Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kesudiós szójababcsíra chiliolajjal (Tauge goreng)
sponsored links
Néha hétvégenként elmegyünk az egyik ázsiai élelmiszerpiacra és jól feltankoljuk a lepukkant készleteinket. Ilyenkor sok a friss áru, a szállítmány péntek reggel érkezik, és annyit rendelnek, hogy még a tömegnek is kitartson szombat délutánig. Így általában mi is két kosárral távozunk, az egyik tele van az elfekvõ kókusztejjel, rizzsel, üvegtésztával és különbözõ pasztákkal, a másikat meg mindig sikerül friss zöldséggel telepakolni, amit hétvégén meg is fõzök.
A boltot és a mellette lévõ kis kifõzdét egy népes vietnámi család üzemelteti, ami mindig olyan érzést kelt, mintha egy nagyváros Little India-jába csöppentünk volna. (Little Vietnamot még nem láttam, csak azért.) Ez a piciny hely voltaképp az is.
Hihetetlen, hogy fittyet hányva a körülöttük lévõ gazdasági környezetre ez a család fillérekért árulja a portékát. Így szokták meg, hogy sok kis haszonból gyûlik majd a megélhetnivaló, nem kell mindjárt milliomosként kezdeni, mint sok hazai sorstársuknak. Hiába kerestem, az omladozó vityilló mögött nem parkol hatszázas mercédesz, és biztos vagyok benne, hogy biciklivel járják a várost is ? akárcsak az elõdeik otthon, Vietnámban. Ezzel szemben a minõségen semmi kivetnivaló sincs, soha.
A szokásos koriander, citromfû, temérdek zöldcitrom, kókuszdió és fûszeres listán túlmenõen friss okrát és papayát is kaptunk, és hazakísért bennünket egy nagy zacskónyi friss szójababcsíra is: sose tudom, mire szánja, de a férjem nagyon szereti, ezért hiába próbálom a konkrét vacsora felé irányítani (amiben általában nincs szójababcsíra), ha kell, ha nem, kénytelenek vagyunk néhány marékkal venni. (Aztán megtörtént, hogy amikor nem néz oda, vissza szoktam önteni belõle...)
Nem csak a vásárlás miatt járunk ide ? bár kétségtelen, hogy ez mindig egy klassz élmény -, a mellette lévõ, szintén a család által üzemeltetetett kisvendéglõ-szerûben ilyenkor meg is ebédelünk. Szombat délben zsong az egész ház: a környékbeli ázsiai családok is gyerekestõl itt ebédelnek, szinte moccani sem lehet, pedig hatalmas, össznépi asztalokat tolnak össze, sõt jó idõ esetén még az udvar is megtelik. Öröm nézni, hogy már a kétévesek is milyen ügyesen hadonásznak a pálcikákkal és a szülõktõl ellesett, célzott mozdulatokkal gyömöszölik a szájukba, ha véletlenül valami horogra akad...
A választék bõséges, finom és olcsó is. Fogalmam sincs, hogy Ázsián kívül hol lehet még pár euróért egy liternyi levest enni, amiben egy komplett, kívülrõl finoman ropogósra sült kacsamell fekszik a telistele pakolt zöldségek hátán. Ugyanis nagyjából két kedvencemet variálok, egyik egy csirkés pho, a másik egy hihetetlenül finom kacsahúsos leves, a mi vit tiem ? recept már van, most a kifõzdében tanulmányutat is tartottam, hogy mielõbb rekonstruálhassam. Azért belekóstoltam a férjem tavaszi tekercsébe is, õ még nem-nyársakat is evett (ez a neve) és valamilyen sült rizst.
Nos, annyira belakmároztunk, hogy az esti vacsorának fuccs lett, viszont a csírát fel kellett sürgõsen használni. Így lett belõle ez a gyors, könnyû valami, amihez bármilyen húst is belesüthetünk, ha tartalmasabban akarjuk. Most még rizst sem fõztem hozzá, ezután is még pillegtünk rendesen.
Ezt a dolgot egyszerûen, érzésbõl, ízre dobtam össze, de másnap átnéztem a receptjeimet, és döbbenve láttam, hogy az indonéz konyhában valóban létezik egy hasonló étel, a tauge goreng:-)), vagyis sült szójababcsíra.
Úgy látszik, nincs menekvés, kezd a véremmé válni Ázsia konyhája!! :-)
Az alapot egy chiliolaj adta, ami már önmagában is annyira markáns ízû, hogy más ízesítõ szinte nem is kell hozzá - csupa olyan fûszer van benne, amit magam is beletennék az ételbe. Kész üveges olajról vettem anno az összeállítást, így magunk is könnyen összeállíthatunk egy saját verziót. (Egyedül a rákpasztát hagytam ki.) Kevés mogyoróolajban apróra vágott chilit, hagymát és fokhagymát priítottam, majd fûszereket is tettem bele: volt benne koriander, kardamom, csillagánizs és római kömény is. Hûlni hagytam és üvegbe téve felöntöttem még olajjal és állni hagytam egy hétig. Utána már nem kell mogyoróolajat hozzátenni, jó a szója-, vagy esetleg egyéb növényi olaj is ? az viszont fontos, hogy bírja a hõt, ha wokban akarunk vele sütni.
Menetközben is próbálgattam a keveréket, a végén pedig le lehet szûrni, vagy üvegbõl szûrve használni, hadd ázzon még egy ideig.
Kesudiós szójababcsíra chiliolajjal
(Tauge goreng)
1,5 ek fûszeres chiliolaj
1 db salotta
1 gerezd fokhagyma
1 cm gyömbér
2 maroknyi kesudió
3-4 ek csirkealaplé
2 nagy maréknyi szójababcsíra, frissen
kevész szójaszósz (kecap manis, vagy más)
A wokban felhevítem az olajat és beleteszem az apróra vágott hagymát, az összetört fokhagymát és a felvágott gyömbért. Üvegesre pirítom, majd hozzáadom a kesudiót is, de vigyázzunk, nagyon hamar megég. Falapáttal tologatom, keverem egy percig, akkor hozzáöntök pár kanál alaplevet és hagyom, hogy majdnem az egész elsisteregjen alóla. Beledobom a megmosott szójababcsírát, kevés szójaszószt adok hozzá és két lapáttal egy perc alatt összeforgatom.
Sózzuk, ha nem elég sós.
2 személyre /
A fûszeres chiliolajat Cogno is elkészítette.
