Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kreatív blogdíjat kaptam...
sponsored links
...Beától.
Bevallom, nagyon meglepõdtem. Nem voltak ilyen nagyratörõ vágyaim, de jól esik az elismerés; fõleg Beától. Miért? Mert mióta elõször jártam nála olvasgatni, rendszeresen visszatérek. Megérintenek az írásai, gondolkodásra késztetnek. Még akkor is, mikor félelmeirõl, rosszabb pillanatairól mesél, nyugalom sugárzik soraiból, egyensúly és összhang. Akarva-akaratlam is összehasonlítom gondolatait betegségérõl és a gyógyulásról a sajátjaimmal és Baptistéival is. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen ugyanazt az ösvényt járjuk, csak másképp fogalmazzuk meg. Mondhatnám azt is, hogy míg nem olvastam blogját, nem fogalmazódott meg bennem ez semmilyen formában és most sem biztos, hogy szavakba tudnám önteni, de az érzés azt hiszem ugyanaz. Ha az ember képes arra, hogy megtalálja saját nyugalmát, hogy békesség legyen a lelképen, hogy az Élettel egyensúlyban legyen, ne az legyen fontos, ami nincs, hanem ami van és ami még lehet, akkor mindenre képes, de az legalábbis biztos, hogy boldogan él.
Hogy mennyire vagyok kreatív, azt nem tudom. Sokmindent készítek kétkezi munkával, szeretek pepecselni. Erre mostanában nemigen jut idõm, vagyis nem szakítok rá. Blogom célja egész egyszerûen a segítség nyújtás. Szerettem volna tapasztalataimat megosztani bárkivel, akinek szüksége lehet rá és aki érdekõdõ, nyitott az új dolgok iránt. Szeretném, ha Seignalet-t megismernék itthon is. Bár hozzá kell tennem, nem tartom csodaszernek. Az embernek mindenekelõtt hinnie kell önmagában, ott kell keresnie a gyógyulást.
Na, de térjünk is vissza erre a blogdíjra.
A díjat tovább kell adni és a szabályok a következõk:
1. meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte,
2. a logót ki kell tenni a blogomba,
3. be kell linkelni azt akitõl kaptam,
4. írni kell magamról 7 dolgot,
5. tovább kell adni a kitüntetést 7 blogtársamnak,
6. be kell linkelnem õket,
7. megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Magamról:
1. Nem szeretek magamról beszélni: azt hiszem ez az egyik oka, hogy eddig nem írtam meg ezt a cikket.
2. A legnagyobb kincsem, hogy szeretek és szeretve vagyok.
3. A "szakmámat" is szeretem, pedig mikor nekiindultam az egyetemnek még nem tudtam hova tartok. Abban az egyben voltam biztos, hogy nyelvekkel, kultúrákkal kell foglalkoznom. Mostmár azt is tudom, hogy a legnagyobb öröm, ha ezt más is megtanulhatja tõlem.
4. Szeretem, ha a két kezem magától alkot, gondolkodás és koncepció nélkül.
5. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tanulhattam rajzot és zenét.
6. Szeretek fõzni, de azt hiszem ezt már sejtitek és utazni.
7. Jó lenne, ha kevésbé lennék türelmetlen és ha több önbizalmam lenne.
Kinek adom tovább?
Na ez az a rész, amin sokat agyaltam és nem biztos, hogy lesz itt 7 név. Nem azért, mert nem lenn ennyi erre díjra érdemes, blog, hanem mert nem vagyok egy nagy navigáló és még nem találkozam ennyi olyannal, akinek tényleg szívbõl tudnám adni.
1. Szeretném Beának visszaadni. Lehet ilyet? A már fentebb említett okokból, elõszõr rá gondoltam.
2. Aztán Siccikének is nagy örömmel továbbítom. A Vegagyerek volt az elsõ blog, amire föliratkoztam rendszeres olvasónak és ha meglátogatjátok, szerintem tudni fogjátok, hogy miért.
3. Gitta nagy felfedezés volt számomra. Még nézni is öröm színes kompozícióit.
4. Zsének, akire most akadtam rá.
5. Trinitynek, mert nagyon tetszenek a fotói, fõleg annak színei.
6. Adnám még Virginie-nek, csak akkor le kéne fordítanom az egészet franciára.
7. No és ha tudnék spanyolul normálisan és nem olasztudásomból kellene kitalálnom a receptjeit, akkor adnám a Dieta Seignalet blogon szereplõ receptek gazdájának.
