Mitõl lesz jó?
sponsored links
Egyrészt, mitõl lesz jó az étel, másrészt mitõl lesz jó élmény fõzni. Észosztok. Nyugi, nem kell, és sajna sokszor nem is lehet mindent betartani, de törekedni kell rá. Elég pár tippet megfogadni, az már fél siker.
1. Az alapanyagok. Nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha minden friss és jó minõségû, akkor már szinte lehetetlen nagyot hibázni. Cipõt a cipõboltból, húst a hentestõl, zöldséget-gyümölcsöt a piacról. A hipermarketbõl pedig legfeljebb elõrecsomagoltat. Igen, némileg drágább és több utánajárást igényel, de abszolút megéri a fáradtság. Egyébként pedig már jártam úgy tescos csirkecombbal, hogy több nappal a lejárat elõtt undorodva dobtam a kukába, szóval a drágább nem is biztos. A fent említettek esetében mindig törekedj arra, hogy magyar terméket vásárolj, nem csak azért, hogy a gazdaságot támogasd, de gondolj csak bele, mennyire más egy 50 kilométerre, éretten, szépen leszedett alma és egy kontinenseken átszállított, éretlenül leszedett, gázban érlelt vagy még mindig éretlen. Különlegesebb, más országokban hagyományos élelmiszer esetében viszont jobb az onnan behozottat választani. Tragédia például, amit nálunk dijoni mustár néven árulnak, és az ára is többszöröse a hagyományosnak. Szerencsére egy idõben literszámra szállítmányoztam haza Franciaországból az ott teljesen korrekt áron árultat, amibõl elég egy kanálkával tenni a mustáros ételekbe a sima Globus mellé, és mindenki az egekig magasztalja. Szóval ha külföldön jársz, jó ötlet bespájzolni helyi, elálló specialitásokból, ha nem vagy ilyen szerencsés, akkor irány a hiper nemzetközi konyha sora.
Ha mégsem sikerül frisshez hozzájutni, akkor a legjobb választás a mirelit. A hûtõházakat általában közvetlenül a földek mellé telepítik és a zöldséget alig pár órával a leszedést követõen le is fagyasztják. Mivel itt sokkal hidegebb hõfokon való fagyasztásról van szó, mint amit az otthoni hûtõk produkálnak, a vitaminok és ásványi anyagok jó része is megmarad.
Zöldfûszerekbõl is érdemes frisset használni, mostanában ellepték a boltokat a 200 forint körüli áron árult cserepes zöldfûszerek. Pár naponkénti locsolással hetekig elvan különösebb figyelem nélkül, teljesen más, mint a zacskós szárított, és nem utolsó sorban a konyha díszévé válik addig is.
2. Kell egy jó kés. Vagy kettõ. Alapszabály, hogy csak az életlen kés vágja el a kezed, hiszen azzal szerencsétlenkedsz, míg a jó késsel minden simán megy. Kicsit késõn szólok, de kést venni 2004 májusában volt nagyon jó, amikor az EU csatlakozásunkkal együtt életbe lépett a kötelezõ HACCP, utána hetekig-hónapokig lehetett hozzájutni nagyon remek minõségû fanyelû (ezért tiltott) késekhez jóval ár alatt. Jó késért ne az Ikeába menj, hanem kifejezetten késekre szakosodott boltba (Extrával kezdõdik... :) ), válassz egyenes pengéjû, közepes méretû, jól kiegyensúlyozott és jó fogású kést.
3. Egyéb eszközök. Legyen legalább egy igazán jó fazekad, serpenyõd, tepsid és palacsintasütõd. Minden más mellékes. Ezek szerencsére már nem olyan horror árúak, Auchanban lõttem múltkor több kilós gyönyörû palacsinta sütõt, amiben kísérlet gyanánt próbáltam elrontani a palacsintát. Nem sikerült. Tíz másodperc és hat-nyolc perc körüli sütési idõnél is az ehetõség határain belül maradt.
Na, eddig tartott a véresen komoly része, ami kell egy igazán jó vacsihoz. Most jöjjön a kényelem.
4. Még mindig egyéb eszközök. Lehet például fõzöcskézni zöldséghámozó nélkül, de szar. Éveket (na jó, hónapokat) takarít meg az ember életébõl. Jó ha van mindenféle méretû keverõtálból egy, lehetõleg gumis aljjal, hogy ne csúszkáljon, kell habverõ, szószkeverõ, sokkal jobb forgatólapáttal sütni a húst, mint villával szerencsétlenkedve, és így tovább. Ilyen konyhai apróságokhoz már tényleg bagóért hozzá lehet jutni, továbbra is az Ikeában.
5. Gépek. Van ami kell, például botmixer nélkül sosem fõznék krémlevest, és van, ami csak jó, ha van. Mióta van kenyérsütõ gépem, kenyeret még ugyan nem sütöttem, viszont tudok sütni aranygaluskát nettó öt perc munkával. Abból egy perc a hozzávalók gépbe töltése és a dagasztó program elindítása, négy pedig a tészta tepsibe kanalazása.
6. Rend(szer). Én jelenleg egy három négyzetméteres konyhában tevékenykedek, és élvezem. Kéznél van minden, ugyanakkor el is fér minden, soha semmit nem kell keresgélni. Gyanítom egy nagy konyhában ugyanilyen fontos a rend, és ugyanúgy gáz, ha nincs. Az eszközöket tárold ott, ahol a velük való munkafázist végzed, a nyersanyagokat összegumizott zacsi helyett tárold összepasszoló dobozokban, minden fûszer megérdemel egy saját fûszertartót. Még mindig Ikea, de imádom a falra akasztani a dolgaimat.
7. A szakács. Kell kedv, motiváció, bátorság, kísérletezõkedv. Ha folyton csak recepteket követsz pontról pontra és grammra kimérsz mindent, azzal nem alkotsz, csak rabszolgamunkát végezz. Merj játszani a fûszerekkel, ha valami nem szimpatikus, hagyd el (azért az élesztõt ne a kelt tésztából, vagy ilyesmi), ha van egy jónak tûnõ ötleted, próbáld ki. Ha nem sikerül, nem árt ha van egy falánk háziállatod, de ennyi. Nincs (hobbi)szakács, akinek még nem végezte kukában a mûve. Persze ne akkor kezdj extrém konyhai kísérletekbe, ha vacsoravendégeket vársz, de játsz és alkoss nyugodtan.
+1 . A fogyasztó. Kell, hogy megdícsérjék az embert, végülis ez az egész lényege. :)
(Nem, nem kaptam egyik cégtõl sem honoráriumot a posztért. Az Ikea tényleg marha erõs konyhafronton, és hihetetlenül olcsó is, az Extrametálban tuti segítenek jó kést választani, az Auchant sokkal jobban szeretem, mint a Tescot, fõleg ha ritkább dolgokat kell levadászni, piacra pedig a Fehérvári útira járok, de csak mert az van közel.)