Gere & Weninger RosĂŠ 2006; LĂŠgli 333 2006

Nem szeretem a kĂ­nos helyzeteket. Nem szeretem, ha a kirĂĄly meztelen. Gyerekeim egyik gyakran hallgatott mesĂŠje, A csĂĄszĂĄr Ăşj ruhĂĄja, nem kedvemre valĂł mese. Az igazi kirĂĄly nem leplezĂľdhet le - hibĂĄiban is kirĂĄlyi. Persze ha arra is egzakt vĂĄlaszt akarnĂŠk adni, hogy mitĂľl lesz valakibĂľl kirĂĄly, nehĂŠz feladat elĂŠ ĂĄllĂ­tanĂĄm magamat - inkĂĄbb megfutamodok. De azĂŠrt vegyĂźnk pĂŠldĂĄul egy kirĂĄlyt (Karinthy: ?csonka gĂşlĂĄt?): Fekete BĂŠla bĂĄcsit, a somlĂłi kĂŠzmĂťvesek kĂśrelnĂśkĂŠt (korkirĂĄlyĂĄt?). Ittam mĂĄr tĂľle jĂłt ĂŠs kevĂŠsbĂŠ jĂłt (uram bocsĂĄ': rosszat), de ettĂľl mĂŠgsem vĂĄltozott semmi; hiszen vĂĄllalta minden cseppjĂŠt, nem volt mellette egy prĂŠmium Fekete BĂŠla sorozat, amelyben - dupla vagy tripla ĂĄron - megkaphattam volna a csĂşcsminĂľsĂŠget. Az ilyen kirĂĄly kirĂĄlysĂĄgĂĄt hat Danton ĂŠs tizenkĂŠt Robespierre sem tudnĂĄ megingatni. A pontos okokat csak sejtem: Ăľt ĂŠs a hozzĂĄ hasonlĂłan megszĂĄllott ?borban igazsĂĄgkeresĂľket? (mindjĂĄrt ott van mellette GyĂśrgykovĂĄcs, hogy ne tĂĄvolodjunk el elsĂľ legkedvencebb borvidĂŠkemtĂľl) semmi sem tĂĄntorĂ­thatja el a kutatĂĄstĂłl. RĂśgeszmĂŠik vannak, melyek aztĂĄn sokszor tĂŠvĂştra vezetik Ăľket, de Ăşjra ĂŠs Ăşjra nekirugaszkodnak, hogy kĂśzelebb jussanak valamihez, amirĂľl talĂĄn maguk sem tudjĂĄk, hogy mi is valĂłjĂĄban.

Vannak azonban mĂĄsfĂŠle kirĂĄlyok, olyanok, akik egyszer csak meztelenĂźl rohangĂĄlnak a szemĂźnk elĂľtt, ĂŠs szĂŠlhĂĄmossĂĄgokrĂłl prĂłbĂĄltĂĄk elhitetni, hogy azok valĂłdi ĂŠrtĂŠkek, az udvaroncok pedig hajlongva bĂłkoltak: milyen csodĂĄlatos kelme, milyen finom kidolgozĂĄs, mennyire mesteri a szabĂĄs! Pedig a vak is lĂĄthatta: a kirĂĄly meztelen.

Van két meztelen királyom, aki jelen esetben három: Légli, Gere, Weninger; három borbirodalomból, ami jelen esetben kettõ: Villány és Dél-Balaton. És van két átabotában összehányt, trehány munka - amiket marketinggel kívánnak eladni. Piti. (Persze sokféle kérdést felvet a két kóstolt bor, ami hosszabb kifejtést igényelne).

Gere & Weninger RosĂŠ 2006

A meglehetþsen kevÊssÊ informatív címkÊvel låthatólag a fiatal generåciót kívånjåk megcÊlozni: rettenetesen ízlÊstelen színvilåg (halvånylila vagy inkåbb bugyirózsaszín alap, amit szÊles, levendulalila keret szegÊlyez) - åm ez nem meglepetÊs, hiszen tavaly is ilyen volt. Egyszer NeszmÊlyen halottam egy kis rÜgtÜnzÜtt elþadåst Kamocsay Ákostól arról, hogy mennyi energiåt fektettek a brit fiataloknak szånt boraik címkÊinek megtervezÊsÊbe - akkor, ott, a címkÊket låtva úgy vÊltem, nem hiåba. Itt Ês most úgy vÊlem, a híres-neves magyar-osztråk szerzþpåros talån szintÊn elgondolkodhatott volna a címkÊn egy-kÊt óråcskåt - ennyi idþ elenyÊszþ ahhoz kÊpest, amennyit egy Êvben a szþlþvel foglalkozni kell.

