Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Majdnem újbor
sponsored links
Szent Gaál Badarka 2006
Kacskaringós utat járt be a szekszárdi Szent Gaál Pincészet,
amíg jelen állapotába jutott. Volt az Aliscavin tulajdonában, majd egy
Belgiumba a szakadt hazánkfia birtokolta, aki a pincészet központjának
helyet adó kastélyt felújíttatta (ízlésrõl ne nyissunk vitát), a
mellette lévõ lóistállót pedig artisztikus érlelõpincévé alakította át.
Végül három vagy négy éve Kovács Tibor (nem összekeverendõ a Hétszõlõ
birtokigazgatójával, aki amúgy is dr. Kovács) vásárolta meg a birtokot
kastélyostól, a városi Garay pincéstõl, patinástól, és azon melegében a
Szent Gaálhoz is csábította Mr. Gradowski Nagy Gábort, Magyarország
talán egyetlen valóban repülõ (mármint szenvedélyes vitorlázórepülõ)
borászát ? aki persze nyughatatlan lélek lévén rövidesen tovaröppent.
A kilencvenes évek közepétõl többször is nekirugaszkodtam, hogy barátságot kötök a Szent Gaál borokkal. A jó szándékomat azonban még a jutányos árak biztosította kedvezõ légkör ellenére sem koronázta maradéktalan siker. Abban az évben, amikor Kovács Tiboré lett a pincészet, amit már Nagy Gábor birtokigazgatott, volt szerencsém közelebbrõl is szemügyre venni a birtokközpontot és a boraikat. A szortiment stílusban illeszkedett a kastélyhoz: meglehetõsen vegyes képet mutatott, ha jól emlékszem, talán egy 98-as Cabernet Franc mutatott valamicskét a lehetõségekbõl, amelyek alapján szebb jövõt jósolhattunk a borászatnak. Látszott a törekvés, kevésbé annak sikere. Persze a technikai problémák akkor nyilvánvalóak voltak, nem is rejtették véka alá: nem tudták megoldani az egykori istállóból kialakított érlelõpince megfelelõ klimatizálást, és a terméskorlátozás is gyermekcipõben járt még akkoriban. Az elszántság azonban nem hiányzott.
Hiába azonban az új tulajdonos új szemlélete, a pincészet valahogy nem
tudta bevenni a hazai borelit fellegvárát, a huszáros rohamok rendre
elhaltak. Legföljebb kétes marketingkísérleteikkel keltettek feltûnést,
kevésbé boraikkal. Emlékezetes eset volt az abszolút csúcsbornak szánt
B verzió ? g500 fantázianevû Cabernet Sauvignonjuk ezer palackjának
piacra dobása (Megszületett a legdrágább listaárú magyar vörösbor),
ami a reklámszövegek szerint elképesztõ hozamkorlátozással (fél kiló
szõlõ tõkénként) termelt szõlõbõl és 25 hónapos barrique hordós
érleléssel készült (most ne menjünk bele annak taglalásába, hogy a
?minél kevesebb marad a tõkén, annál jobb lesz a bor? gondolkodásmódnak
vajon hol van a racionális határa; érdekes lenne errõl megkérdezni
Györgykovács Imrét vagy éppen dr. Kovácsot Tokajban). Érdemes idézni a
bor hátcímkéjét:
Mindennek van egy csúcsa, ahonnan már csak lefelé vezet út, és van, amikor a méret a lényeg. Sõt, néha a nagy test önmagában is érték, fõleg, ha a telt idomok lágy illatokba burkolva sejlenek fel, de vigyázzunk, a lágy felszín alatt félelmetes erõk dolgoznak. . .
Ui. A "B" nem másodikat jelez! Azt jelenti brutál.
Ez tényleg brutál ? sajnos nem feltétlenül a bor, de a szöveg mindenképpen. Az önmarketing azonban tartalom nélkül már nálunk is sikertelen, nem mindog elég ráírni egy palackra valamilyen brutálisan magas árat ? és ennek örüljünk.
Ne legyünk persze igazságtalanok. A Szent Gaál ért el szép sikereket: egy arany és két ezüst Bordeaux-ban, és a legjobb átlagpontszám a Borkalauzban, mint büszkén hirdeti a honlapján. Két éve a 2003-as Passionata fantázianevû Cabernet Francjuk aranyérmet, a szintén 2003-as Cabernet Sauvignon ezüstöt kapott, tavaly pedig a 2004-es Q Cuvée (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc) nyert ezüstöt a Challenge International du Vin-en. Az aranyérem mégis csak aranyérem, különösen ha Bordeux-ban adják. A honi borsajtó azonban nem zengte hangosan a Szent Gaál borok dicsõségét, hacsak fizetett cikkekben nem.
Készítenek
a Szent Gaálnál nem-csúcsborokat is ? jókat jó áron. Szerencsénkre.