Bevallom, nagyon meglepõdtem. Nem voltak ilyen nagyratörõ vágyaim, de jól esik az elismerés; fõleg Beától. Miért? Mert mióta elõször jártam nála olvasgatni, rendszeresen visszatérek. Megérintenek az írásai, gondolkodásra késztetnek. Még akkor is, mikor félelmeirõl, rosszabb pillanatairól mesél, nyugalom sugárzik soraiból, egyensúly és összhang. Akarva-akaratlam is összehasonlítom gondolatait betegségérõl és a gyógyulásról a sajátjaimmal és Baptistéival is. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen ugyanazt az ösvényt járjuk, csak másképp fogalmazzuk meg. Mondhatnám azt is, hogy míg nem olvastam blogját, nem fogalmazódott meg bennem ez semmilyen formában és most sem biztos, hogy szavakba tudnám önteni, de az érzés azt hiszem ugyanaz. Ha az ember képes arra, hogy megtalálja saját nyugalmát, hogy békesség legyen a lelképen, hogy az Élettel egyensúlyban legyen, ne az legyen fontos, ami nincs, hanem ami van és ami még lehet, akkor mindenre képes, de az legalábbis biztos, hogy boldogan él.Hogy mennyire vagyok kreatív, azt nem tudom. Sokmindent készítek kétkezi munkával, szeretek pepecselni. Erre mostanában nemigen jut idõm, vagyis nem szakítok rá. Blogom célja egész egyszerûen a segítség nyújtás. Szerettem volna tapasztalataimat megosztani bárkivel, akinek szüksége lehet rá és aki érdekõdõ, nyitott az új dolgok iránt. Szeretném, ha Seignalet-t megismernék itthon is. Bár hozzá kell tennem, nem tartom csodaszernek. Az embernek mindenekelõtt hinnie kell önmagában, ott kell keresnie a gyógyulást.
Na, de térjünk is vissza erre a blogdíjra.
A díjat tovább kell adni és a szabályok a következõk:
1. meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte,
2. a logót ki kell tenni a blogomba,
3. be kell linkelni azt akitõl kaptam,
4. írni kell magamról 7 dolgot,
5. tovább kell adni a kitüntetést 7 blogtársamnak,
6. be kell linkelnem õket,
7. megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Magamról:
1. Nem szeretek magamról beszélni: azt hiszem ez az egyik oka, hogy eddig nem írtam meg ezt a cikket.
2. A legnagyobb kincsem, hogy szeretek és szeretve vagyok.
3. A "szakmámat" is szeretem, pedig mikor nekiindultam az egyetemnek még nem tudtam hova tartok. Abban az egyben voltam biztos, hogy nyelvekkel, kultúrákkal kell foglalkoznom. Mostmár azt is tudom, hogy a legnagyobb öröm, ha ezt más is megtanulhatja tõlem.
4. Szeretem, ha a két kezem magától alkot, gondolkodás és koncepció nélkül.
5. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tanulhattam rajzot és zenét.
6. Szeretek fõzni, de azt hiszem ezt már sejtitek és utazni.
7. Jó lenne, ha kevésbé lennék türelmetlen és ha több önbizalmam lenne.
Kinek adom tovább?
Na ez az a rész, amin sokat agyaltam és nem biztos, hogy lesz itt 7 név. Nem azért, mert nem lenn ennyi erre díjra érdemes, blog, hanem mert nem vagyok egy nagy navigáló és még nem találkozam ennyi olyannal, akinek tényleg szívbõl tudnám adni.
1. Szeretném Beának visszaadni. Lehet ilyet? A már fentebb említett okokból, elõszõr rá gondoltam.
2. Aztán Siccikének is nagy örömmel továbbítom. A Vegagyerek volt az elsõ blog, amire föliratkoztam rendszeres olvasónak és ha meglátogatjátok, szerintem tudni fogjátok, hogy miért.
3. Gitta nagy felfedezés volt számomra. Még nézni is öröm színes kompozícióit.
4. Zsének, akire most akadtam rá.
5. Trinitynek, mert nagyon tetszenek a fotói, fõleg annak színei.
6. Adnám még Virginie-nek, csak akkor le kéne fordítanom az egészet franciára.
7. No és ha tudnék spanyolul normálisan és nem olasztudásomból kellene kitalálnom a receptjeit, akkor adnám a Dieta Seignalet blogon szereplõ receptek gazdájának.