Kooperáció-avagy az erdei gyümölcsös joghurttorta esete
sponsored links
Mire is jó a kooperáció? Az együttmûködés a legjobb módja annak, hogy hiányosságaid orvosold?. Mert?Nem mintha nem lennék sok mindenben hihetetlenül ügyes? például senki sem tud gyorsabban és tartósabban dalszövegeket, filmjeleneteket, hülye idézeteket és adatokat megjegyezni, majd az alkalmas pillanatban szellemesen elõrukkolni vele.
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik? Sõt?Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés?.ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak?most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelõtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetõsen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?
+Kevés emberben van meg a cinizmusnak olyan tökéletes aránya, mint bennem, ami zseniális öniróniámban és önönmagam humoros ostorozásában is megjelenik? Sõt?Van még egy-két tehetségem, ha tehetségnek számít fantasztikus empátiám, listák megtanulási képességem, számok megjegyzése, spontán sírás, mindenekfeletti érzékenység, koktélkitalálás, lelkesedés?.ilyenek (see the irony?)
De vannak dolgok, amikben kifejezetten nagy hiányosságaim vannak?most nem írnék le egy számos pontot tartalmazó listát, részben mert nincs annyira szuper hangulatom, részben mert lusta is vagyok, de megnevezném mindenekelõtt a fényképezést. (Ami egy gasztroblognál egyre inkább kezdek rájönni, meglehetõsen fontos.)
Félreértés ne essék, imádok fényképeket csinálni, halál lelkesen kattogtatok, de nem nevezném jó teljesítménynek, hogy a 100000 készített kép közül mondjuk úgy 10 jó.
Hogyan orvosolható ez a probléma?
1. Az egyik megoldás az lenne, ha valahogy holnap úgy ébrednék fel, hogy hirtelen megáldottak volna a fotózás képességével. Ez nem igazán tûnik valószínûnek.
2. A másik lehetõség beiratkozni egy fotós tanfolyamra, hátha a szorgalom ebben az esetben is beválna, és kitartó munkával megjelenne bennem a tehetség szikrája. Ez idõigényes és drága?és mint az elõbb is utaltam rá elég lusta vagyok.
3. A C válasz pedig keresni valakit aki ügyesebb nálad, majd megvalósítani egy kooperációt.
Ez történt.
És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem elsõ szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk?és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány?itt a felhasznált irodalom)
És mi volt a kooperáció lényege: én elkészítettem életem elsõ szénhidrátszegény süteményemet (ami egyébként elnyerte tetszésemet), Tibi (akivel egyébként valamikor valamit kandírozni fogunk?és más képei is vannak itt! ) pedig csinált róla képeket. Amik jobbak lettek mintha én csináltam volna. És íme a végeredmény.
Szerintem win-win (win -ala Office) a szituáció.
(ja, a recept nem saját találmány?itt a felhasznált irodalom)
Hozzávalók:
700 gr joghurt
3 evõkanál édesítõ (legközelebb többet rakok bele)
1 doboz mélyhûtött erdei gyümölcs
1 zacskó zselatin,
1 dl tejszínbõl hab
A joghurtot, az édesítõt és a zselatint egy lábosban összekevertem, és felmelegítettem, de nem forraltam. A kiengedett gyümölcs levét hozzáöntöttem, amitõl szép babás színe lett. Amikor kicsit kihûlt hozzáadtam a tejszínhabot és a gyümölcsöt. Én quiche formában szilárdítottam egész éjjel, de biztos lehetne legközelebb mindenféle vicces alakzatban is.