Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Egy Sphinx, ami meglepõ mód lengyel
sponsored links
Sphinx étterem
Mammut 2, 1024. Budapest, Lövõház út 2-6.
A Sphinx Lengyelország elsõ és egyben legnagyobb étteremlánca, mely hazájában immár 105 helyen várja vendégeit, jelen van Romániában, s végre megérkezett Magyarországra is.
Mit tehet az ember, ha este hétkor ott áll a Mammutban, de a Csokizót és a Fratellit már unja, az elképesztõen szemtelenül drága helyekhez (görög, francia, kávézó a sarokban) nincs kedve, a Subway épp tele van (bár az különben sem pont vacsorázóhely), vackot (önkiszolgáló pizzás, palacsintázó) pedig nem akar? Nosza, körülnéz, nem akad-e valami új a hetente változó üzletkínálatban. És örömmel állapítja meg, hogy de.
A második emeleten, kissé eldugva a sarokban, rögtön két általunk nem ismert helyre bukkantunk. Elsõre ugyan nem is vettük észre, hogy az igen kicsi sarokbejárat két viszonylag tágas, szeparált belsõ térbe vezet, de aztán gyanús lett, hogy jobbra nézve igen más látvány fogad, mint bal oldalon. Mivel most nem szendvicsekre vágytunk, próba-szerencse alapon kiválasztottuk a jobb oldali Sphinxet, ahol egy nemtommiárusnak kinézõ leányzó/hölgy a kezünkbe nyomott egy-egy szórólapot, amely 1200 Ft feletti fõétel választásakor 500 forintos engedményre jogosít. A kupon ugyan már rég lejárt, de gondoltuk, ha õ mondja, ettõl biztos eltekintenek majd.
Belépvén igen érdekes hangulat fogadott minket: a viszonylag szellõsen elhelyezett asztalok közt mindenhol virágzó cseresznyére emlékeztetõ mûfák magasodnak, az asztalok fölött színes üvegekkel díszített töklámpák lógnak, s ezekrõl csüng alá a helyek számozása. Mintha egy karácsonyi fényekkel megvilágított titokzatos föld alatti barlangba csöppentünk volna.
Helyet is foglaltunk a nem dohányzóban, és pincérünk szinte azonnal meg is jelent az étlappal. Kezdésként kértünk egy-egy cappuccinót (ez a kávéval nyitás lassan már szokásommá válik), amit, szinte fel sem néztünk, már meg is kaptunk, és teljesen rendben is volt. Lássuk akkor a többit.
A hirdetésükben azt állítják: bõséges adagok, barátságos áron, úgy vettem észre, ez így is van. Az étlap kínálata, mondhatni, nemzetközi, található rajta az olasz tésztáktól kezdve a lengyel, balkáni és keleti ételeken át az amerikai ízekig minden. Pontosabban mindenbõl egy icipici, ami egy icipicit furcsa, de végül is nem baj. És nagyon pozitív, hogy az oldalukon minden étel képe megtekinthetõ, azt hiszem, ez az egyik legjobb vendégcsalogató.
Kókusz nem volt annyira éhes, így õ csak egy fokhagymás baguette-et kért sajttal (490 Ft), és egy forró almáspitét (két gombóc fagylalttal, tejszínhabbal és csokoládéöntettel tálalva, 790 Ft). A bagett nem igazán váltotta be a hozzá fûzött reményeket, a négy kis szelet kenyérke tetején a sajt csak nyomokban volt felfedezhetõ, de ami ennél is fontosabb, a bagettek sajnos nem ropogósak, hanem kifejezetten szárazak voltak. Az almás pite viszont amolyan amerikai fajta, hatalmas adag volt (jutott belõle nekem is), kifejezetten finom, omlós, kellõ mennyiségû fahéjjal és sok-sok töltelékkel, a fagylalt pedig már csak hab volt a tortán, hogy némi stílusos képzavarral éljek. Az ígért csokolédéöntetet ugyan sehol nem láttam, de anélkül is simán megállta a helyét.
Az én választásom is jónak bizonyult: egy Fekete steak-et kértem (Zamatos hátszín, csípõs fûszerkeverékkel ízesítve, "Micsoda Feta!" salátával, sült burgonyakarikákkal és eredeti zöldborsmártással, 2090 Ft). Természetesen hoztak a steakhez külön kést, apró baki, hogy nem volt rendesen elmosogatva. Mikor szóltam, hogy ehelyett kérnék szépen egy másikat, a pincér elnézést kért, majd pár perc múlva visszatért, egyi kezében egy tisztának látszó késsel, a másikban egy összegyûrt papírtörlõvel. Azért ezt lehetett volna kissé elegánsabban is... De térjünk vissza a ételhez. Az étlapon elhelyezett piktogramok szerint ehhez a fogáshoz járt egy ajándék pita, ami megvolt, de egyfelõl nem volt különösebben finom, kissé száraznak találtam, másfelõl pedig akkora adag volt az étel anélkül is, hogy nem éreztem szükségét annak, hogy még megfejeljem bármi kenyér félével, és "ajándék három kitûnõ szósz," amirõl sajnos nem tudtam meg, hogy mit takar, mert színét sem láttam. Mondjuk, nem éreztem nagyon a hiányát, tekintve, hogy amúgy is volt a tányéron valami barna szósz, ami a leírás szerint zöldborsmártás (mitõl barna?), ugyan erre magamtól sosem jöttem volna rá, de tulajdonképpen nem volt rossz.
A köretként kapott feta saláta friss volt és ropogós, sok sajttal, a burgonyakarikák vékonyak, kívül ropogósak, belül puhák, egyszóval tökéletes körítést adtak a hatalmas szelet puha, szaftos, fûszeres natúr hátszínnek, melyet vastagon megszórtak törött borssal és kakukkfûvel. Ez a masszív fûszerréteg úgy a fél szelet betermelése után nekem már egy kicsit sok volt, ezért egy-két mozdulattal könnyítettem rajta kicsit, s így már a vége felé sem éreztem annyira töménynek az ízt. Az étlapra rajzolt kis csilipaprika ugyan arra figyelmeztetett, hogy a választottam "tényleg erõs," errõl azonban szó sem volt, a sok-sok bors ellenére én (szerencsére) csak enyhén csípõsnek, vagy még annak se mondtam volna. Jó dolog ez a piktogramozás, de ha a többi jelzés (újdonság, vegetáriánus étel, tényleg nagy adag, + 150 Ft-ért kicserélheted a salátát vegetáriánus salátára vagy "Micsoda Feta!" salátára, kevesebb kalória) is csak véletlenszerûen fedi a valóságot, lehet, hogy egy kicsit jobban át kellene gondolni õket.
Összességében azt mondhatom, hogy bár akadtak hibák, a steakbõl degeszre ettem magam, a desszert mennyei volt, az ár-érték arány pedig abszolút pozitív. Ha azt is hozzávesszük, hogy beszámították az 500 forintos kupont, a mostani akciójukban pedig a mammutos mozijegyet váltják be ugyanennyiért, kifejezetten nem rossz.
Update: A Mammutban lévõ Szfinx sajnos bezárt, most már csak az Aréna Plazában van éttermük.
Étel: 
Kiszolgálás: 
Környezet: 
Árak: 