkül, önállóan. Ám õ még jó bort is készít, nem csak megélni akar, hanem egyre jobb borokat szeretne készíteni. 2001 februárja óta minden energiáját a birtokába fekteti; félretette a puskát, békét kötött a természettel: azóta szõlõt mûvel és bort készít. Egy szenvedélye maradt csupán, ami nem függ össze a borkészítéssel: a motorozás. Õ a bicskei Málé hegy szelíd motorosa.
Készséges vendéglátó ? ez lenne az eredeti szakmája is ?; mindent meg akar mutatni, erényeket és hibákat, korlátokat egyaránt. Nem akar tévedhetetlennek látszani, sõt büszke arra, hogy folyamatosan tanul; amikor elindította a vállalkozását, a szakma alapjait a budafoki borászati technikumban szerezte meg, de azóta is folyamatosan tanul szakirodalomból, kortársaktól, szakemberektõl ? és persze saját hibáiból. Vendégeinek 45-ös fordulatszámon, kicsit szelesen mesél a borairól, a munkájáról. Nem borászati filozófiáról, hanem gyakorlati teendõkrõl: metszésrõl, zöldmunkáról, a szüret idejének a megválasztásáról, fajélesztõkrõl, derítésrõl, szûrési és palackozási technológiákról; arról, amit nap mint nap csinál a gazdaságában, meg arról a technikai problémáról, ami éppen foglalkoztatja. Kétségtelenül van még mit tanulnia ? a kóstolt borok is igazolják ?; nem is tagadja, követ el hibákat, de vállalja, és ezzel borait is hitelesíti.
Sikeres ember, üzletileg mindenképpen, hiszen borai minden évben elkelnek, újabb terület, oltvány, traktor, erjesztõtartály lesz belõlük, hogy egy év múlva még szebb borok készüljenek. Fehérek, reduktívak, üde savúak, illatosak. A kevéske fahordóban érlelt blauburger inkább csak a vevõkör jobb kiszolgálása végett került a szortimentben. Merthogy ortodox elveket vall Etyek-Budáról a tekintetben, hogy alkalmas-e a borvidék vörösborok termelésére. Szerinte nem, és fölösleges is ezzel kísérletezni. A reduktív, gyümölcsös borokkal viszont annál inkább! Juhász Tibi kísérletezik is, a szerencsések pedig idõnként élvezhetik annak gyümölcseit ? azaz a Nyakas Pince minõséget kaphatják olykor féláron (?Sznobok kíméljenek? jeligére).
A pincében jelenleg harmonikus (illat-íz-savak-extrakt kellemes elegye) 2006-os borokat lehet kóstolni. Idén. Merthogy jövõre mi lesz, még nehéz megjósolni. Ez ugyanis Juhász Tibi egyik gyengéje: azt a gyakorlatot még meg kell szereznie, hogy a modern technológiai hátteret bármilyen évjáratnál magabiztosan fel tudja használni.
Juhfark 2006
Somló és a Balaton-felvidék kultikus (ám meglehetõsen savhangsúlyos és egyszerû ízvilágú) fajtájával a meszes talajon nem mûvel csodát. Kissé jellegtelen, de tiszta, kellemes ital. Talán kicsit sok benne a kén. Korrekt, mindennapi ital különösebb erények nélkül, de a maga nemében hibátla. Soha rosszabbat!
Szürkebarát
Még nem kész ? acéltartályból kóstoltam. Ebben is a savak dominálnak, talán még túlságosan is. Fajtajelleges, de egyelõre egysíkúnak tûnik. Egy szürkebarátban azért talán több lenne.
Sauvignon Blanc
Emberes bor, Juhász Tibi kínálatának a jelenlegi csúcsa, amelyben a borvidék jellegzetességei (a terroir), a fajta jellemzõi, az iskolázás és a borász ízlése talál harmóniára. (Megjegyzem, Juhász nem híve a minden ésszerû határon túli terméskorlátozásnak, amiben nyilván szerepet játszanak financiális megfontolások is: azaz valószínûleg tisztában van azzal, hogy a jelenlegi hátterével és ismertségével mennyi bort tud eladni és mennyiért.) Ez a Sauvignon Blanc nem a hatalmas potenciállal hódít, most kell inni. Juhász csupán a rég bevált receptet követte: amikor õsszel a szõlõt megérik, leszüretelik, feldolgozzák, kiérlelik, majd az elkészült bort a következõ bor elkészültéig megisszák, nincs blikfang, nincs bûvészkedés. Malya Ernõ foroghat az ágyában: valaki ellopta tõle az aranycsinálás receptjét.