Hiszen mindennapi kenyerünk a bor ? hogy egy szép képzavarral éljek.
Itt van például jelen vizsgálatunk tárgya, a 2006-os Badarka, ami egy
jó kiállású kadarka baráti áron (1300 Ft, Cora, SPAR). Megjegyzem,
csomaglása kísértetiesen Balla-dizájn, bár a Badarka csomagolópapírja
alatt van egy szokványos címke is. Megérne egy misét, hogy ki
koppintott kirõl (úgy tudom, bár nem láttam róla papírt, hogy Balla
Géza a borai jellegzetes csomagolását le is védette). Aki ismeri a Wine Princess Kadarkáját,
a Badarka csomagolópapírja mögött nagy bort sejthet, és õ téved is egy
nagyot. Jobban jár, ha vásárlás elõtt elolvassa a bor ajánlását a
csomagoláson.
A névválasztás (Badarka) amúgy jó ötlet: miközben könnyen megjegyezhetõ, a bor üzenetével (de szép kifejezés!) összecsengõ márkanév, felidézi a fajtát is. Azt is érdemes tudni errõl a borról, hogy Szekszárd talán legnagyobb egybefüggõ kadarkaültetvényérõl származik, a Várdombról.
A színe már nem az a nyers, meggylevesen vörös, annál sötétebb árnyalatú, ami jelzi is, ez már nem a klasszikus újbor; a textúrája közepesen sûrû, méltóságteljesen, ám közel sem lomhán mozog a pohárban, szép templomablakokat rajzolva a pohár falára.
Illata egyszerre friss, borsos, összetetten fûszeres, de gyümölcsös is, a frissen szedett és préselt fanyar meggylé illata köszön vissza. A friss illatok mellett azonban már érezhetõ benne valami komolyság, itt-ott a málna is elõbukkan (gyerekkori teher: nem szeretem a málnát). Ropogós, üde savai harmonikusan illeszkednek a a gyümölcsös ízekhez. Nem testes bor, nem nehéz, cserzõanyagai finomak, visszafogottak. Mintha egy alapvetõen borsra alapozott fûszerköltemény aromái izgatnák ízlelõszerveinket. Nagyon kellemes italú, elegáns, de nem ad túl hosszú élményt, hamar elszállnak az ízek-illatok, a vékonyka test gyorsan eltûnik a szájból, ezért gyorsan is fogy, gyakran kell tölteni. Majdnem újbor.
Kacskaringós utat járt be a szekszárdi Szent Gaál Pincészet,
amíg jelen állapotába jutott. Volt az Aliscavin tulajdonában, majd egy
Belgiumba a szakadt hazánkfia birtokolta, aki a pincészet központjának
helyet adó kastélyt felújíttatta (ízlésrõl ne nyissunk vitát), a
mellette lévõ lóistállót pedig artisztikus érlelõpincévé alakította át.
Végül három vagy négy éve Kovács Tibor (nem összekeverendõ a Hétszõlõ
birtokigazgatójával, aki amúgy is dr. Kovács) vásárolta meg a birtokot
kastélyostól, a városi Garay pincéstõl, patinástól, és azon melegében a
Szent Gaálhoz is csábította Mr. Gradowski Nagy Gábort, Magyarország
talán egyetlen valóban repülõ (mármint szenvedélyes vitorlázórepülõ)
borászát ? aki persze nyughatatlan lélek lévén rövidesen tovaröppent.A kilencvenes évek közepétõl többször is nekirugaszkodtam, hogy barátságot kötök a Szent Gaál borokkal. A jó szándékomat azonban még a jutányos árak biztosította kedvezõ légkör ellenére sem koronázta maradéktalan siker. Abban az évben, amikor Kovács Tiboré lett a pincészet, amit már Nagy Gábor birtokigazgatott, volt szerencsém közelebbrõl is szemügyre venni a birtokközpontot és a boraikat. A szortiment stílusban illeszkedett a kastélyhoz: meglehetõsen vegyes képet mutatott, ha jól emlékszem, talán egy 98-as Cabernet Franc mutatott valamicskét a lehetõségekbõl, amelyek alapján szebb jövõt jósolhattunk a borászatnak. Látszott a törekvés, kevésbé annak sikere. Persze a technikai problémák akkor nyilvánvalóak voltak, nem is rejtették véka alá: nem tudták megoldani az egykori istállóból kialakított érlelõpince megfelelõ klimatizálást, és a terméskorlátozás is gyermekcipõben járt még akkoriban. Az elszántság azonban nem hiányzott.
