Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Jam Pub, karaoke
sponsored links
Jam Pub
1024 Budapest, Lövõház u. 1-3, Mammut 2.
Jó pár helyrõl akartam ide írni, de sajnos kevés a kezem. Szóval, még januárban kitaláltuk, hogy egyszer már el kellene menni a Jam Pubba, egészen konkrétan egy karaoke estre. Az elhatározást pedig tett követte.
Kicsit fura az a hely, nem ilyenekhez vagyok szokva, de egyszer már ezt is ki kellett próbálni. Olyan érzésem volt, mintha a szicíliai maffiafõnökök elegáns szórakozóhelyére csöppentem volna, már ha egyáltalán van ilyen. A bejáratnál megkerültük a biztonsági õröket, de nem jutottunk túl messzire, egy kedves lány rögtön hozzánk lépett és érdeklõdött, hogy vacsorázni is óhajtunk-e. Mikor mondtuk, hogy igen, a terem hátsó részébe vezetett minket egy asztalhoz, bár elöl szinte sehol nem ült senki. Belépõdíjat nem kértek, ezen akkor nem is voltunk meglepõdve, mert a program (a legtöbb programjukhoz hasonlóan) ingyenesnek volt hirdetve, utólag azonban olvastunk róla érdekeseket, hogy "belépõ" ugyan nincs, de "kötelezõ fogyasztás" 1000-3000 forint értékben annál inkább, annak ellenére, hogy ezt a plakátjaikon elfelejtik feltüntetni. (A vendégkönyvet, ahol ezt többen kifogásolták, azóta már eltávolították az oldalukról.) Lehet, hogy nekünk csak szerencsénk volt.
A pincérfiú hamar érkezett az étlapokkal, aztán az italokkal is. Az ételválaszték korrektnek mondható, az árak is (szárnyasételek, ha a libamájat nem nézzük: 1800-3000, körettel együtt), italokból is akad bõven, ami nem csoda, hisz ez egy pub lenne, vagy mi.
Én pácolt, vasalt csirkecombfilét ettem demi glace mártással, dollárchipsszel (1790.-), mert megfogott a neve. A demi glace mártást nem részletezték, bár jobb lett volna, ha igen, mert én a barnamártást nem nagyon szeretem, ez meg nagyjából az, de úgy kell nekem, miért vagyok ilyen mûveletlen. Azt mondanám, nem volt rossz, de jó sem. A húson kissé sok volt a levagdosnivaló, a krumpli pedig tényleg dollár alakú volt, azaz kerek, de nem vékony, és kellemesen sületlen. Na jó, nem volt nyers, de amolyan sápadt sárgácskára sikerült. Bee baconbe tekert csirkemellcsíkokat választott hasábburgonyával (2190.-), Kóki pedig a már-már hagyományosnak számító 'Caesar salátát,' õk nem panaszkodtak, de lehet, hogy csak az elfogyasztott koktélok miatt. :) Na jó, nem csak, Kóki szerint a saláta kifejezetten finom volt.
Aztán elkezdõdött az éneklõsdi, bár ezt mi csak a furcsa hangokból vettük észre, mert ugye a hátsó asztalhoz számûztek minket, ahonnan ugyan láttunk vagy három kivetítõt, de azokon egyiken sem a karaoke ment, a mûsort pedig pont eltakarta középen a pultsziget. Úgyhogy becserkésztem a pincérünket, aki átirányított a logisztikás hölgyhöz, aki meg egy közelebbi asztalhoz.
Innentõl kezdve aztán kiszolgálás nuku, a koktélokért vonulhattam a pulthoz magam, a pincérek úgy jöttek-mentek mellettünk, mintha üvegbõl lennénk. Hát, ha nekik az a jó, hogy nem iszunk... A karaoke viszont jó volt, bár még jobb lett volna, ha látjuk is a kijelzõt az elõttünk ülõktõl, vagy ha a népek olyan számokat választanak, amiket legalább körülbelül el tudnak elénekelni, de hát ez a mûfaj már csak ilyen. A Ganxsta Zoli születésnapjára beiktatott Prodigy számok pedig sokkolóan nem illettek a hangulatba, de ezt megbocsájtjuk, mert az ünnepelt is jelen volt, hadd örüljön egyszer. (Na de ötször?)
Mi volt még? Ja, a koktélok. Sajnos, ugye, az utánpótláshoz képtelenek voltunk levadászni egy pincért, úgyhogy csak a Sex on the Beachrõl és a Pi?a Coladáról tudtuk megállapítani, hogy finom, koktéllapot nem találtunk, az árra meg már nem emlékszem, de nem volt sokkoló. Azt hiszem. :)
Étel: 
Kiszolgálás: 
Környezet:
Árak: 