A bor halványsárga, kicsit zöldes színû, illata intenzíven csalános, bodzás. Savai üdék, íze grépfrútos, gyümölcsös. Lecsengése nem túl hosszú. Könnyed, kellemes élmény. Legnagyobb erénye, hogy nem unalmas. Nem annyira kifinomult, mint a Nyakas Pince Sauvigni Blanc-ja, de egyéniség. Érdemes lesz nyárra bespájzolni belõle.
Irsai Olivér
Szintén száraz, kicsit gejl, pedig a savakkal nincs baj. Jellegzetes illatú, nagyon egyszerû bor. Egyszer érdemes megkóstolni, ám felejthetõ.
Ha valaki csavarzárral palackba zárt formában szeretne hozzájutni Juhász Tibi boraihoz, látogasson el a TintoFinóba. De ha rá tudja szánni az idõt, menjen ki Bicskére, és keresse meg személyesen a borászt (elérhetõségek a neten). Nem fog csalódni.
Rókusfalvi Pál ugyan sokat tesz azért, hogy ismertté tegye az Etyektõl a Velencei-tó északi partjáig lenyúló, 1600 hektáros Etyek-Budai borvidéket, valójában a borszeretõk legfeljebb a nagy pincészetek (Törley, Hungarovin, Nyakas) és egy-két kisebb birtok (Gombai, Hernyák Laci, Etyeki Kúria, Haraszthy Vallejo Pincészet) nevét ismerik. Azt is sokan tudják, hogy a környék talaja, mikroklímája hasonlatos Champagne-éhoz, azaz ideális a pezsgõalapborok készítéséhez, megy hogy a 19. század végén Törley József jóvoltából futott fel itt a szõlõtermelés. Pedig az etyeki rendezvények (tavasszal Pincefesztivál, kora õsszel Kezes-lábos) évrõl évre egyre több embert vonzanak Budapestrõl.
Kétségtelen persze, hogy a borvidéken készített borok minõsége nem egyszer hagy maga után kívánnivalót; ám egyre több korrekten elkészített, reduktív iskolázású bort találunk az egyelõre a nagyközönség elõtt még ismeretlen pincészetekben is. Ha valaki friss savú, gyümölcsös, illatos borokra vágyik ? ? la Malya Ernõ ?, egyre bõségesebb kínálatból választhat szép tételeket sokszor megdöbbentõen kedvezõ áron. Ráadásul Etyek közelsége miatt akár egy hétvégi biciklitúra keretében is körbe lehet látogatni néhány jobb pincét. (Érdemes tájékozódni Kezdõszõlész blogján, ahol szórakoztató beszámolókat olvashatunk Kezdõszõlész alakuló töki törpebirtokáról, és sok hasznos infót, linket találunk a borvidékrõl.)
Bicske ugyan kicsit messzebb van, de Juhász Tiborért érdemes Etyeken túlra is elmenni. Juhász Tibi érdekes személyiség, aki tényleg emberfeletti munkát vitt végbe. Harminckét évébõl mindössze az utolsó hat évét töltötte szõlõmûveléssel és borkészítéssel ? mivelhogy azonban tõsgyökeres bicskei polgár, szüleitõl, nagyszüleitõl eredõen nem volt idegen tõle a szõlõ. A Bicske határában, a formás pincesor szegélyezte 100-as út mellett, a Galagonyás dûlõben áll Juhász Tibi majd' két évszázados, kétszintes, ízléssel felújított pincéje is, amit belül a tulajdonos korábbi vadászéletének trófeái és régi szerszámok díszítenek. A pince a körülötte álló, racionálisan-ügyesen berendezett épületetekkel egy 16 hektáros kis birtok központja. A fõépület hosszú boltíves pincéjében fahordók sorakoznak, bennük némi blauburger érik, de az érdekességek a gazdasági épületek hûthetõ kóracél tartályaiban várják, hogy palackba kerüljenek.Önmagában is elismerést érdemlõ teljesítmény, ahogy Juhász Tibi ? a családi segítséggel megtett elsõ lépések után, saját erejébõl eljutott a jelenlegi birtokméretig, amihez megteremtette a feldolgozó kapacitást is ? banki hitel nélkül, önállóan. Ám õ még jó bort is készít, nem csak megélni akar, hanem egyre jobb borokat szeretne készíteni. 2001 februárja óta minden energiáját a birtokába fekteti; félretette a puskát, békét kötött a természettel: azóta szõlõt mûvel és bort készít. Egy szenvedélye maradt csupán, ami nem függ össze a borkészítéssel: a motorozás. Õ a bicskei Málé hegy szelíd motorosa.
