Kezdõ horgász és az Õ szerencséje

2009-06-29

sponsored links




























Aki egy délután alatt megtanulja megakasztani, fárasztani, kiemelni a zsákmányt azaz megfogni a saját halát, estére úgy érezheti nagy dolgot cselekedett. A törzsfejlõdésben eljutott a boltban válogató passzívból a természetben zsákmányoló aktív emberré. El vagy vissza. Vissza el. Szeretem ezt az érzést. Egyszer még vadászni is fogok, fajdra, nyúlra, nagyvadra. Nincsenek illúzióim. Csúcsragadozó vagyok. Ebbõl a szempontból nem találok sok különbséget brojler csirke, Yorkshire sertés, vagy vaddisznó között. Ha csak nem az, hogy utóbbiért jóval korábban kell kelni.


Persze sokan nem szeretnek szembesülni az állat halálával. Fejbecsapni a halat, elvágni egy szárnyas torkát olyan barbár dolog.- Tegye meg más, én meg majd fizetek a kasszánál azért, hogy nem emlékeztet erre senki.


Két nappal azután, hogy kifogtam elsõ pontyaim, az egyik hiperben vásároltam este 10 után. Ilyenkor más nincsenek a halaspultban eladók. Két megtermett ponty csapkodott a csúszós fehér csempén. Haláltusa volt ez a javából, egy olyan közegben ahol esélyük sincs túlélni. Sokkolt a látványuk. Nagy nehezen marokra fogtam õket és visszadobtam a tartályba. Késõbb amikor ismét arra jártam ugyanazt a csapkodást hallottam. Újabb haláltusa és ki tudja reggelig még hány.Majd lapát és szemét. Megfoganni, nõni, gyarapodni, túlélni, azért, hogy aztán vágósúlyba érve több órányi hiábavaló vergõdés után egy ipari szemetesben végezze?





Receptírásra most nem telik, legyen elég annyi, hogy a ponty is a süllõ is friss volt, fáradságos, és páratlanul finom.
A kifilézett pontyot elõbb olajos zöldfûszeres citromlében marináltam, majd egy elõre elkészített zöldségágyon sütöttem meg. A süllõ bendõjét citrommal, snidlinggel tömtem tele, és fóliába tekerve ezekkel pároltam készre.

Folytats a blogon ... cselikatessz.blogspot.com/2009/06/aki...

sponsored links

Keres?s