Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Felvert galuska, tojással elkészítve (magyarul tojásos nokedli)
sponsored links
A megkívánós, tervezgetõs része már napokkal ezelõtt megkezdõdött.
Például a múlt héten vettem hozzá tojást.
Az indíttatást pedig tegnap kaptam meg hozzá úgy igazán.
Aszongya a hapsi, randizzunk nálam. Majd rendel pizzát ebédre.
Elnézést, ha eddig ebben a kontextusban nem említettem volna, de számomra az összes orális élvezeti cikk igen fontos (a fõzési tudományomra legalább annyira büszke vagyok, mint az elõjáték során gyakorolt orális technikámra), mondhatni sarkallatos pont.
A fene se fog az ilyennek vörösboros marhapörköltet fõzni hagymás-szalonnás hajában fõtt burgonyával és juhtúrós krumplipogácsával, vagy ha igen, akkor a fejére burogatom, ha fintorogni mer, és aztán gyomron vágom a lábassal.
No.
Szóval.
A mûvelet kísérõjeként János mondta a magáét (az igazi felvert galuska tojásszexuális).
Vettem egy negyed kiló lisztet (gyors fejszámolás után, általában, úgy nagyjából kettõszázötven gramm), gondoltam, az pont egy személy (két olyan girnyó, mint én, mert a felét meghagytam), három tojással, egy korty tejjel, kis sóval, evõkanálnyi olajjal (mert zsír, az még mindig nincs itthon) és némi vízzel sûrû galuskatésztát (folyjon azért még, a kanál ne nagyon álljon meg benne... legalábbis egy idõ után dõljön el...) kevertem belõle villával, mert azzal könnyû habosítani.
(Persze, elõször becsomósodott, mert miért ne, meg amúgy is régen fõztem már bármit is, de ügyesen kiettem belõle az összes csomót.: ))
(Najó, nem ettem ki, addig kavartam, amíg fel nem oldódott mind.)
Feltettem egy lábosban vizet forrni egy csipet sóval, és leszaladtam a boltba egy kis borért, meg Figos ásványvízért, mert a hûs fröccsök pont jól esnek miközben fõzök párában állva. (Különben is, pizzát, bhásszki, pizzát...)
Visszajöttem, töltöttem egy kis italt, épp forrni kezdett a víz, adtam hozzá némi olajat (nehogy összeragadjanak a galuskák), majd elkezdtem szaggatni teáskanállal.
Azt hiszem, amíg nem lesz sok gyerekem, addig kiskanállal fogom szaggatni a nokedlit, mert szaggatóval olyan icipici lesz mind, szerintem az rettenetesen lehangoló, inkább ilyen lónagyságúak legyenek, amekkorát kanállal lehet, azt részint látom szabad szemmel is, részint úgy néz ki, mintha tényleg lenne valami ott, nem csak egy bolyni hangya.
Természetesen nyakig nokedlitésztás lettem. Meg az egész konyha is.
Felaprítottam egy fél zacskónyi baconszalonnát (ilyet lehetett kapni éccaka a teszkóban, na. a rendes szalonnánál a néni azt mondta, hogy már bezárt, és különben is, mit képzelek magamról), egy gerezd fokhagymával beletettem a serpenyõbe, és megpirítottam.
Amikor barátságosan világos barna lett, akkor hozzáadtam a nokedlikat is, egy kicsi (oliva)olajat, még biztos ami biztos, jól átforgattam (épphogy belefért a serpenyõbe). Miután átforrósodott, felvertem négy tojást, ráöntöttem, és azzal sütöttem tovább, néha megkeverve, mint a kavarttojást, nehogy odakapjon.
Mikor ez is étvágygerjesztõ színt öltött, elzártam a gázt, morzsoltam rá némi gomolyát (juhsajt, ha jól gondolom), hagytam, hogy szépen ráolvadjon.
Fejessalátával, bodzaszörppel megküldött fehérfröccsel (esetleg hideg malátaszörppel), forrón lehet fogyasztani.
De ha akarsz, rendelhetsz inkább pizzát.