Készséges vendéglátó ? ez lenne az eredeti szakmája is ?; mindent meg akar mutatni, erényeket és hibákat, korlátokat egyaránt. Nem akar tévedhetetlennek látszani, sõt büszke arra, hogy folyamatosan tanul; amikor elindította a vállalkozását, a szakma alapjait a budafoki borászati technikumban szerezte meg, de azóta is folyamatosan tanul szakirodalomból, kortársaktól, szakemberektõl ? és persze saját hibáiból. Vendégeinek 45-ös fordulatszámon, kicsit szelesen mesél a borairól, a munkájáról. Nem borászati filozófiáról, hanem gyakorlati teendõkrõl: metszésrõl, zöldmunkáról, a szüret idejének a megválasztásáról, fajélesztõkrõl, derítésrõl, szûrési és palackozási technológiákról; arról, amit nap mint nap csinál a gazdaságában, meg arról a technikai problémáról, ami éppen foglalkoztatja. Kétségtelenül van még mit tanulnia ? a kóstolt borok is igazolják ?; nem is tagadja, követ el hibákat, de vállalja, és ezzel borait is hitelesíti.
Sikeres ember, üzletileg mindenképpen, hiszen borai minden évben elkelnek, újabb terület, oltvány, traktor, erjesztõtartály lesz belõlük, hogy egy év múlva még szebb borok készüljenek. Fehérek, reduktívak, üde savúak, illatosak. A kevéske fahordóban érlelt blauburger inkább csak a vevõkör jobb kiszolgálása végett került a szortimentben. Merthogy ortodox elveket vall Etyek-Budáról a tekintetben, hogy alkalmas-e a borvidék vörösborok termelésére. Szerinte nem, és fölösleges is ezzel kísérletezni. A reduktív, gyümölcsös borokkal viszont annál inkább! Juhász Tibi kísérletezik is, a szerencsések pedig idõnként élvezhetik annak gyümölcseit ? azaz a Nyakas Pince minõséget kaphatják olykor féláron (?Sznobok kíméljenek? jeligére).
A pincében jelenleg harmonikus (illat-íz-savak-extrakt kellemes elegye) 2006-os borokat lehet kóstolni. Idén. Merthogy jövõre mi lesz, még nehéz megjósolni. Ez ugyanis Juhász Tibi egyik gyengéje: azt a gyakorlatot még meg kell szereznie, hogy a modern technológiai hátteret bármilyen évjáratnál magabiztosan fel tudja használni.
Juhfark 2006
Somló és a Balaton-felvidék kultikus (ám meglehetõsen savhangsúlyos és egyszerû ízvilágú) fajtájával a meszes talajon nem mûvel csodát. Kissé jellegtelen, de tiszta, kellemes ital. Talán kicsit sok benne a kén. Korrekt, mindennapi ital különösebb erények nélkül, de a maga nemében hibátla. Soha rosszabbat!
Szürkebarát
Még nem kész ? acéltartályból kóstoltam. Ebben is a savak dominálnak, talán még túlságosan is. Fajtajelleges, de egyelõre egysíkúnak tûnik. Egy szürkebarátban azért talán több lenne.
Sauvignon Blanc
Emberes bor, Juhász Tibi kínálatának a jelenlegi csúcsa, amelyben a borvidék jellegzetességei (a terroir), a fajta jellemzõi, az iskolázás és a borász ízlése talál harmóniára. (Megjegyzem, Juhász nem híve a minden ésszerû határon túli terméskorlátozásnak, amiben nyilván szerepet játszanak financiális megfontolások is: azaz valószínûleg tisztában van azzal, hogy a jelenlegi hátterével és ismertségével mennyi bort tud eladni és mennyiért.) Ez a Sauvignon Blanc nem a hatalmas potenciállal hódít, most kell inni. Juhász csupán a rég bevált receptet követte: amikor õsszel a szõlõt megérik, leszüretelik, feldolgozzák, kiérlelik, majd az elkészült bort a következõ bor elkészültéig megisszák, nincs blikfang, nincs bûvészkedés. Malya Ernõ foroghat az ágyában: valaki ellopta tõle az aranycsinálás receptjét.
A bor halványsárga, kicsit zöldes színû, illata intenzíven csalános, bodzás. Savai üdék, íze grépfrútos, gyümölcsös. Lecsengése nem túl hosszú. Könnyed, kellemes élmény. Legnagyobb erénye, hogy nem unalmas. Nem annyira kifinomult, mint a Nyakas Pince Sauvigni Blanc-ja, de egyéniség. Érdemes lesz nyárra bespájzolni belõle.
Irsai Olivér
Szintén száraz, kicsit gejl, pedig a savakkal nincs baj. Jellegzetes illatú, nagyon egyszerû bor. Egyszer érdemes megkóstolni, ám felejthetõ.
Ha valaki csavarzárral palackba zárt formában szeretne hozzájutni Juhász Tibi boraihoz, látogasson el a TintoFinóba. De ha rá tudja szánni az idõt, menjen ki Bicskére, és keresse meg személyesen a borászt (elérhetõségek a neten). Nem fog csalódni.