A bor ígéretesen indít: halvány hagymahéj szín, az illata friss, epres, az enyhe szénsavasság olyan diszkrét, hogy valóban csak az illatok feltárását segíti. Eddig hibátlan. Aztán következik az elsõ korty s vele az elsõ meglepetés: a mellbevágóan durva savak minden egyéb ízérzetet elnyomnak. Annyira meglepõ ez a nyers íz az illatok tisztasága és üdesége után, hogy nem akarok hinni a számnak. Újabb próba következik. A második és a harmadik kortyra mintha szelídülnének a savak, de az az alapvetõ érzet nem változik, hogy ebben a borban nagyon elbaltáztak valamit a készítõi. A bor iható, de ízében nyoma sincs annak a harmóniának, amit az illata mutat. Összességében iható, de folyton az motoszkál a fejemben: a címke egyik neve készíti Villány emblematikus borát, a Kopárt, a másik pedig Sopron királya, aki a kékfrankosnak végre rangot tudott adni. Ennyire telnék két ilyen kvalitású borász tehetségébõl, ha összefognak? Vagy talán nincs is összefogás, hanem csak névmarketing? Így vagy úgy, snassz ez mindenképpen.

LĂŠgli 333 2006

Ha valakinél, Légli Ottónál nem kötelezõ gyakorlat az újbor-készítés. Még arra is ügyelt, hogy megteremtse újbora imázsát: minden év 333. napján kerül piacra (palackozzák le?, teszik ki a boltok polcaira?) ezt a küvét, ami ? és itt bárki akár abba is hagyhatja a továbbiak elolvasását - szar. Így röviden.

Az ĂśsszetevĂľk alapjĂĄn minden adott egy friss, kellemesen illatos, kĂśnnyed, nem savhangsĂşlyos borhoz. Irsai OlivĂŠr, Muscat ottonel, Zenit, RizlingszilvĂĄni (MĂźller Thurgau) a nĂŠgy ĂśsszetevĂľ, egy francia ĂŠs egy nĂŠmet eredetĂť, valamint kĂŠt hazai nemesĂ­tĂŠsĂť fajta - mindegyik hĂĄzasĂ­tĂĄsban mutatja a legjobb formĂĄjĂĄt: a Muscat ottonel finom savai jĂłl ellensĂşlyozzĂĄk a mĂĄsik hĂĄrom fajta lĂĄgy, lomha savait. Elvileg.

EnnĂŠl a bornĂĄl is szĂŠpen indult minden: palack kinyitĂĄsa (szĂ­vet melengetĂľ, halk pukkanĂĄs), az elsĂľ korty kitĂśltĂŠse... KristĂĄlytiszta, Ăźde, halvĂĄnysĂĄrga szĂ­n. Illata hibĂĄtlan: ĂŠrvĂŠnyesĂźl a muskotĂĄlyos fajtĂĄk aromĂĄja, behĂ­zelgĂľ, mĂĄr-mĂĄr azt mondanĂĄm, nĂľies ital - de pĂĄrom szerint ilyent nem illik mondani. (Eszembe is jutott: a gyĂźmĂślcsleveken nevelkedett generĂĄciĂłnak miĂŠrt nyĂşjtott frenetikus ĂŠlmĂŠnyt nĂŠhĂĄny ĂŠve az alacsony ĂĄrkategĂłriĂĄjĂş borok kĂśzĂśtt a Hilltop Cserszegi fĂťszerese, amely persze korrekt bor, de annyi izgalom ĂŠs tĂťz van benne, mint egy angol aggszĂťzbe - persze az angol piacra is kĂŠszĂźlt.) SzerencsĂŠre nyomokban sem fedezhetĂľ fel a sok friss borra jellemzĂľ ĂŠlesztĂľ (lĂĄsd lentebb: DĂşzsi FĂźrtike 2006).

A meglepetĂŠs itt is az elsĂľ korttyal ĂŠrkezik. Az illat utĂĄn valamifĂŠle lĂĄgy, behĂ­zelgĂľ, finom Ă­zeket vĂĄrnĂŠk. Az Ă­zben is folytatĂłdik a frissessĂŠg (ĂŠlesztĂľs mellĂŠkĂ­z nĂŠlkĂźl), de itt is minden vĂĄrakozĂĄsomat keresztbe verik a rettenetesen savasak - ĂłriĂĄsi a kontraszt az illat ĂŠdessĂŠge ĂŠs az Ă­z savassĂĄga kĂśzĂśtt. Ugyanakkor van a borban valami ragadĂłs gejl mellĂŠkĂ­z, ami hosszasan ott is ragad a szĂĄmban, mintha valamilyen mestersĂŠges aromĂĄval Ă­zesĂ­tett szirupot nyalogatnĂŠk. Ez a bor lecsengĂŠse: hosszĂş ĂŠs kellemetlen.

Nem a legsikerĂźltebb produktum. De a 2007. ĂŠv 333. napjĂĄn ismĂŠt prĂłbĂĄlkozom.

Folytatás a blogon ... borboy.freeblog.hu/archives/2006/12/1...