Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Gyerekkori emlékek (PO)
sponsored links
Grenadine közvetítésével jutott el hozzám is a kördés az evéssel kapcsolatos gyerekkori emlékekrõl. A családi legendárium szerint nem különösebben rajongtam a csokoládéért és a hússal is hadilábon álltam. Mindkét hiányosságot sikerült legyõzni 
A finomfõzelékrõl pontosan azt gondoltam, mint Grenadine, ki a fene nevezhette el ezt az ételt, amikor nem is finom??? A tej fölével ki lehetett volna kergetni a világból, viszont a rántott levest imádtam, akár tojással, akár pirított kenyérkockákkal tálalták elém. Olyannyira, hogy a szomszéd néni, aki tiszteletbeli nagymamámmá avanzsált (sajnos, pár éve meghalt), csak Orsi-levesnek hívta...
Óvodai megtömésekre nem emlékszem, úgy látszik a mi kis falusi óvodánk haladó szellemû dadákkal és óvónénikkel volt tele. Korán napközis lettem, mert a falunkban lakó nagymamám meghalt. Megmondom õszintén, nem emlékszem, hogy válogatós gyerek lettem volna, emlékezetem szerint majdnem mindent megettem, csak a májat nem, de azt a mai napig nem szeretem. Bár érdekes, hogy leginkább a sertésmájat nem szeretem, ha muszáj, a szárnyasmájakat megeszem. Igen, a libamájat is 
Igaz, a libamáj zsírjában nem különösebben az esetem. Viszont az összes májas terméket, pl. dobozos májkrém, májasok, májas hurka mind szeretem. Ki érti ezt? Az általános iskolai menzán két konyhás néni volt, akiket szívbõl utált az összes gyerek, ugyanis nagyon barátságtalanok voltak és akkor még finom voltam. Meg persze nagy kannákban vitték haza a maradékot, biztos a disznóknak... Kifejezetten szerettem a menzai tejbegrízt kakaószórással, olyat azóta se tudok csinálni, bár nemrég valahol olvastam, hogy a sok víz a titok, attól marad olyan folyós a tejbegríz, ki fogom próbálni. Meg persze mindenki nagy kedvencét se szabad elfelejteni, a piskótakockát csokiöntettel 
Otthoni ízekrõl leginkább a húsleves jut eszembe, azt nagyon szeretem, de nekem sose sikerül olyanra, mint anyué. Az enyém se rossz, de nem olyan... A már említett nagymamám maga gyúrta a tésztát és természetesen nem géppel nyújtotta. Róla leginkább a tészta gyors vágása jut eszembe meg a bableves, amibe mindig szélesmetélt került és fokhagymás rántással volt berántva. Még a baromfiudvarra meg csirkevágásra is emlékszem vele kapcsolatban, nem is tudom, ki vágta le a csirkéket, miután õ meghalt. A nagypapámnak aztán lett egy barátnõje, akivel elsõ találkozásom emlékezetes maradt, ugyanis zsíros kenyeret ettünk nála szalámival, ami nagyon furcsa volt, mert ugye a szalámis kenyér az vajas, ez a zsír nem illett az akkor világképembe. Még a barackja maradt meg emlékezetben, ami nem gyümölcs volt, hanem egy sütemény. Kis gombócokat sütött, kivájta a belsejüket, ezt a morzsalékot rummal, lekvárral stb. összekeverte és visszatöltötte. Kettõt-kettõt összeragasztott a töltelékkel, a külsejét piros ételfestékkel színezte itt-ott és kristálycukorba forgatta, levéllel díszítette. Kalinka nemrég megtalálta e pót-nagymama(sajnos, már õ sem él) receptesfüzetet, amiben benne van a recept, remélem, egyszer meg is süti, bár pepecs munka.
Ja, a "legfontosabbat" majdnem elfelejtettem: a Mese-sajt! Ha valaki nem tudná, ez csokoládés sajt volt, állítólag most is lehet kapni. Na, én mindig kiköveteltem magamnak a boltban, aztán sose ettem meg. Ugyanis nem szerettem...