Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Honfoglalók Paprika- und Salamilandban
sponsored links
Horst Hummel esete a villányival
A Welt am Sonntag szerkesztõjének, Nikolas Rechenberg blogjában fedeztem fel, hogy Andreas Ebner mellett mások is hont foglalnak Magyarországon, persze fõleg a déli vidéken. A blogger egy berlini illetõségû ügyvéd, bizonyos Horst Hummel 2004-es Villányi Kékfrankosát mutatta be olvasóinak. A felfedezés érdeme azonban nem az övé, 2002 óta rendszeresen jelennek meg pozitív kritikák Hummel borairól, sõt egy éve már maga Stuart Piggot is írt egy rövid ismertetés a Pendler-Winzer tevékenységérõl ? többek között ugyanerrõl a borról is ? a Frakfurter Allgemeine Sonntagszeitungban (2 euró ellenében az eredeti helyén is elolvasható, ám gazdaságosabb megnézni a cikket Hummel weboldalán ? ingyen).
Elgondolkodtató, mi terelte a szerzõi jogi kérdésektõl a szõlõmetszés problémái felé Hummelt. Azt persze mind a Die Welt bloggere, mind Pigott hangsúlyozza: Villány történelme német történelem is egyben, hiszen a szõlõkultúra felvirágoztatása nem kis részben éppen az 1700-as évek folyamán érkezõ német telepesek érdeme. És hogy miért emelik ki ezt mindkét kritikus? Egyrészt hogy magyarázatot találjanak arra, miért autózik valaki rendszeresen ezer kilométert, hogy jelen legyen a borkészítés minden fontos fázisánál, másrészt hogy sajnálkozhassanak, amiért Kelet-Európa új borai még mindig csak elvétve kerülnek fel a németek házi vinotékák polcaira. Miközben Bock, Gere Attila vagy Tiffán Ede drága csúcsborai Magyarországon rendkívül keresettek ? írja Piggot ?, Németországban alig szerezhetõk be, és persze szinte teljesen ismeretlenek is.
Horst Hummel mindenesetre tesz ? talán az össze hazai bormarketinges gittegyletnél többet ? a magyar bor elismertetéséért. Honlapja tanúsága szerint is lelkes apostola a magyar bornak. Minden fontosabb információt megtudhat a magyar szõlõ- és bortermelésrõl, Villány fontosabb fajtáiról az érdeklõdõ ? német nyelven.
1998-ban vásárolt egy 5 hektárnál alig nagyobb birtokot Villányban, amit aztán évrõl évre fejlesztett. Jelenleg 8 hektár területe van, amibõl mintegy 5 hektárt mûvel. Amire Hummel a legbüszkébb, hogy a Jammertalban van 0,35 hektár kékoportója ? ötven évnél is öregebb tõkékkel. (További területek: Nagyharsány Várhegy 0,7 hektár Merlot és 0,17 hektár Pinot Noir, 2000-es telepítés; Nagytótfalu Verebes-rét 6,3 hektár, amibõl 2-2 hektár Kékfrankos és Cabernet Sauvignon, szintén 2000-es telepítés). A fehérborai felvásárolt szõlõbõl készülnek.
Az sem érdektelen, ahogy Hummel Berlinbõl irányítja a birtokot: mindenekelõtt sokat utazik, amint teheti, jön Villányba, hogy minden fontos munkálatnál jelen lehessen, Berlinben pedig közvetlenül próbálja értékesíteni a borait.
Mit lát Villányban egy elkötelezett német amatõr borász? Azt Pigott is kiemeli, hogy a villányi nagyoktól eltérõ, egyedi stílust képvisel ? ez persze nem szembenállást jelent, jó kapcsolatot ápol az õs-villányiakkal, például a Bock pince palackozza a borait. Ugyanakkor velük ellentétben nem használ barrique hordókat. Kizárólag öreg tölgyben forrnak-érnek gyümölcsös ízvilágú borai.
Bár a 2004-es Kékfrankos (Hummelnél 7,50 euró), ez az izgalmas, mozgalmas, illatában vadszeder jegyeit mutató, jól sikerült bor is elnyerte Pigott magas tetszését, a pince csúcsterméke a J.M. Cuvée (Cabernet Sauvignon, Merlot, Kékfrankos). A 2003-as (12,50 euró) évjárat szép példája annak, hogy új tölgyfa nélkül is lehet nagyszerû villányi boroknak készíteni. Lekváros illat, tömör test, ugyanakkor bársonyos, harmonikus egységben az érett tanninok és az üde savasság ? áradozott a borról Pigott, aki szerint Hummelnek a fehérborokhoz is van érzéke, példaként a 2004-es száraz Traminit (7 euró) hozza fel.
Ezeket vásárolni sajnos csak németországi borkereskedésekben, illetve Hummelnél lehet. Ki jár mostanában Berlinben?