Kþleves vendÊglþ
Bp. VII. Kazincy u. 35. / Dob u. 26. (sarok)  

Mindenki ismeri ugyebár a népmesét, ahol a  vándorlegény, a katona vagy akár Mátyás király a falvakat járva csupa irigy gazdára talál, akik semmivel sem kínálják meg a szegény embert, mondván: üres a kamra, kénytelen hát maga fõzni a háznál a levest, mivel mása sincs, csak egy köve, hát abból. Na de mennyivel jobb a leves, ha egy kis sót és zsírt is tesznek bele, hát még ha zöldséget és kolbászt is, ha akad a háznál! Na ugye! Így aztán a kõlevessel a vándor is jóllakik, a háziak is megnyalhatják mind a tíz ujjukat, s ha jó kedve van a mesemondónak, még a követ is megvehetik, hogy legyen mibõl fõzni a következõt. Aki még nem ismeri, nézze meg itt Szabó Gyula hangján <nosztalgiasóhaj>, aki meg (már) igen, az tudja, hogy miért jár a névválasztásért máris egy piros pont.

Szóval, egy kellemes szombat délelõtti edzés, majd az azt követõ wellness program után már nagyon vágytunk némi harapnivalóra, s mikor Bee javasolta Kõlevest, nem extra, de jó alapon, nekünk a legkevésbé sem volt ellenünkre az ötlet. A múltkori írásában szereplõ 'egyszerû, de hangulatos' jelzõvel teljesen egyetértek, a fából készült székek és asztalok barátságosak, bár kicsit furcsa, hogy se terítõ, se alátét, valahogy egy étteremben ezt úgy várná az ember. Érkeztünkkor a nagyon kedves pincérlány gyorsan letörölte az asztalt (hm, ezt nem az elõzõ vendégek távozásakor kellett volna?), és kiosztotta a kétoldalas 'februári étlap' névre hallgató fektetett A/4-es méretû papírlapokat, amelynek egyik oldaláról magyarul, a másikról angolul tájékozódhattunk az aktuális ételkínálatról. A magam részérõl nem találok semmi kivetnivalót abban, hogy nincs százoldalas felsorolás, ennyi is tökéletesen megfelelt, és kifejezetten jónak találom, hogy idõnként megújul a választék, hogy ha már nincs felesleges bõség, legalább ne mindig ugyanaz legyen. És ezt a (kicsit lassúcska, és a hely szellemének megfelelõen házias) honlapjukon korrektül fel is tüntetik: ételeink pontos kínálata csak a helyszínen látható, idény szerint változik. Amit viszont nem értek, hogy rendelés után a pincérlány miért vitte el a logikusan alátétnek használható segédeszközt. B. szerint biztos azért, mert félt, hogy leesszük. Esetleg ellopjuk. :)

Sajnos, gyßmÜlcsleves nem volt, most pont arra vågytam volna, de Bee vålasztott egy erþlevest tojåssal (670.-), azzal meg volt elÊgedve, Ês B. sem panaszkodott a maceszgombócos levesre zÜldsÊgekkel (a tånyÊrnyi 670 forint, a csÊsze åråra nem emlÊkszem), bår, mire odanÊztem, egy halom (húsról szårmazó) zsírdarabkåt låttam csak a leves helyÊn, meglehet, azokról szívesen lemondott volna.

