Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kínai gyömbéres pacalt fõzök,
sponsored links
úgyhogy azok, akik ebbõl a szóösszetételbõl vagy a pacalt, vagy a gyömbérest nem szeretik azok inkább olvassanak helyettem vajszínût. (azok is, akik mindkét összetevõt utálják, azok meg pláne, akik valami jót akarnak olvasni.)
Szóval pacal
Utazásaim során az olaszoknál és a kínaiaknál találkoztam ezzel a (valamikor) kifejezetten szegény emberek által fogyasztott, (valamikor) olcsó étellel.
Az olaszoknál kétféle elkészítési módhoz volt szerencsém; az egyik esetben simán, émi sós-ecetes vízben megfõzve ették a tenyérnyi széles darabokra szelt frottírokat. Ezt még én sem bírtam megenni, pláne mivel az olasz konyhát kifejezetten a sokféle zöldfûszer és a sûrû szószok miatt érdemes szeretni. A másik módszernél a mi pörköltünkéhez hasonló keskeny csíkokra szeletelték a pacalt (az is a neve, trippa, azaz csík) és felkockázott krumplival, karikázott sárgarépával és zöldborsóval összekeverve fõzték meg, paradicsomszósszal és oregánóval ízesítették. Ez elég ehetõs volt, étteremben mondjuk nem rendelném, de a menzán 2-3 hetente meg lehetett enni.
De nem olasz pacalt akarok fõzni, hanem kínait.
Ezzel viszont vendéglõben találkoztam elõször, hol máshol, mint Sydneyben. Én majdnem minden egzotikumot ott kóstoltam elõször. Véletlenül történt, menüt kértünk és abban volt egy kis tálkányi, piros szószban úszó pacal.
Magyar ízlésnek roppant érdekes, egyrészt, mert a gyömbér miatt édeskés-csípõs, másrészt, mert hidegen tálalják.
Azóta már itthon is találkoztam vele egy étteremben, azóta néha, egy-két évente az eszembe jut és megfõzöm.
Pont mivel hideg, nem igazán fõ fogásnak való, inkább elõételnek, vagy iszogatás közben, csipegetni. Nagyon csípõs, fokhagymás is, szóval inni lehet rá bõven. Színházba menés és szerelmeskedés elõtt persze nem javaslom - bár, ez utóbbihoz lehet még jó is, a gyömbér ugyebár afrodiziákumnak számít - már persze ha a jótékony hatását a fokhagyma le nem rontja :-(
Fél kiló csíkozott pacalt enyhén sós-ecetes vízben, kuktában puhára fõzök. Nagyon puhára!! Közben egy kis darab gyömbért és három gerezd fokhagymát megtisztítok és finomra reszelek. A gyömbéres-fohagymás péphez adok egy teáskanálnyi csiliport vagy egy-két apróra, de tényleg nagon apróra vágott macskapöcspaprikát. (Nem, erõs pista nem jó, ne is tessenek próbálkozni, az ehhez az ételhez túl sós!) Egy szép, nagy, érett paradicsom belsejét kikaparom és a húsát apróra vágom, ez is megy a fûszerekbe. Két kanál finom olívaolaj és ugyanannyi balzsamecet hozzáadásával öntetet keverek az igen csípõs és szagos fûszerkeverékbõl. Amikor a pacal megfõtt, levébõl leszûröm, hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem és ráborítom a fûszeres masszát. Jól átkeverem, kicsit még hûl, mégegyszer átkeverem, lefedem és mehet be a hûtõbe, legalább egy fél napra.
Csak erõs gyomrúaknak ajánlom. Utólag lehet még némi balzsamecettel ízesíteni.
Szóval pacal
Utazásaim során az olaszoknál és a kínaiaknál találkoztam ezzel a (valamikor) kifejezetten szegény emberek által fogyasztott, (valamikor) olcsó étellel.
Az olaszoknál kétféle elkészítési módhoz volt szerencsém; az egyik esetben simán, émi sós-ecetes vízben megfõzve ették a tenyérnyi széles darabokra szelt frottírokat. Ezt még én sem bírtam megenni, pláne mivel az olasz konyhát kifejezetten a sokféle zöldfûszer és a sûrû szószok miatt érdemes szeretni. A másik módszernél a mi pörköltünkéhez hasonló keskeny csíkokra szeletelték a pacalt (az is a neve, trippa, azaz csík) és felkockázott krumplival, karikázott sárgarépával és zöldborsóval összekeverve fõzték meg, paradicsomszósszal és oregánóval ízesítették. Ez elég ehetõs volt, étteremben mondjuk nem rendelném, de a menzán 2-3 hetente meg lehetett enni.
De nem olasz pacalt akarok fõzni, hanem kínait.
Ezzel viszont vendéglõben találkoztam elõször, hol máshol, mint Sydneyben. Én majdnem minden egzotikumot ott kóstoltam elõször. Véletlenül történt, menüt kértünk és abban volt egy kis tálkányi, piros szószban úszó pacal.
Magyar ízlésnek roppant érdekes, egyrészt, mert a gyömbér miatt édeskés-csípõs, másrészt, mert hidegen tálalják.
Azóta már itthon is találkoztam vele egy étteremben, azóta néha, egy-két évente az eszembe jut és megfõzöm.
Pont mivel hideg, nem igazán fõ fogásnak való, inkább elõételnek, vagy iszogatás közben, csipegetni. Nagyon csípõs, fokhagymás is, szóval inni lehet rá bõven. Színházba menés és szerelmeskedés elõtt persze nem javaslom - bár, ez utóbbihoz lehet még jó is, a gyömbér ugyebár afrodiziákumnak számít - már persze ha a jótékony hatását a fokhagyma le nem rontja :-(
Fél kiló csíkozott pacalt enyhén sós-ecetes vízben, kuktában puhára fõzök. Nagyon puhára!! Közben egy kis darab gyömbért és három gerezd fokhagymát megtisztítok és finomra reszelek. A gyömbéres-fohagymás péphez adok egy teáskanálnyi csiliport vagy egy-két apróra, de tényleg nagon apróra vágott macskapöcspaprikát. (Nem, erõs pista nem jó, ne is tessenek próbálkozni, az ehhez az ételhez túl sós!) Egy szép, nagy, érett paradicsom belsejét kikaparom és a húsát apróra vágom, ez is megy a fûszerekbe. Két kanál finom olívaolaj és ugyanannyi balzsamecet hozzáadásával öntetet keverek az igen csípõs és szagos fûszerkeverékbõl. Amikor a pacal megfõtt, levébõl leszûröm, hideg vízzel leöblítem, lecsöpögtetem és ráborítom a fûszeres masszát. Jól átkeverem, kicsit még hûl, mégegyszer átkeverem, lefedem és mehet be a hûtõbe, legalább egy fél napra.
Csak erõs gyomrúaknak ajánlom. Utólag lehet még némi balzsamecettel ízesíteni.