Hiába azonban az új tulajdonos új szemlélete, a pincészet valahogy nem
tudta bevenni a hazai borelit fellegvárát, a huszáros rohamok rendre
elhaltak. Legföljebb kétes marketingkísérleteikkel keltettek feltûnést,
kevésbé boraikkal. Emlékezetes eset volt az abszolút csúcsbornak szánt
B verzió ? g500 fantázianevû Cabernet Sauvignonjuk ezer palackjának
piacra dobása (Megszületett a legdrágább listaárú magyar vörösbor),
ami a reklámszövegek szerint elképesztõ hozamkorlátozással (fél kiló
szõlõ tõkénként) termelt szõlõbõl és 25 hónapos barrique hordós
érleléssel készült (most ne menjünk bele annak taglalásába, hogy a
?minél kevesebb marad a tõkén, annál jobb lesz a bor? gondolkodásmódnak
vajon hol van a racionális határa; érdekes lenne errõl megkérdezni
Györgykovács Imrét vagy éppen dr. Kovácsot Tokajban). Érdemes idézni a
bor hátcímkéjét:Mindennek van egy csúcsa, ahonnan már csak lefelé vezet út, és van, amikor a méret a lényeg. Sõt, néha a nagy test önmagában is érték, fõleg, ha a telt idomok lágy illatokba burkolva sejlenek fel, de vigyázzunk, a lágy felszín alatt félelmetes erõk dolgoznak. . .
Ui. A "B" nem másodikat jelez! Azt jelenti brutál.
Ez tényleg brutál ? sajnos nem feltétlenül a bor, de a szöveg mindenképpen. Az önmarketing azonban tartalom nélkül már nálunk is sikertelen, nem mindog elég ráírni egy palackra valamilyen brutálisan magas árat ? és ennek örüljünk.
Ne legyünk persze igazságtalanok. A Szent Gaál ért el szép sikereket: egy arany és két ezüst Bordeaux-ban, és a legjobb átlagpontszám a Borkalauzban, mint büszkén hirdeti a honlapján. Két éve a 2003-as Passionata fantázianevû Cabernet Francjuk aranyérmet, a szintén 2003-as Cabernet Sauvignon ezüstöt kapott, tavaly pedig a 2004-es Q Cuvée (Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc) nyert ezüstöt a Challenge International du Vin-en. Az aranyérem mégis csak aranyérem, különösen ha Bordeux-ban adják. A honi borsajtó azonban nem zengte hangosan a Szent Gaál borok dicsõségét, hacsak fizetett cikkekben nem.
Készítenek
a Szent Gaálnál nem-csúcsborokat is ? jókat jó áron. Szerencsénkre.
Hiszen mindennapi kenyerünk a bor ? hogy egy szép képzavarral éljek.
Itt van például jelen vizsgálatunk tárgya, a 2006-os Badarka, ami egy
jó kiállású kadarka baráti áron (1300 Ft, Cora, SPAR). Megjegyzem,
csomaglása kísértetiesen Balla-dizájn, bár a Badarka csomagolópapírja
alatt van egy szokványos címke is. Megérne egy misét, hogy ki
koppintott kirõl (úgy tudom, bár nem láttam róla papírt, hogy Balla
Géza a borai jellegzetes csomagolását le is védette). Aki ismeri a Wine Princess Kadarkáját,
a Badarka csomagolópapírja mögött nagy bort sejthet, és õ téved is egy
nagyot. Jobban jár, ha vásárlás elõtt elolvassa a bor ajánlását a
csomagoláson.A névválasztás (Badarka) amúgy jó ötlet: miközben könnyen megjegyezhetõ, a bor üzenetével (de szép kifejezés!) összecsengõ márkanév, felidézi a fajtát is. Azt is érdemes tudni errõl a borról, hogy Szekszárd talán legnagyobb egybefüggõ kadarkaültetvényérõl származik, a Várdombról.
A színe már nem az a nyers, meggylevesen vörös, annál sötétebb árnyalatú, ami jelzi is, ez már nem a klasszikus újbor; a textúrája közepesen sûrû, méltóságteljesen, ám közel sem lomhán mozog a pohárban, szép templomablakokat rajzolva a pohár falára.
Illata egyszerre friss, borsos, összetetten fûszeres, de gyümölcsös is, a frissen szedett és préselt fanyar meggylé illata köszön vissza. A friss illatok mellett azonban már érezhetõ benne valami komolyság, itt-ott a málna is elõbukkan (gyerekkori teher: nem szeretem a málnát). Ropogós, üde savai harmonikusan illeszkednek a a gyümölcsös ízekhez. Nem testes bor, nem nehéz, cserzõanyagai finomak, visszafogottak. Mintha egy alapvetõen borsra alapozott fûszerköltemény aromái izgatnák ízlelõszerveinket. Nagyon kellemes italú, elegáns, de nem ad túl hosszú élményt, hamar elszállnak az ízek-illatok, a vékonyka test gyorsan eltûnik a szájból, ezért gyorsan is fogy, gyakran kell tölteni. Majdnem újbor.