Garnélarák kolbásszal (for dummies)
sponsored links
Az elmúlt, sanyarú hetek mérlege: detoxikált szervezet, -2kg a mérlegen, 0 bejegyzés januárban, és bónuszként számtalan bölcs gondolat. Merthogy a mérgek felszabadulásával egy idõben nem csak a test, de a fej és a lélek is tisztul. A legszaftosabb felismeréseimet megtartom magamnak, de íme pár gourmandula-kompatibilis, könnyedsége ellenére is fontos meglátás:
- Cigi nélkül simán van élet.
- A kávé nem nélkülözhetetlen.
- Hús nélkül szörnyen sivár az élet.
- Alkohol nélkül ugyanennyire sivár, és bár túlélhetõ, miért tennék ilyet.
Tehát megtisztulás sikeresen végrehajtva, én újra itt, detoxból retox módba kapcsolok és rögtön egy fehérjebombával indítok.
Chili és Vanilia recepjére saját, remekbeszabott szakácskönyvében találtam. Szerelem volt elsõ látásra, fontos szerepet játszott a könyv megvásárlásában is, a méregtelenítés alatti hústilalom gyötrelmében pedig annyiszor simogattam meg a képet, hogy mire a fõzésre került a sor, már automatikusan ennél a lapnál nyílt a könyv.
Eredetileg chorizo kolbásszal készül, de a sarki boltban ilyet nem tartanak, szóval megfogadtam a mûvésznõ tanácsát, és jófajta csípõs magyar szárazt kértem a közértes nénitõl (volt neki, tényleg jó).
Szupergyors, nagyon egyszerû, és nagyon finom. Lehet elõétel, egytálból csipegetõs, laza ebéd, vagy könnyû vacsora. Ha valaki tud garnélát pucolni, márpedig ide kattintva tudni fog, onnantól kezdve ultradummy recept, meg is kapja a címkét, tessék vele virítani bátran. Mi egy kis klasszikus spenótos krumplit is készítettünk hozzá, de szerintem friss, vajjal megkent bagettel, esetleg oldalán kevés bébispenótos/madárbegyes salátával is üt.
Megjegyzés beszerzéshez: a recepthez nyers rákra van szükség! A nyers rák szürkés színû, a fõtt pedig rózsaszín, dummiek, ne utóbbit vegyétek! Jófajta garnélarákot frissen vagy mélyhûtve is lehet kapni. Hozzáértõ barát személyes tapasztala alapján én Metroban vettem tigrisrákot, azt a 6-7 centis dagit, fagyasztva, bazinagy, talán 1,5 kilós (vagy még nagyobb??) csomagolásban, ami egyszerre nem olcsó mulatság, de nagyon finom, és sokáig kitart, nem beszélve arról, milyen remek érzés a mélyhûtõbe nyúlni egy újabb adagért, amikor csak megkívánom (kb. két perc alatt felenged, ha langyos vízbe ültetem). Ezen kívül korán kelõknek irány a Nagycsarnok, és friss áru esetén szóba jöhet még a törökbálinti Cora is, vagy szintén a Metro, mindegyik helyen jó a jégágyas tengeri-cucc kínálat. Gondolom, hogy a Culinaris-nál is van, fagyasztott változat legalábbis egészen biztosan.
Garnélarák kolbásszal
Hozzávalók 2 személyre:
kb 10-12db nyers garnéla (a nyers garnéla szürke, a fõtt rózsaszín)
2 ek olívaolaj (nekem most vaj volt)
2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva
4 dkg (kb 6 ujjnyi) csípõs szárazkolbász, karikázva (eredetileg chorizo, nekem most mezei hazai)
bors
fél csokor petrezselyem finomra aprítva
pirospaprika (véletlenül elfelejtve)
Elkészítés:
- A garnélát (ha fagyasztott, elõtte egy tál langyos vízbe dobom, és két perc alatt lehet vele dolgozni) megtisztítom: lábak lefejt, páncél lefejt, farkacska marad, hátát hosszant végig bemetsz és cérnaszál vékony, szürkés bélcsatornát kisegít a kés hegyével, videó itt. Nem ettõl fog megjönni az étvágy, én szóltam. (de mégéri!!)
- A fokhagymát az olajon megfuttatom, ügyelve, hogy ne piruljon meg (közepes láng).
- Erõs fokozatra kapcsolok, a rákokat a serpenyõbe fektetem, és rózsaszínre pirítom - ez nagyon hamar megvan, 1-2 perc.
- Megfordítom a rákokat, melléjük szórom a kolbászkarikákat, és a másik oldalt is rózsaszínre sütöm. Szintén 1, max 2 perc.
- Ha megvan, még picit átforgatom az egészet, hogy a kolbászkarikák is megpiruljanak, és a kiizzadt kolbász-szaft mindenhová jusson (én kb fél percet adtam nekik).
- Tûzrõl félrehúzom, borsozom, megszórom kevés pirospaprikával (már ha nem felejtem el), és elkeverem a petrezselyemmel, tálkába szedem és azonnal nekilátunk.
Jó étvégyat! (És hát nem gyönyörû...?)