Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Elegáns kínai étterem
sponsored links
Elegáns kínai étterem
1114. Bp. Bocskai út 1.
Ez igazából nõnapi bejegyzésnek készült, de mostanra sikerült felvarázsolni a gépre az ott készült (telefonos) fotókat. Nos, ezért felesleges volt várni. :)
Szóval, kicsit késõn indultunk el otthonról vacsorázni, erõsen leszûkítve ezáltal a lehetõségeinket, de F. megmentette a helyzetet, azt mondta, õ látott egy kínai éttermet a Bocskai útnál, az nyitva van 11-ig, és étlapról lehet enni, viszonylag nagy választékkal, megnézhetnénk azt. És meg is néztük.
Amikor bementünk, három kínai fiatalember kaszinózott épp az egyik asztalnál, láthatóan a házhoz tartoztak, rajtunk kívül nem is volt más az étteremben. Ami persze nem meglepõ vasárnap este ilyen késõi órán. Azért udvariasan rákérdeztünk, hogy van-e még konyha, mondták, persze, üljünk le. Volt bõven hely, amibõl választhattunk, bár a helyiség nem hatalmas, azért kicsinek sem mondanám. A legfiatalabb fiú azonnal ugrott az étlapokkal, és már hozta is volna az italokat, ha lett volna narancslé, de az nem volt. Így kellett vagy két perc, mire kitaláltuk, hogy akkor legyen barack. :)
Aztán belelapoztunk az étlapba. Próbáltunk valami olyat keresni, amit nem minden kínai büfében lehet kapni, hogy ha már eljöttünk ilyen messze, ne olyat együnk, amit minden sarkon utánunk dobálnak. A választék szokásos módon ilyen-olyan-amolyan ízesítések csirkébõl, marhából, sertésbõl, halból, különlegességnek egy kis királyrák, de mivel nem nyertünk a lottón, ez utóbbit kihagytuk.
A levesek közt a legizgalmasabbnak a cápauszonyleves ígérkezett, kértünk hát egy olyat, és a változatosság kedvéért egy Hun tunt is, hogy ne mindig csípõs-savanyú legyen. A hun tun olyan volt, amilyen szokott, semmi extra, de finom. A cápauszonyról fogalmam sem volt, milyennek kellene lennie, látványra úgy nézett ki, mint egy tejszínes tojásleves,
az íze pedig - sajnos - leginkább a nagy semmire hasonlított. Se saját íz, se só, se fûszer. Kár, mert így az egyetlen élményt az nyújotta benne, hogy megpróbáltunk rájönni, melyik lehet a cápauszony, az ami tojásnak néz ki, vagy az, ami üvegtésztának. Aztán itthon utánanéztünk, az üvegtészta nyert. Az árából ítélve valószínûleg az is volt. :)
A második menet már határozottan jobban sikerült, kértünk egy édes-csípõs marhát és egy "három finomság"-ot, amely állt némi csirkébõl, sertésbõl és rákból, bambuszrüggyel és ropogós zöldségekkel. Mindkettõhöz tojásos-rákos pirított rizst rendeltünk, az tökéletes választásnak bizonyult. Az édes-csípõs marha tulajdonképpen vékony húscsíkokat takart pirosas színû édes-csípõs panírban, nem az a szószos fajta volt, amire számítottunk, de annál jobb volt, végre valami újdonság (nekünk).
Ízre kifejezetten finomnak találtuk, és a három finomságot is, ami talán nyulat (vagy kecskét? :D) formázó vaslapon érkezett, ez melegen is tartotta meglepõen sokáig, legalábbis én meglepõdtem, amikor az étkezés közepe táján kicsippentettem egy szemtelenül rakoncátlan húsfalatkát a tányéron domborodó kupac tetejérõl, és az annak rendje és módja szerint leégette a szám szélét.
Persze nem tudtuk az egészet elpusztítani, és aljas rágalom, hogy azért, mert pálcikával próbálkoztunk.
A fizetéssel ugyan nem siettettek minket (sõt...), mert valami kínai táblás játékkal voltak elfoglalva, mondhatni, nagyon, de nem haragudtunk, inkább a plafonon lévõ tükörbõl próbáltuk meg követni az eseményeket, persze sikertelenül. Nem tudom, milyen játék lehetett, de biztos jó, ha ennek a kedvéért még kidobni is elfelejtettek záróra után.
A számla a szokásos volt, úgy értem, a szokásos kínai, és úgy, hogy még itthonra is jutott egy adagocska, kifejezetten barátinak találtam. Most már csak arra lennék kíváncsi, vajon mi van a pálcikájukra írva.
Étel: 
Kiszolgálás:
Környezet:
Árak: 