A fþÊtelek kÜzt erþsen ingadoztam, de mivel Bee nagyon dicsÊrte a gyÜmbÊres-mÊzes-muståros csirkemellet (1780.-), úgy dÜntÜttem, legyen az, s kÜretnek sßtþben sßlt tejszínes burgonyåt kÊrtem hozzå (tån 550 Ft?). Kóki ugyanezt vålasztotta, csak þ ÜrÜk kedvencÊvel: krumplipßrÊvel. A díszítÊs rendkívßli szerÊnysÊge (Êrtsd: szó Ês szåm szerint nulla) csak azÊrt nem lepett meg, mert Bee mår beharangozta a dolgot elþre, åm azt kell mondjam, ezt sem Êreztem túl nagy negatívumnak, ez a hely ilyen, egyszerÝ, korrekt, viszonylag olcsó. Hogy úgy mondjam, stílusban maradtak. A hús viszont tÊnyleg nagyon finom volt, azt nem mondanåm, hogy kßlÜnÜsebben nagy adag, egy fÊl csirkemell nÊmi szószban, de megfelelþen puhån Ês ízesen, mellette a kÜret mennyisÊge pont a húsadaghoz illett. A tejszínes krumpli jó vålasztås volt, Kóki szerint a krumplipßrÊ is, ami tÊnyleg valódi krumpliból kÊszßlt, nem porból, bår az Ên kekec vÊlemÊnyem az, hogy nem årtott volna ezt nem hatalmas krumplidarabokkal igazolni. :)

Bee narancsos kacsamellett kĂŠrt, arrĂłl azt mondta, egĂŠsz jĂł, a mĂşltkor a ZilĂĄban ĂŠn is ezt mondtam a kacsĂĄra, hogy ahhoz kĂŠpest, hogy kacsa, egĂŠsz elviselhetĂľ mĂŠrtĂŠkben rĂĄgĂłs. :) A naranccsal kĂźlĂśnĂśsebben nem erĂľltettĂŠk meg magukat, szĂŠpen a hĂşs mellĂŠ voltak halmozva a negyed gyĂźmĂślcsdarabok, azt nem tudom, milyen volt, gondolom, mint egy narancs. :) B. hagymĂĄs rostĂŠlyosa a hĂşsz deka hagymakarikĂĄval elnyerte az ebĂŠd legmutatĂłsabb darabja cĂ­met, bĂĄr a hagyma szerinte elbĂ­rt volna mĂŠg nĂŠmi sĂźtĂŠst, sok panasz nem ĂŠrkezett rĂĄ.

Az egyetlen, ami nem tetszett, az az volt, hogy mikor Kókusz a fõfogás kiérkeztekor kért még egy uborkasalátát, a lelkes bólogatást úgy húsz perc szünet követte, ekkor jelent csak meg a lányka, hogy bocs, de uborkasaláta nincs, azért nem hozott. Ez oké, de nem lehetett volna ezt rögtön elárulni, mielõtt még az ebéd kihûl vagy elfogy (szerencsére az utóbbi)? Na jó, mindenki tévedhet egyszer, amúgy tényleg kedves volt a kiszolgálás, egye fenyõ, ezt megbocsájtottuk. Én legalábbis könnyebben, mivel nem az én salátám volt. :)

Mi volt mĂŠg? B ĂŠrtĂŠkelte, hogy van csapolt Pilsner, ĂŠn ĂŠrtĂŠkeltem, hogy van szĂłdavĂ­z (bĂĄr mĂŠg jobban ĂŠrtĂŠkeltem volna, ha citromkarikĂĄt is adnak hozzĂĄ), KĂłki pedig, hogy van Ă­zesĂ­tett Dilmah tea. BĂŠkebeli macimĂŠzzel.

És lehetett kártyával fizetni, sõt, a megosztva kp/kártya sem jelentett gondot, köszönjük.

A desszertet (palacsinta) most kihagytuk, a kĂĄvĂŠval egyĂźtt (elĂľzĂľ tapasztalatok szerint nem olyan jĂł), mert a Coffeheavenre gyĂşrtunk, de az mĂĄr a kĂśvetkezĂľ bejegyzĂŠs tĂŠmĂĄja. :)

Összességében azt mondanám, ez a hely nem a gasztronómia csúcsa, de ár-érték arányban tökéletes, egy laza ebédre abszolút megfelelõ, legközelebb kipróbálom a sóletet.

Étel:
KiszolgĂĄlĂĄs:
KĂśrnyezet:
Árak:

Folytatás a blogon ... fortaqua.freeblog.hu/archives/2009/02...