Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Farsang, fánk, történet
sponsored links
Vízkereszttõl (jan. 6.) hamvazószerdáig, azaz a nagyböjt kezdetéig tart a farsangi idõszak.
Vagyis már egy ideje hallgatom a "jaj mikor csinálsz megint fánkot, tavaly is olyan finom volt" és hasonló sirámokat.
Aztán múlt héten, mikor a napot Anyukáméknál töltöttük a kisfiammal, akkor ugrottam neki a fánk készítésének. Tavaly egyébként Tesóméknál csináltam (becsszó nem azért, hogy otthon megússzuk az olajszagot!:-)). Idén is és tavaly is Fûszeres Eszter receptjébõl dolgoztam.
Mindemellett elkezdtem a fánk története után kutakodni és az Euróbában való elterjedésérõl egy kedves és akciódús történetet találtam.
Jöjjön a fánktörténet és utána a recept.
A legenda szerint a fánk Bécs városából származik néhány évszázaddal ezelöttrõl.
Akkoriban a város kenyérellátását többek között egy Krapfen nevû pékmester biztosította, aki olyannyira remek kenyereket és kalácsokat sütött, hogy korabeli elbeszélések szerint a város messzebb esõ részeirõl is jártak hozzá vásárolni Bécs polgárai, ezzel is elismerve Krapfen pék portékájának kíváló minõségét.
Krapfen mester halála után a pékséget az özvegy örökölte és próbálta tovább vinni a megszokott módon. Szerencsére a pékné jól végezte a dolgát és mindenki örömére ezután is gyönyörû szép, forrón illatozó kenyerek kerültek ki a kemencébõl. Egy reggelen aztán úgy történt, hogy a cipók nem készültek el idõre, közben a boltban és környékén már várakozott a sok vásárló. Egy idõ után voltak akik üres kézzel ballagtak haza, és voltak akik igen türelmetlenül ácsorogtak kenyérre várva és közben egyre cifrábban sürgették Krapfen-nét. Az özvegy és a segédek iparkodva dolgoztak, hogy minél elõbb ki tudják szolgálni a vevõket, de az egyik várakozó felõl jövõ élesebb megjegyzés igencsak szíven találta a pékmûhely tulajdonosát. Hirtelen felindulásában a pékné egy darab kenyértésztát leszakított az elötte lévõ még nyers veknibõl és a szurkálodó vásárló felé hajította.
Sajnos -ma már inkább szerencsénkre- célt tévesztett a felpaprikázódott asszonyság és a tûzhelyen álló, forró zsírral teli edénybe érkezett a tészta.
Az esetet némi derültség és néhány perc múlva érdeklõdõ csodálkozás fogadta. Ugyanis Krapfen-né egy aranyszínûre sült tésztalabdát emelt ki az edénybõl.
Így készült az elsõ fánk, és innen terjedt el Bécs-, majd Európa-szerte ez a csemege. A helyszínen az emberek el is keresztelték Krapfen-nek, azaz fánknak. A legenda szerint.
A történetet itt http://www.sulinet.hu/nyelv/oktatas/nemetetelek.html találtam, de a saját szavaimmal meséltem el a bejegyzésben.
Szalagos fánk a Fûszer és Lélekrõl:
Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dl meleg tej
5 dkg élesztõ
5 dkg porcukor
1 kk só
5 dkg olvasztott vaj
3 db tojás sárgája
1 tojás
0,5 dl rum
1 narancs reszelt héja
Az élesztõt a meglangyosított tejjel és a cukorral felfuttatjuk, aztán a többi hozzávalóhoz adjuk és összedolgozzuk. A fánktészta akkor lesz a legjobb, ha legalább 20 percet dagasztjuk géppel, vagy kézzel. Ezután duplájára kelesztjük, ujjnyi vastagra nyújtjuk és fánkokat szaggatunk belõle, a közepébe mélyedést nyomunk, hogy legyen helye a lekvárnak. Így is pihennek még fél órát konyharuha alatt. Egy mély serpenyõbe olajat hevítünk és max. 1 percig sütjük az egyik oldalát, fordítás után pedig még kb. fél percet fedõ alatt, ettõl lesz szalagos.
